"Érted haragszom én, nem ellened, nosza szoritsd meg a kezem"....A Kossuth térről (így hívják még?) a regnáló rezsim által kipaterolt József Attila gyönyörű szerelmes versének címadó sorait sokszor citálják, de az idézethez legalább hozzátennék a teljes gondolatiságot tükröző második részt is.
A fentiek jutottak eszembe, amikor elfogott a pávaméreg -akarom mondani- a pulykaméreg, az alaptörvény 4.0 gránitvésésére tapasztalt hazai politikai reakciókat figyelve. Odáig rendjén volt, hogy az írni, olvasni tudó civilek és ellenzéki pártok is felismerték, hogy itt valami kapitális disznóság készülődik: a jogkörétől megfosztott alkotmánybíróság és a piti kormánypárti érdekeket alaptörvénybe döngölő pofátlanság profiság oda vezet, hogy a napi rendszerességgel pattingatott műgránitot, velünk együtt, betonszarkofágba zárják. Azért hangsúlyozom, hogy írni, olvasni tudók, mert a Lendvai utcánál ordenárén ordítozó békemenetesek ezen alapismereteknek kizárt, hogy birtokában lettek volna. Akik eddig nem tudták, hogy a béke szó is az új, egyre bővülő orwelli szótár egyik alapszava, most premier planban megtapasztalhatták. A főleg szépkorúakból álló torzultarcúak ( a honi idősödő korosztály törpe kisebbsége), savleöntéssel fenyegetőzött, rasszista káromkodással éltették a "békét" és fütyülték ki az általuk tán fel sem ismert szavakat, melyeket a Kedves Vezető (Kávé) hajdanvolt énjétől idéztek a polgári engedetlenség tiltakozási módszerét választó fiatalok. A tiltakozás komilfó voltát nem kisebb, bocs nem nagyobb, személyiség szentesítette, mint Kávé, a kordonbontás Chuck Norrisa. A lakatosiparban végrehajtott gmk (gazdasági munkaközösség= kádári fogalom) tevékenységét a bíróság feddés nélkül hagyta, mivel annak társadalmi veszélyessége elhanyagolható volt. A diákok sem randalíroztak, a székházhoz még csavarkulcsokat sem vittek, csak papírt és ceruzát.
Legott megszólaltak az egyensímaarcú jobboldali, tapasztalt alkotmányjogászok is, és sajnálkozásukat fejezték ki, hogy a kritikák ily késve, és nem a parlamentben hangzottak el, pedig az elmúlt két év ékesen bizonyította, hogy a kétharmad a törvényalkotásban az önmérsékletet karthauzi szerzetesi szintre emelte, és az ellenzék észrevételeinek mértékadó részére néma, de igenlő főhajtással válaszoltak. Persze a vérmesebbek és az alaptörvényben nem oly pallérozottak, mint pl. Debrecen első embere Bajnai-gárdát (mit sugalmaz az utóbbi szó, a nyertes abbahagyhatja az olvasást) kiáltott, a tett helyszínén házi, frissen gyúrt albert kekszet kínáló szenátor asszonnyal pariban.
Mindeközben az eseményeket színesítendő, a kezdetben hetven, majd az Alkotmánybírósághoz-vonulás idején többszáz főre becsült diákság feltételezhető manipulációja következtében erélyes nemtetszésének adott hangot Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács (ET) főtitkára; Vivian Reding, az Eu. alapjogi biztosa; Victoria Nuland, az USA külügyi szóvívője és a nagyobb nyomaték kedvéért telefonon -és biztos, ami biztos- írásban is Barosso, az Európai Bizottság elnöke. Az alaptörvény módosításának mibenlétéről két ET képviselő tett jelentést személyes tapasztalásai és főleg a kormány tisztviselőivel való tárgyalásai után. Ha a fékek és ellensúlyok 100%-os lebontása megvalósulna, a nobilitások is kilátásba helyezték Magyarország uniós szavazati jogának megvonását, a strukturális alapok felfüggesztését és az ET történetében eddig szintén példa nélküli monitoring eljárás megindítását.
Na, de akkor miért is a pávaméreg? Már csak a szokásos: az ellenzék megint Kávé kottájából játszik. Bajnai sietett biztosítani mindenkit, hogy neki semmi köze a kerítésmászókhoz, bár céljaikkal egyetért, egy elismerő biccentést sem kockáztatott, a civilek elhatárolódtak az ellenzéki pártoktól, ha valamelyikük odatévedt, elzavarták, az MSZP-s Bárándy Gergely biztosította a közvéleményt, hogy ők mindent megtesznek , hogy elhárítsák a fenyegető fellegeket, melyekből zúduló vihar után végre talán egészséges levegő áramolhatna a Kárpát-medencébe. Nyilván úgy gondolta, hogy szavaival "politikusan" megelőzik, hogy Kávé és a körülötte lévő zacc, rájuk süsse, amit így is, úgy is rájuk sütnek, hogy 4 db EP-s képviselőjük fújja a passzátszelet. És ebből, hogy a fészkes fenébe lesz kormányváltás? Hogyan lesz Magyar Köztársaság? Ha figyelembe veszem a március 15-re szervezett workshop rendszert is, nem nagyon. Nem tudják, hogy a záró plenáris ülésen a résztvevők fele sem szokott ott lenni? Lehet, hogy az ellenzéki pártok és pártocskák azt hiszik, hogy a végén a kényszer nagy úr, majd összeállnak.. De hölgyeim és uraim, hallottak arról a tudományról, hogy pszichológia? A balsorslelkű magyar népnek nem lesz rá elég idő, hogy elhiggye a nyerési esélyt, és akkor vagy távol marad az urnáktól -ahogy most a politikától-, vagy a feltételezhető győztesre voksol. Ha én ezt tisztán látom, hogy lehet, hogy Önök nem? Talán holnap?
