Azt még csak értem, hogy a narancstengerben úszkáló őrnaszád túlméretes hajóágyúja elszabadult, és a Kedves Vezető (Kávé) kapitányként a szócsövet, a kormányt és a gyutacsot nem tudja egyszerre kezelni, -pláne jobbkéz nélkül-, így körbekartácsol mindent ami él és mozog, de azt nem értem, hogy az ellenhajó a kikötőből való kifutás után, miért húzza fel rögtön a fehér zászlót, és miért indul az ámokfutó megfékezésére mentőcsónakokkal, amikor egy jól felszerelt tűzoltóhajó is rendelkezésére állna.
Ha nem lett volna a három köztársasági elnökkel odébb lezajlott előregisztrációs fülkeforradalom, még azt hinném, hogy iszonyú fifikás az ellenzék, azért halmoz hibát hibára, hogy megtévessze a kétharmadot, nehogy az 5.0-ba véssék a közös jelöltek kasztrálását vagy effélét. De nem, a kicsi szürke agysejtek ugyanúgy nem mocorognak, mint akkoriban a magamagát felszalámizó és mindent elbaltázó SZDSZ-nél, és méltó társánál az azidőtájt egyre jobban eliszaposodó MSZP-nél. A rendvédelmisek bohócforradalmának hajnalán új, fényes szelek fújtak, a rezsicsökkentés bűvszavától még nem delirált a jónép, miközben bambán fizeti a tranzakciós adót, a megemelt áfát, a kalapomat és a benzint. A tehetségkutatókon, valóságshow-kon és a csapból is folyó sok Kávén eltompult sokaság manapság azt sem veszi észre, hogy a rezsicsökkenéssel visszaadott morzsák előtt elvitték az összes búzát malmostól, de ez az összefüggés sajna már túl bonyolult nekik. A bohócforradalomból kinövő Magyar Szolidaritás Mozgalom éleseszű vezetője már 2011-ben jól látta, hogy elérkezett az idő valamiféle ernyőszervezet megalakítására, mert ezt kényszeríti ki az új választási rendszer, az átszabott szavazási körzetekkel, a besárgított választási bizottsággal, a külhoni magyarok belhoni választójogával, a hihetetlenül alacsony részvétel esetére is megbuherált kétharmados lehetőséggel. Majd ha helyrebillen a köztársaság, akkor lehetett volna akár új választással bíbelődni a részleteken.
A politologusok és közvéleménykutatók egybehangzóan állítják, hogy a Fidesznek mintegy másfélmillió megmozdíthatatlan törzsszavazója van. Ezen nem változtat a fékek és ellensúlyok tökéletes lebontása, az alkotmány megcsúfolása, a békemenet élén kacsázó, kávéval átitatott Főparaszt ordas fröcsögése, az oktatásügy és egészségügy einstandolása. Ez utóbbi kettőről érdemes néhány szót külön is ejteni. Szinte hihetetlen, hogy a 3 éves kortól a családból kiemelt, agymosodába kényszerített, kötelező lebutított tananyaggal: Nyírővel és mindegyhogyhomophobdelegalábbnáci Tormai Alízzal, a plecsnis bakay által is írott tankönyvekből oligofrénné tett, de legalább reménybelileg Kévé és az Őö Bőrdíszműves csicskása szintjén focizó, szülői-nagyszülői hitbéli lelkület nélkül vallásoktatásba tuszakolt, vagy gyorstalpalón etikatanárrá képzett oktatókkal -szégyenbélyegórákon- fideszerkölcsöt biflázó nebulók jövőképe a családokat hidegen hagyná. Ugyancsak nem lehet érzéketlen a társadalom a felsőoktatásban végbemenő folyamatok iránt, melyekbe a kvalifikált, gondolkodásra nevelő oktatók eltávolítása éppúgy szerepel, mint a szegényebbsorsú fiatalok tandíj általi kiszorítása az egyetemekről, a röghözkötésről már nem is beszélve...Az egészségügyi ellátás első körös kórházvezetői lefejezése után, az úgy emelünk bért, hogy sokszor csökken bűvészmutatványáig, a súlyos rákbetegek (visszavont) korszerű gyógyszerekkel