A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ilyenkor véget ér a móka, kacagás, ez a vezeklés és bűnbánat ideje. Jó érzékkel ez idő tájra esik -immár 15 éve- az Évértékelő Beszéd. A két esemény közötti összefüggés ezzel véget is ér, se hamú, se bűnbánat: csak kisember, nagy mellénnyel. Idén megtudhattuk, hogy világnemzetet építünk, hogy az életszínvonalunk meghaladja majd az európai átlagot, hogy megszűnik hazánk pénzügyi és energiafüggősége. Most még csak büszkék vagyunk, de alig néhány bátor gigászi lépés, és úgy 18 év múlva itt a Kánaán. Persze mi érzéketlen tahók ezt még nem észleljük, de a spirituálisan nyitottabb kisbabák már potyognak a világra, 2100-zal több, mint egy éve. Hogy közben szüleik és lassan nagyszüleik is lábbal szavaznak és ötszázezren kitántorognak munkát, nyugalmat, megélhetést, Európát, demokráciát keresve, majd megoldjuk: gyereket csak úgy nem lehet kivinni, majd Polt úr két puszi között elintézi Pintér úrral, elvégre mindketten látták már -ha nem is az Alföldi-féle Nemzetiben- az ember tagédiáját. Mi is látjuk, sajnos éljük is, de ez a 18 év csak nem hagyott nyugodni! Gondoltam elmélyedek a számmisztikában - és mire jó az internet- legott tudományos tárházra leltem az ezoterikus Bellánál, és a tizennyolcas szám jelentését az artificiumra való tekintettel szó szerint idézem: 18= állandó konfliktusokat jelez, jogtalan előnyökhöz jutást, pénzhajhászást! Azt hiszem ideje lenne átértékelnem a világ mágikus feléhez való hozzáállásomat!

A szónokot sokan körülvették, de nem láttam sehol az orvost!  Akarom mondani a Nemzet Doktorát, akit azért penderítettek ki az alelnökségből Párizsba -ó a szegény- OECD nagykövetnek, mert a Fidesz 2006-os kongresszusán a következőket mondta: "Ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának - 20 évre minden eldőlne ebben az országban. Büntetés volt a kipaterolás, büntetés lesz -a hírek szerinti- küszöbön álló visszahívás is, hisz az OECD nem átallotta éves jelentésében azt állítani, hogy a magyar gazdaság előtt ugyanazok a kihívások vannak a növekedés elősegítése tekintetében, mint két éve! Ezt a két évet vonta ki becsülettel a Kedves Vezető (KáVé) és ezotérikus, kozmikus, misztikus, rusztikus módon nem az édeni 20-as számot választotta (lásd. Bella). Ilyen vegzatura közben érthető, hogy a doktor nem tud orvoskodni.

De a lelkész, a szónok közelben állt; ő volt a felvezető-levezető hoppmester -ha nem mondja- nem is lett volna feltűnő, hogy állandóan vitatkozik magával , de nyilván nem kever össze semmit, mert ha az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) és a MPEE (Magyar Polgári Együttműködés Egyesület) neveit folyamatosan észben tartja, nem lehet buta ember. A bekezdésben említett harmadik foglalkozás a nyálas nyájas felvezetésben mutatkozott  meg, amikor felkérte KáVé-t, hogy magyarázza mán' el nekünk, nagyon szépen kérjük, azt a nagy-nagy munkát, amit persze látunk (ő meg különösen látja), de nem értjük eléggé. Egyszerűbben: "Mit üzen nekünk ez az emberfeletti teljesítmény, amit elvégzett, ezt szeretnénk hallani..." A vastapssal visszahívott szónoknak a végén ámen helyett pedig egy viszontlátásrát hebegett meghatottan.

A rendezvény csillogó "happy birthday" hangulatába némileg belerondított az Európai Bizottság gazdasági előrejelzése, ami lesújtó prognózist adott az unortodoxia várható további teljesítményéről; betarthatatlan igéretek,versus ismételt drasztikus megszorítások. Ez már sokk, sőt sok.. Sajnos majd meglátjuk, mire mennek ők hárman, kiássák-e nekünk? az aranyat. Addig meg jó lesz relaxálni: