A hazai sajtó szinte minden orgánuma megemlékezett a kormányzópárt huszonöt éves jubileumáról, így mi is tisztelgünk, és meghatottan emlékezünk arra a rögös és kátyúkkal teli útra, mely a túlérett narancsosokat a "Csuhások! Térdre, imához!", valamint II. János Pál "cápalátogatási" lelkületétől a Katolikus Egyház felmagasztosult híveivé nemesítette. A frissen közzétett 2011-es népszámlálási adatok alapján a karióti csókból és összeborulásból az egyháznak jóval több pénze, de sokkal kevesebb híve lett. A magát katolikusnak vallók száma 1,7 millió fővel csökkent, és erre a 30%-os fogyatkozásra igen vérszegény magyarázat az a három nap, mely alatt az online válaszolóknak jelölni kellett a római vagy görög katolikus irányultságukat is (az október elsejével induló ilyetén fogas kérdést, az egyház tiltakozására, október negyedikén, szimpla katolikusra cserélték). Az adatok elemzése arra is rávilágított, hogy az érintettek túlnyomó többsége a papíralapú válaszadás lehetőségével élt. Az egyházak és kiemelten a katolikus egyház felé csordogáló pénzt közvetlenül nem veszélyeztetik a KSH adatai, mert a jobbraáttal felbuzgó déligyümölcsös vonzalomnak az alapjait nem feltétlenül a "fellegekben" kell keresni. Az ügynökbotrányban mélyen involvált püspöki kar szocializmusban is regnáló része, saját szeplős múltját gyűlölve, a történelmi és nem krisztusi hagyományoknak megfelelően a rendszerváltás kezdetétől erősen jobbra húzott. A burkoltnak sokszor nem tekinthető nyájterelgetést felismerve iktatták magukat az évezredes gépezetbe a Saulból Pállá érett ifjak, különösen a fájó 2002-es vereség után. A polgári köröknél is hatékonyabbnak bizonyultak a parókiakörök, melyeknek működtetéséhez sűrű zászlóátadások, és legalább a választásokat középtávon megelőzően, ismert politikusi arcok vasárnapi szentmiséken való feltűnése szükségeltetett.
A rendszer jól működött, csak valahogy Jézust nem sikerült beleszuszakolni, az Ő "lehetetlen" tanításával a szegényekről, elesettekről, öregekről, hajléktalanokról, kirekesztettekről. A hajléktalan lét kriminalizálása, a rokkantak életkörülményeinek ellehetetlenítése, a szegények megállíthatatlan lefelé csúszása összecseng a lázári mondással: "Akinek nincs semmije, az annyit is ér". A mondás mögötti életfilozófia miatt az őrnaszád ismét szembe hajózott a világgal. Boldog II János Pál pápa az Evangelium Vitae-ben pontos útmutatást adott a cselekedetekben is megnyilvánuló keresztényi életfelfogásról:
"A szeretet szolgálatát sajátos lelkületnek kell mozgatnia és meghatároznia: úgy kell törődnünk a másikkal, mint Istentől a felelősségünkre bízott személlyel. Jézus tanítványaiként arra vagyunk hivatva, hogy felebarátnak tekintsünk minden embert,[412] előnyben részesítve azt, aki szegényebb, magányosabb, rászorulóbb. Éppen az éhezőnek, szomjazónak, hontalannak, ruhátlannak, betegnek, fogolynak – ugyanígy a meg nem született gyermeknek, a szenvedő vagy haldokló öregnek – nyújtott segítség lehetőség arra, hogy Jézusnak szolgáljunk, miként Ő maga mondta: „Valahányszor megtettétek egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”.[413].Éppen ezért nem vehetjük hallatlanba Aranyszájú Szent János mindig aktuális fölhívását és ítéletét: „Tisztelni akarod Krisztus testét? Ne menj el mellette, ha ruhátlan: és ne itt, a templomban tiszteld meg selyemruhákkal, hogy odakinn, ahol fázik és mezítelen, elmenj mellette.”[414].Az életnek szóló szeretetszolgálatnak nagyon egységesnek kell lennie: nem tűrheti a pártoskodást vagy diszkriminációt, mert az emberi élet minden szakaszában és helyzetében szent és sérthetetlen; oszthatatlan érték. Tehát az egész életet és mindenki életét kell gondjainkba venni. Sőt, még mélyebbre hatolva az élet és a szeretet gyökeréig kell elmenni." XVI. Benedek is krisztusi lelkülettel tanított a szegénység elleni küzdelemről. És akkor most jön az új pápa, Ferenc, a szegények püspöke, akinek célja a nincstelenek egyházának létrehozása! Kínos, és nem szavakban, hanem tettekben... Akik ismerik, mondják, meg is csinálja, nem félt összeütközésbe kerülni országa vezetőjével sem az elesettek védelmében.
Zárni kell a sorokat, zizegnek a kávészemek ijedten! (Kávé=Kedves Vezető) És akkor jön ez a keceli Don Camillo, és már nem is először! Nyilván a Mesterre gondolt akkor is, amikor a rezsicsökkentés támogató aláírásívvel buzgolkodó fideszes honanyót kizavarta a templomból: "Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”(Máté 21.13) A végén még visszakerül a 30 ezüst dénár az MNB-be! Kötvénybe kell fektetni.