való ellátásának megvonásáig szövögeti a símamodorú vezető a hálót, melyen nem akarnak fennakadni a nyugat felé kizúduló orvosok és egészségügyi dolgozók. Az itthonmaradók hősies küzdelmét immár reménytelenné teszi a nyugdíjkorúakra kiadott kilövési engedély, ezáltal a fiatalok várható -elviselhetetlen- túlterhelése, a kieső orvosokról össze-vissza hazudott számok pedig megoldást nem, csak haladékot adnak. Sejthetik a biztosan bekövetkező ellátási nehézségeket olümposzi isteneink, mert saját maguknak a kádári diktaturán ebben is túlmutatóan két kórházat jelöltek ki ellátóhelyként. Legjobban még a sokszorosan megalázott igazságszolgáltatás tartja magát Kávé demokráciákban ismeretlen kirohanása, Tündeország és az agancsos rég felnőtt Pán Péter ellenére. De véleményem szerint ezen törzsszavazóknál is van remény: úgy hívják: Ferenc, nem I. Ferenc, csak Ferenc; Ferenc, a hajléktalanok, az öregek, az elesettek, a kirekesztettek és Krisztus barátja, a pápa. Hogyan viszonyul ehhez Budapest Szőke Hercege, a hajléktalanügyi "jobb napokat élt" Kiskocsis és főleg a parókiák népe és a mezítlábas papság, akikkel elhitették a sok bibliai (táltosnál fület befogni) idézettel, hogy ahogy Kávénak van jobbkeze, úgy Jézusnak is, és ez nem lehet más, mint a Magyar Megváltó (nem térünk át az Emem-re a Kávéról, ne féljenek).
Egy percig nem állítom, hogy az orwelli kommunikáció elősegíti az egyszerű, külön energiabefektetés nélkül már csak egysíkúan tájékozodni képes polgár dolgát, amikor a magánnyugdíj lenyúlása= nyugdíjvédelmmel, a modern rabszolgaság= munkahelyteremtéssel, a barát=ellenséggel (lásd EU), az ellenség=baráttal (lásd jobbik), az MNB felelősségteljes elnöke=szerencselovaggal, az alkotmánybíróság exelnöke=sértett hólyaggal, a svindliző exköztársasági elnök= hőssel, a megszorítócsomag= kormányadta ajándékkal, a tandíj= részösztöndíjjal, a miniszter által kiválasztott díjazott= amneziával, a parókia= polgári körrel, a békemenet= savas bácsikkal, a művészet= kurzusdicsőítéssel, az EU-s kritika= előítélettel, a vezető világlapok újságírói= félretájékoztatott pancserekkel, a cigány= bűnözővel, a kitántorgó 500.000= munkavállalói statisztikát javító egyedekkel, Kövér = önmagával, a hajléktalan= büdös gazemberrel, a demokrácia= diktatúrával egyenlő (jelen szó-, és fogalompárokat az Új Nemzeti Értelmező Szótárból vettük kölcsön, köszönet érte).
Na és mi van a szak- és civilszervezetekkel, a pártokkal és pártocskákkal akik eltaktikázzák, elárulják mindnyájunk jövőjét, akik Európa közepén félázsiai vezetésre szoruló szolganéppé -Ramil Safarov-i védelemmel- hagynak süllyedni bennünket, a bezáruló betonszarkofág Mikola-vizionált, és igazzá válható évtizedeire. A szakszervezetek marakodása közben Kávé mamelukjai mesterien alkalmazták a megosztás, kifárasztás, kifullasztás, pénzcsörgetés, igérgetés taktikáját,(úgy hívják: divide et impera), melynek alapján egymás után véreztek el a rendvédelmisek, a pedagógusok, a közlekedési dolgozók és...sorolhatnám. A pártoknak az idő szorítását, és a kétharmad bármikori egyéjszakás törvénykezési kalandjait ismerve rég ki kellett volna jelenteniük, hogy az alkotmányozó törvényhozásra mindenképpen egyesülnek, ami választás előtti ernyő/gyüjtőpárt megalakulását is jelenti, közös logóval, demokratikus minimummal. Ehhez képest mellékes, hogy -bocsánat- melyik paprikajancsi ül a másik előtt. A társadalom