A minapi rövid poszt abszolválása után magamba szálltam, és rájöttem, hogy nem úszom meg ennyivel, mert egyrészt a narancshatalom bebetonozásán kívül ez (mármint a foci) a legfontosabb dolog nemzetünk életében, másrészt én sem mehetek el fütyürészve a huhogók mellett. A labdarúgás szó hallatán gyomortájon mindíg kis feszülést tapasztalok, pedig régebben ez a "jöjjön ki ami benn van" érzés nem volt rám jellemző. Messiként kergettem a labdát a tanyánk melletti füves réten, európa- és világbajnokságok idején még az ágyba is magammal vittem a TV-t, fújtam a "kis pénz, kis foci" puskási aranyköpést, meg az aranycsapat névsorát... Na, nem voltam egy Minarik, de a futball-lájkom tekintetben megálltam a helyem bármilyen társaságban.
A baj -mint annyiszor- megint a Kedves Vezetőhöz (KV) kapcsolódik, akinek valahanyadik szülinapjára felcsúti stadiont vett a nép, meg focicsapatot is a mocsárra épült városban, meg edzőt -csakis világhíreset- és hozzá magyar bankot, elnököstűl, az aprópénz miatt. Akkortájt beugrott valami és az aranycsapat mellett körülnéztem az államilag nemaranykor társadalom-szociologiai környezetében, elolvastam sok okos egyetemi tanár fejtegetését a fociról, akik nem átalották többek között azt írni (nem schmitti idézés következik) :
"A totalitárius rendszerek mindig is kedvelik a látványos tömegdemonstrációkat, melyek – afféle cirkuszi legitimációs aktusként – hatásos alkalmakat teremtenek a nép és a rezsim közötti érzelmi összhang euforizált kifejezésére. A május elsejei fölvonulás, a munkásgyűlés, a tömegdalos mozgalom vagy az úttörősdi az ötvenes években nagyjából hasonló funkciót tölt be, mint a tömegsport és a futball. Ez utóbbi azonban sokkal hatékonyabbnak bizonyul, mint az előbbiek, hiszen a munkahely vagy az iskola által szervezett akciókban való kényszerű részvétel hosszú távon csak a fölülről mozgósítottak ellenérzéseit fokozhatja. A futballmeccsek ugyanakkor tényleges és összetett, érzelmileg és indulatilag átélt azonosulási lehetőségeket kínálnak a partikuláris csoportkötöttségeiktől erőszakkal megfosztott tömegek számára – s ebbéli minőségükben az adott időszakban teljesen kivételesnek tekinthetők."
Értik ugye? Na, akkor jött egy ilyen euforizálási lehetőség az Úr 2012. évének nyarán, kifejezetten barátságos mérkőzés formájában, ahol az ezüstlábú -még nem arany- hazai tizenegy ellenfele az izraeli válogatott volt.
Néhány tucat ember azonban még a rákosi-korszaknál is hátrébb utazott a szájával a pokolba, a nagy mocskolódásba meg még a nemzeti zászlót is összekeverték, és sajátunk helyett iránit lengettek szegénykék. Ilyen esetekre prevencióként ott a beléptetőrendszer, de ha jól emlékszem dajcstomi anno még nem volt komoly diplomás ember, oszt' elbaltázta...Sebaj, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség- (néhány napja ott feszített gálájukon nevünkben a miniszterelnök a VIP páholyban, az aranylabda átadáson, miközben a kimondottan nem fidelitászosnak látszó diákok romkocsmázás előtt, kötetlen beszélgetésre invitálták az ELTE idéglegesen nulla forintért kisajátított előadótermébe)- a FIFA hasonló esetekre kész forgatókönyvvel rendelkezik; először hangosbemondón ácsira intés, majd félbeszakítás, majd lefújás. Nálunk az elsőig eljutottunk egyszer...Nem vagyok rumliszakértő, sokan azt mondják, hogy az előírás betartatására elszabadulhat a pokol, persze aki nem tud úszni, ne menjen a mélyvízbe. A baj megtörtént, mint utóbb kiderült kifizettük a 40000 svájci frank büntetést, és abba reménykedtünk, hogy ahol van pokol, ott menyországnak is kell lenni, vagyis vártuk a csodát. Csodák vannak, de nem ez a Megváltó kedvenc terepe, így jött (hogy mikor Messi földön bizonytalan) a szankció, melynek értelmében a világbajnoki magyar-román selejtezőt zárt kapuk melett kell lejátszani.
A reakció egyértelmű; a FIFA egy IMF , a FIFA maga Brüsszel, csak VELÜNK ennyire, "balsors akit régen tép", kedveznek a romáknak, akarom mondani a románoknak, egy tenger pénzt vesznek el tőlünk, inkább hallgatok (KV).
"Egy csak egy legény van talpon a vidéken"-ha már elkezdtem irodalmi műveltségemet fitogtatni- a Mester, akinek a műtéte előtt is helyén volt a szíve, aki vezette a magyar és a román válogatottat is, aki "fehérek közt egy európai" Isten éltesse Jenei Imrét, akinek a világbajnoki selejtező napján van a szülinapja! Különben, lehet így szeretni a focit?
