Pihen a nagy Ho-Ho-Ho Horgász, nem adta be a pályázatát a Víg igazgatói székére. Nem azért, mert a szégyentől odasült volna a feneke az ülőalkalmatossághoz, hisz eme nemes testrésszel érdemelte ki Kávé biodíszleteként a szolnoki direktorságot is, hanem mert -mint többek között indokolta- egy társulat felépítése, műsorának megújítása ilyen, az új pályázati kiírásban meghatározott rövid távon megvalósíthatatlan. És hogy miért lett eredménytelen az első kiírás, és miért írták ki a másodikat botrányosan rövid időre -mindössze másfél évre-, arról a szép szőke herceget kell megkérdezni, vagy még inkább az árnyékával mögötte tornyosuló Kedves Vezetőt. A 2002-es választási vereség óta Kávé betegesen fél a lazán eldobott banánhéjaktól, és a színházvezetői posztra teljesítménye által nagyságrendekkel alkalmasabb Eszenyi ilyen déligyümölcs lehetett volna. A bűnös város lakóinál már jelenleg is vesztésre áll a Független Függő, nem kell nekik az Úhjszínház, a József Attila, a Trafó, a Játékszín, az Opera és főleg a Nemzeti után még egy budapesti kultúrbotrány.
A sejthetően felülről jövő döntést az aspiráns -nem tehetve mást- tudomásul vette, de hogy nem egykönnyen, arra a fent idézett mondat is ékes bizonyíték. Persze az is igaz, hogy a Swajda és Szikora nevével fémjelzett szolnoki színház "elbulvárosítása" is beletelt néhány évbe. Valami mégis bűzlik Dániában, mert a királyi tévécsatornák a sziveszteri műsor reklámozása ürügyén majdnem annyiszor küldték otthonainkba a szolnoki direktor egész képernyős ábrázatát, mint hajdanán a tévémaciét. Építgetik a süldönc imaige-ét, mert három a magyar igazság, és a Fekete-, Kerényi-, Balázs-féle kultúrmisszionáriusokból sosem elég. A háttérből így bármikor előléptethető, ez neki is testhezálló szerep, ehhez már hozzászokott élete nagy alakításaiban a szekrényből pizsamában váratlanul megjelenve.
Ceterum censeo: demokratikus ellenzéki összefogás, közös lista, szárnyaló listavezető kell az alkotmányos magyar demokrácia helyreállításához, hogy a kis szerepekben jól teljesítő nímandok, ne válhassanak nagy ripacsokká.
