Bevallom, én voltam az országban az utolsó, aki elhitte, hogy Kávé és Simicska kollégiumban köttetett szövetsége felbomlott. Barátságról nem beszélhetünk, mert az úri huncutok között ez a fogalom nem dívik, és nálunk a politikusok még tíz kategóriával az úri huncutok után következnek. A 2002-es, majd a 2006-os fidesz választási vereségek után, amikor a Ferdeszemű és Gondolkodású Hölgy, valamint a Pestig Futott Debreceni Kiskirály, -és még sokan mások- Shakespeare: Julius Caesar-ját tanulmányozták, Simicska -akit többen a párt főpénztárnokának hisznek- nem csúsztatta új zsebbe az első narancssárga kormány alatt már szépen gyarapodó kincstár kulcsait, hanem Kávénál hagyta azokat, és megteremtette a 2010-es győzelem gaz dasági alapjait.
A győzelem után a csodaváró honpolgárok jelentős része úgy gondolta, hogy elérhető közelségbe került Maeterlinck Kék Madara, csak azt nem vették észre, hogy közben Andy Vajna feketére átfestette a szárnyakat, mert Kávé mindig is betegesen irtózott minden madártól, amelyik kék. Aztán lassan a köznép számára is világossá vált, hogy a Közgép, mint légy a papírra, rátapadt az állami beruházásokra, és a főkamarás szövevényes céghálózata sorra nyerte a 90%-ban eu-s forrásból finanszírozott közbeszerzéseket. A mi reggeli és esti pisilésünk között naponta 875 millió forintot darált be a vállalat.
Állítják, hogy a Háttérbe Húzódó Szövetséges -emberein keresztül- bőven kivette részét a gazdaságirányítás súlyos gondjaiból is: a Nemzeti Vagyonkezelő vezetője éppúgy az ő embere volt, mint a túlképzett Németh Lajosné, vagy az USA-ból kitiltott szinkrontolmács Vida Ildikó, a NAV elnöke, akinek persze csak áttételesen, vagyis szigorúan az ellenőrzések okán van és volt köze a magyar gazdaságban zajló folyamatokhoz. Az építőipar felvirágoztatásán kívül a volt Bibó kollegista cégbirodaloma felügyelte és uralta a jobboldali média legjelentősebb részét, valamint az országban található hirdetési felületek döntő hányadát is: az óriásplakátoktól a vécésnéni kötényéig. Simicska személyes jelenlétével ritkán terhelte a közéletet, tudta, hogy ő soha nem lenne jól "eladható mosópor", erre a feladatra Kávé sokkal alkalmasabb. Sokáig azt hittük, hogy még Kávé is figyelembe vette, hogy Lajos az ész, ő maga pedig a Felcsút SE másodosztályú focistája, az egészpályás letámadás mestere, a stadionépítés Zámbó Jimmyje. Még a stafírozásra váró Tiborcz-gyereket is a Nagy Testvér szárnyai alá terelte, hogy aztán a szerénységéről ismertté vált Ráhel elmondhassa, hogy a maguk lábán állnak -mármint Pityu és Ő- és nem a Lajosén, és pláne nem apucién.
Egyenlőre nem rekonstruálható pontosan, hogy mikor vette/vagy nem vette észre Simicska azt, hogy Kávé számára a család szent, és a szűk családba a felcsúti gázszerelő, és jövendő veje biztosabban beférnek, mint a kollégiumban is túlokos szürke ötvenes Simicska. A reklámadó kiterjesztése valószínüleg az a bizonyos utolsó csepp volt a pohárban. Ezt megelőzte, azonban, hogy a második kétharmad elnyerése után már fölöslegessé vált a hatalombirtoklás megkettőzése. Így eljött az az idő is, hogy a kegyvesztetté leminősített Simicska egyszer csak szükségesnek érezte, hogy egy nap leforgása alatt kötetlen szexuális témájú felvilágosítással tűzdelt előadást tartson az on- és offline media piruló munkatársai számára, Kávé szemmel követhető hasonlatosságáról bizonyos váladékkal. Ugyancsak elmondta, hogy a szürke ötven nem a szenilitás kora, és ő kapásból sok-sok érdekes dolgot tud a Kedves Vezetőről, de mondani nem mondott semmit. Ja, de mégis!
Azt mégis mondta, hogy ő a demokrácia híve, az oroszoknak nem híve, a családnak híve, (beleértve Kávéét is a szentségit a szentségig) nem szeret lenyomva lenni, és gyakorolni fogja a kirúgást, és elmegy szánkózni. Kávé reagálásában illetve nemreagálásában először az agyonhallgatás módszerét választotta, majd pénteki rádiószózatában egykori szövetségese nevét tabuként kezelte, és úgy vádolta meg őt az adófizetési morál hiányával, hogy még egy Lajos, Lajcsika, Lalika sem hagyta el az ajkát. De mindenki megérthette, hogy még az olyanoktól is kell nekünk/neki, azaz Magyarországnak, azaz az embereknek, egyszóval a rezsicsökkentésre az a nehezen kihúzható adó.
Szóval bevallom, hogy én voltam az országban az utolsó, aki elhitte, hogy Kávé és Simicska kollégiumban köttetett szövetsége felbomlott. Még most is ott motoszkál a fejemben, hogy az egész csak egy nagy átverőshow, és közben Putyinnal triumvirátusban megkötik a Paks 3-at is.
De ha nem. Egyszer minden szánkózás véget ér. A pénzgyűjtést a bevételek kiesése miatt már megkezdtük. Ja és a hazaúton nem szabad a szánkót az autó tetejére kötni, mert nagy az ellenszél.
