Barátságunk Kasszandrával 1989 nyarán kezdődött, amikor a zsúfolt Hősök terén több százezer honfitársunkkal együtt átéltük a karnyújtásnyira került szabadság bódulatát, és hallgattuk a fiatal, zabolátlan Kávé szónoklatát az orosz csapatok kiebrudalásáról. Ugyan értelmiségi körökben akkor már hallani lehetett valami olyasmit, hogy '89 december 2-án Máltán létrejött egy megállapodás, melyben a nagyhatalmak megegyeztek Kelet-Közép-Európa jövőjéről, de a beszéd így is mindenkit magával ragadott hiteles,bátor mondatai miatt, melyek olyan benyomást keltettek, mintha az ifjú demokrata maga kergetné ki az oroszokat. "A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni"-harsogta. Hívsz Te még minket félázsiaiaknak is, akik vezetőre szorulnak, viszel Te még minket Putyin ölelő karjaiba, paksolsz Te még az orosz titkosszolgálattal -suttogta Kasszandra. Szavait elnyomta a taps, később kimosta emlékezetemből a sok finom pohár bor, melyeket Nagy Imre tiszteletére, a szabadság és magunk ünneplésére kihörpintettünk.
Az idő múlásával barátságunk megmaradt, Kasszandra továbbra is mindent előre látott -bár nem hittünk neki- a koronaúsztatáskor a kötcsei beszédről hablatyolt, majd amikor a zsurnaliszták "a nincs veszve semmi, ha fair lesz a választási rendszer"-rel vígasztalódtak a fékek és ellensúlyok szisztematikus lebontása közben, belesuttogta a pesti éjszakába az EBESZ-jelentést a torz választási rendszerről, mely a 40%-os, kétharmadosnak nevezett végeredményt hozta, és három a magyar igazság jelszavával egy felhőre kivetítette az uniós szavazás, valamint a fővárosi választás eredményét is, de mi csak jégesőt láttunk.
Sőt két vodka után azt csuklotta könnyes szemmel, hogy a régi királyoknak is voltak udvari bolondjai, akiket jól meg kellett fizetni, és lám a globalizáció áldásaként nem kell már beérnünk a mélyen keresztény, nőfaló, ufókmolesztálta Pataki Attilával, a sorozatszínész-óriás színházlenyúló -csak nevében német- császárnékegyelttel, hanem füttyszóra kölcsönvehetjük Putyin cirkuszi medvéjét is, aki ha elég kockacukrot kap fínom nedűbe áztatva, papi segédlettel még honi belpolitikai szakértőnek is beáll. Egy másik haver is kölcsönadná a régen szebb időket megélt barátját -mert az igazán nagy Vezetők támogatják egymást- Dennis Rodmanre gondolok- kacagott Kassszandra-, bár kis problémát jelenthet, hogy kosaras és nem focista, de majd megszavazza a kétharmad, hogy idehaza kézzel is lehessen gólt lőni. Csak legyen VIP-páholy és szotyi.
Utólag visszagondolva barátnőm legképtelenebb története -még tavasszal- Tusványosról szólt, amikor tényleg úgy gondoltam, hogy ő is katizott vagy ginázott a pesti éjszakában. Azt állította -a még meglévő városligeti padon ücsörögve-, hogy Kávé ismét kérkedni fog sosemvolt kereszténységével (cselekedetei miatt merem ezt ilyen biztosan állítani), és szavait Tőkös püspök segédszínészi alakításával próbálja majd hitelessé tenni. Hogy szájára meri venni Krisztus egyik legfontosabb tanítását: "amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt te se tedd másokkal". Kávé az évek alatt apadó közönsége előtt szónokol, és a katolikus egyház ismét lapít, nem szembesíti őt a félmillió éhező gyerekkel, a félmillió kitántorgó magyarral, a kétmillió mélyszegénységben élő honfitársunkkal. Ugyanúgy néma marad Erdélyben, ahogy idehaza is hallgat a közmunkások rabszolgasorsa láttán. A magyar klérus új jelképe lehetne a hajléktalan emberek és galambok nélküli főváros. Argentínában Ferenc, a pápa már átélte a demokráciahiány minden kínját. Csak akad egy tisztességes vatikáni küldönc, aki lerántja a leplet a pávatáncosról és az őt reverenda alá bújtató hazai egyházról. Halvány remény.
Kasszandra tovább beszélt az eseményről, az illiberális államról, a demokrácia végéről, a "minden lehetséges" kávéi jövendőlésről, orosz-török-kínai-indiai mintaállamokról, -melyek nem demokráciák- mint követendő példákról. Ezek már nem kendőzött szavak lesznek -jövendölte- körvonalazódni fog a végtelenített egyszemélyi hatalom modellje. Persze az Európai Unió felé még kurrogni próbál a pávatáncos, a Kedves Vezető szavainak értelme más lesz az angol fordításban, mint idehaza, de ezúttal nem fog sikerülni -hadarta társam. A világsajtó felfigyel majd, mert a sötétség kiindulása a történelemben soha nem volt helyigényes. Persze a küldetéstudat, a hatalom oxigénként való megélése önmagába visszatérő körök megtételére készteti a kiválasztottat, ahol a kiindulópont az origo, vagyis a nulla, ahonnan egymással harcoló Kávék születnének, ha egybecsúsztathatnánk az időt. A fülkeforradalmár külföldi ügynököknek nyilvánítja a szabadságért, emberi jogokért és demokráciáért szót emelő civileket, hogy az általa elképzelt magyar pusztában szárba ne szökkenhessen egyetlen kontrollálatlan gondolat sem. És mielőtt közbeszólnál -folytatta Priamosz lánya-, ne remélj sokat az ellenzéktől: a 2014-es választások előtt narancsos kegyből parlamenti frakciót alkotó LejtMenet Pártja saját fondorlatos bomlasztását fordítja majd az összefogni kényszerülők ellen: Schiffer azt hirdeti -az uralkodó örömére-, hogy az összefogás áprilisban megbukott, és nem azt elemzi, hogy végletesen elkésett, elabortált és ezért hiteltelen volt, nem kis mértékben az Ertsey-Schiffer duónak köszönhetően. (Nem a világkiállítás másodikból elsővé avanzsált helyezettjére gondolok, Ócsa kigondolójára, hanem Katalinra, a visszavonulóra) A többi párt pedig legyint, ha érzik is a változtatás kényszerét, karizma nélküli, lejáratott vagy ellenszenves figurákat hoznak helyzetbe. Sajnos Gyurcsány sem Churchill, avas lett Miskolcon.
Végül Kasszandra rámemelte gyönyörű szemeit, és ártatlanul megkérdezte: tudod, hogy újranyitja a kormány a recski bányát?
