Több mint egy éve ütötte fel a fejét a hepatitis-A-járvány Budapesten, főleg a belső kerületekben. A vírus székletszórással, ennek következtében szennyezett étellel-itallal, emberi érintkezéssel, piszkos kézzel terjed, a hidegnek ellenáll, fagyasztás sem pusztítja el, emiatt még a fertőzött vízből készített jégkocka és a fagylalt fogyasztása is veszélyes lehet -írják a problémával foglalkozó online médiában és szakmai honlapokon. A megbetegedésék száma kilencszeresére nőtt az előző évekhez képest. Mielőtt gondolotban megveregetnénk Kávé és az ő parlamenti kétharmada vállát, és piedesztálra emelnénk a Szőke Herceget a hajléktalan embereket sújtó törvényért és annak városházi rendeletben történő továbbfejlesztéséért, netán megjelennének az új Kerényi-rendelte festmények, melyeken a Kedves Vezetőt Florance Nightingale-ként, a főpolgármestert Kossuth Zsuzsaként ábrázolnák (persze férfias attitüddel, de ez az előző széria műremekei alapján nem lehet probléma), le kell szögezni, hogy a járvány kiindulópontja egyértelműen egy budapesti punk koncert volt. A rendezvényen a higiénés körülmények botrányosak voltak, kevés WC-vel és bőséges kosszal. Az idei évben a vírusterjesztők aránya a nemek között egyértelműen a férfiak javára billen, és elsősorban a 30-39 éves korosztály terjeszti, ezt követi a 15-29 éves korcsoport. Ha a betegség már felütötte a fejét, a zsúfolt helyen tartozkodó, rossz immunitással rendelkezők kiszolgáltatottabbak: ilyenek a létszámukban túltelített óvodákban, iskolákban tartozkodó gyerekek és a túlzsúfolt hajléktalanszállók éjszakai lakói. De honnan ez a sok hugyozó, fosó hím?
A mainstream médiában naponta jelennek meg a cikkek Budapest hihetetlen turisztikai vonzerejéről, mely nyilván az unortodox szabadság-, és gazdaságpolitikának köszönhető. Csak az árnyaltabban gondolkodók -bocs, inkább gondolkodók- kapisgálják, hogy a mennyiség nem minőség, hogy a Malév csődbe eresztése után ellepték a Ferihegyet a fapadosok, és megjelentek a pénztelen, egy-két napra érkező fiatalok -túlnyomórészt fiatal férfiak-, akik mindazt megteszik nálunk, amit otthon tilos. A turisztikai szakma "újfajta, takarékos utazóközönség" néven becézi őket. Ordítva kórusban dalolnak, a világörökség főutcájának csendjét éjszakánként luxuslimuzinokból dudálva verik fel, utána a járdákon üvegekből vedelik a wiskyt és a red bull-t, majd az eurójukért és dollárjukért olcsó áron végigjárják a romkocsmákat és mulatókat, közben felszedik a "legszebb magyar lányokat", akik minden szempontból készséges kísérőnek bizonyulnak, és legtöbbször az etetéssel, itatással megvan az egyéb kifizetése is. Beszélgetésre nincs igény, a lányok búgják: Én love nagyon you and a belváros. Prága és Krakkó fellélegezhet, már mi vagyunk az elsőszámú célpont, ide tart a legénybúcsút olcsón megúszni akaró angol, német, olasz, spanyol és portugál. Őket majmolják a felbátorodott hazai követők. Csendrendelet a gyakorlatban nem létezik, a rendőrök nem zavarják az "idegenforgalmat", és az éjszakai 20--40 fős vonulások közepette az ember könnyít is magán: kicsit és nagyot, mert így teremtette a Jóisten.
És ha már a Jóistennél tartunk, a fentiek alapján érthető, hogy a különben ferencpápalelkületű terézvárosi plébános miért kerítetette körbe a VI. kerületben lévő Avilai Nagy Szent Teréz-plébániát, miközben a szíve erősen vérzett. A plébános az index.hu-nak elmondta, hogy szomorú a kerítés miatt, de a munkatársai nem azért vannak, hogy ürüléket takarítsanak. Azt is mondta, hogy gondolni kell a két iskolára is (igaz, hogy csak az egyik nyílik a rezervátumra, a másik: a Bartók zenekonzervatórium bejárata, a Nagymező utcába torkollik), ezért teljesítette az önkormányzat a kérésüket (plébánia+két iskolaigazgató). Meg még azt is mondta, hogy az ürülék kibocsájtói nem elsősorban a hajléktalan emberek -ők mindössze ketten szoktak rendszeresen előfordulni a virágágyasokban ücsörögve-, hanem az utasokra várakozó taxisok és főleg posztunk főhősei, a bulizó neandervölgyiek. Ők "hugyozzák szét a templomot", hogy pontosan idézzünk. Krisztus szolgájának a szájából csak a hajléktalan emberek taxiigénye csengett falsul. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy szíves invitálásra beülnének ők a plébános autójába is esti-reggeli, oda-visszafuvarra az éjszakai menedékhelyig. Az is lehet, hogy számukra sem a pénz a legfontosabb, hanem a környék, ahol jó szót, kenyér helyett pizzát, bor helyett -helyesen- vizet kapnak. Ezen cselekedetekben meg biztos élen jár az esperes, mert ismeri II. János Pál magyarázatát az Evangelium vitae-ből: Tehát az egész életet és mindenki életét kell gondjainkba venni. Sőt, még mélyebbre hatolva az élet és a szeretet gyökeréig kell elmenni.
Így ér össze egy posztban a hepatitis-járvány, a fapados kanturizmus és az Isten hajléka. A kerület polgármester asszonyához a Rózsadombra -ahol lakik- nem ér fel a zaj s a szag, lelkiismeretét meg régen körbevette kovácsoltvas kerítéssel.
Ps:http://index.hu/gazdasag/defacto/2015/10/26/legenybucsu_vagy_oltony-nyakkendo/?cp=1#comment