nyitott volt a jókedvű összefogásra, de Kónyától is óriási taktikai hiba volt a bohoctárssal való korai, nyílt kenyértörés, aztán persze a nagyocskák neki való fityiszmutogatása is, a "rossz szomszédság, török átok" jegyében. A Milla tökölése sem tett jót az ügynek, túl vagyunk a finnyáskodás időszakán, határozott keretek között nem egyfelé, hanem egy hajóban kell evezni! Még a HaHa is átvette ezt a beteges elhatárolósdit, az eredmény látszik, Kövér kommunista utódozik, a papagáj-kommunikátorok Bajnai-gárdistákról suttognak, ordítva (ezért hívják ezt suttogó propagandának). Nem kell odafigyelni. Jók a célok? Igen. Kellenek hozzá társak? Igen. Hát akkor? Az előbbieknél még sokkal lesújtóbb véleményem van az LMP-ről, akár a 2018-as megerősödésre, akár -és nem kizárt- a Fidesszel való összebútorozásra játszanak (beépített fidesznyikok segítségével), mondván jobbak vagyunk a jobbiknál. A gazdasági alapelvek (lásd Róna) felemlegetése a "zöldszempontok" mindenek fölé helyezése nevetséges. Ha süllyed a hajó nem a befőzést kell folytatni, és nem is a zsebpénzt kell kiosztani a gyerekeknek!
Éppen ezért rendhagyó véleményem szerint, a végtelenül szimpatikus egyének és egyéni teljesítmények ellenére, az ellenzéknek amennyire csak lehet marginalizálni kell a pártot, -nincs idő a fölösleges könyörgésre-, és stílusosan tiszta levegőnek tekinteni őket, jobb ha 100.000, párdon, már biztosan -1, szavazót elveszítünk, mintha a csendes/félős 50 % kezét engedi el az egész ellenzék. A PMP pedig használja rövidítését, némelyeknek tán fel sem tűnik a különbség.. A most felbukkanó, fodrozódó pártok többszörösen levitézlett vezetői pedig nézzenek magukba, mit akarnak? Eddig is megéltek valahogy. Maradjanak csendben. Ne gátolják a kibontakozás esélyét, hanem segítsenek! Ez nem vonatkozik a DK-ra, Gyurcsány nagyot hibázott (nem az öszödöléssel, hanem a politikai ugrabugrával), de a pártalapítás után hamarosan világossá tette, hogy nincsenek primátusi igényei, csak pártjában. Cselekedeteivel, szavazóival segíti az ügyet, békén kellene hagyni a narancssárga kottafüzet ellenére, mert a DK nyereség. Feri meg már érzi, -még jobban érezhetné-, hogy a szervező/átlátóképessége nyereség, a mediában való beszélgetéseket pedig bizza Vadai Ágnesre. Az ellenzék jelenleg a "törzsszavazókat" lopkodja egymástól, az 50%-ot csak jókedvű, egyértelmű választási ernyőszervezettel lehet megnyerni! Halljátok eggfejek! Korszakos a felelősség (sajnos elcsépelték a fogalmat) és MINDNYÁJAN a történelem legmélyebb pöcegödrébe valók, akik egyéni, párt/csoportérdekek miatt elpuskázzák a jövőnket.
Én Európai Úniós polgár is vagyok! Sokadmagammal egyetértek az Únió alapelveivel. Otthon nem lehet árulkodni! Nem illik a papa-mama zsebéből kiszedni a pénzt, -büszkélkedni a fondorlatos lopással-, majd megpróbálni elfekvőbe manőverezni a felmenőket. A szocialisták állandó önigazoló mantrázása pedig, hogy majd mi rohanunk és megakadályozzuk, hogy HAZÁNK ellen...stb. Borzalmas. Ez is, az is, az én hazám! De csak ha hagynak lakni, élni, szeretni, imádkozni benne. Érthetőre sarkítva; a németeknek a hitleri mocsokország nem volt a hazájuk, a szövetségesek segítettek kitakarítani, nem lett volna jó leállítani őket!
Befejezésképpen: Ne táncoljon az ellenzék Jerryként Tom kottájára, mert a csibész könnyedén kiszorítja a szuflát is a tüdőnkből, miközben kifelé kedvesen mosolyog.
