http://hvg.hu/velemeny/20170827_revesz_ferenc_papa_schilling_veres_lombikprogram
Tisztelt Révész Sándor!
Eszmefuttatása nagyon érdekes, de szerintem sok gyakran elkövetett hiba visszaköszön belőle. És ennek következtében a végkövetkeztetés is rossz. Nyugodtan hivatkozzon továbbra is Ferencre, a pápára, mert szavai a menekülők és üldözöttek, a szegények vonatkozásában nem tartalmaznak mást, mint Jézus szavait, vagyis hitünk szerint Isten szavát.
De mi a helyzet az abortusszal és a lombikbébi programmal? Vajon egy gyékényen kell árulnunk Veres püspökkel és odagondolni a Szentatyát is, vagy mégsem egészen ez a helyzet? Vagy ódzkodva bólintsunk rá Schilling Árpád szavaira, levonva az Ön által is leírt végkövetkeztetést?
Veres püspök Ön által skiccelt megítélésében nincs köztünk nézetkülönbség. Ami a valóban összefüggő két kérdés fundamentuma, az annak a megítélése, hogy mikortól tekinthető önálló életnek egy férfi és egy nő akaratából, azok "magjából" keletkező élet. (Most ne keverjük ide az egyneműek házasságát, mert az új élethez mindenképpen hím és női ivarsejt szükségeltetik.) Az egyház tanítása -és hitem szerint- ez a megtermékenyülés pillanatában bekövetkezik. Lehet idézni filozófusokat pro és kontra, és akkor a lélek, a tudat és a test hármas egységét is be kellene vonni az eszmecserébe, de most ne tegyük ezt. Maradjunk az önálló élet, a test és tudat tökéletes, de további fejlődési pályán még átmenő állapotánál.
Napjainkra a kérdés orvosbiológiai, technikai képletté egyszerűsödött. A bizottságok döntése alapján elvégezhető aburtuszok, és a koraszülöttként, inkubátorban nevelt életek alfája és omegája összeér, a technika és az orvostudomány fejlődésével nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ez a határmezsgye a jövőben még a mainál is keskenyebb lesz. A lombikbébi programban nem történik más, mint hogy valamilyen betegség, állapot miatt az ivarsejtek találkozását mesterséges körülmények között hozzák létre, mintegy optimális helyzetbe pozicionálva az adományozó szülőket. A kihordás már a méhben zajlik, de azt is igyekeznek gyógyszeres terápiával optimalizálni a fejlődésnek induló élet számára. Inkubátor az aktus után pár hónappal, vagy inkubátor a kezdeti pillanatokban is. Egyik esetben sem bontakozna az élet nélküle. Veres említi -és ebben tökéletesen igaza van-, hogy a lombikbébiknél az igazi valláserkölcsi problémát a fel nem használt “eldobott/megölt” embriók jelentik. Ez könnyen áthidalható kétféleképpen is. Egyrészt csak annyi embriót “hozunk létre” amennyit beültetünk (ez végső soron technikai probléma), másodszor, ha megmarad az anyaméhbe beültetett megtermékenyített petesejt, az esetleges “maradékokat” meddő házaspároknak lehet anonim odaajándékozni, szerte a világban.
Eljön még az idő, amikor vallási meggyőződéstől függetlenül az abortuszt, mint barbár cselekedetet tartják majd számon, úgy mint a korai sebészet számtalan jóindulatú borzalmát. A menekülő magzat szívbemarkoló UH filmjei nem a bigottak hamisításai, hanem az élő valóság.
A bűn és a kárkozat azonban nem ilyen egyszerű, hisz mindenki az egyéni lelkiismerete szerint áll az “Úr itélőszéke elé”. A “ne ítélj, hogy ne ítéltess” ezt az Isteni igazságot hirdeti. Isten azonban nem csak maga az igazság, hanem maga az irgalom is. Ferenc erről beszél napjainkban, amikor a gyónás szentségében teljes megbocsájtást kér az egyház tagjaitól (amibe a papok éppúgy beletartoznak, mint a hívek) azon abortuszon átesettek számára, akik ezzel a szentséggel élni akarnak. A megbocsájthatatlan bűn egyedül a szentlélek elleni vétek, amikor tudva és akarva elfordulunk az Isten szeretetétől (a Szentlélektől). A tudva és akarva mérhetetlenül fontos!
Összefoglalva, az abortusz és a lombikbébiprogram azért, illetve akkor bűn, ha a csírájában az élet teljességét hordozó egyént testestül, tudatostul, és most már tegyük hozzá, nem lelkestül, megsemmisítik. Ehhez hozzátartozik, hogy a tettet véghezvivő tudva és akarva cselekedjen. Hisz éppen Ferenc az, aki felhívja a figyelmet, hogy hány nő döntését befolyásolja a tudatlanság, a nyomor, a társadalmi, vagy családi terror, presszió, az ezektől való iszonyatos félelem. Ha a pokolba mi juttatnánk embertársainkat, már nem lenne elég a mindenség sem. De ez hál’Istennek nem a mi dolgunk. A lombikbébi-vállalás nem könnyű döntés és nem ideális állapot. De ha a fentebb leírt orvosi-technikai követelményeknek eleget tennének a párok (ahogy rengetegen meg is teszik), egyéni lelkiismeretem szerint egy hívőnek is lehet kiút a gyermektelenségből.
Az meg, hogy ez a szájkeresztény rezsim még a maga elé tolt egyháznak is bodicseket ad minden olyan esetben, amikor a szavazatoptimalizálást veszélyezteti valami, mulattató lenne -ha a hazai események horizontján körbenézve- nem sírni szeretnénk inkább.
Barátsággal:
K.B.
kényszerbagoly már régen facebookon is: https://www.facebook.com/Kenyszerbagoly-1609046352691857/?ref=aymt_homepage_panel
