A Budapest Pride 2013-ban is túlmutat a szexuális kisebbségek identitáspolitikai mozgalmán (ex prof. Jeszenszky Lexikon), és ahogy a a világon számos helyen, itthon is a tolerancia, az esélyegyenlőség, az emberi méltóság, na meg a jókedv, buli, vidámság napja is. A civilizált világ és világvárosok vezetői ezt felismerve, sokszor maguk is üdvözletükkel, vagy személyes megjelenésükkel tisztelik meg a résztvevőket. Mutyiországban ez sem így szokás; szegény Kávé (Kedves Vezető), már annyira belejött az Antiigazmondó Juhász szerepébe, hogyha fölösleges, akkor is csak lódít hódít. Budapest szép szőke hercege pedig nemi identitását hangoztatva, hátha valaki látásra eltévesztené: "én a másik oldalon állok", mondattal rukkolt ki. A lényeget megértendő, vittek ugyan neki szivárványos zászlót a vármegyeházára, de ugye ő nem páva (sőt -táncos is csak a karban), így esélye sincs a kilobogózásnak. Egy szó mint száz, jól sikerült a buli, a menet felett még az ég is elfelejtett sírni, és a nap is vigyorgóra váltott. Erről nem is írtam volna posztot, mert kevés az időm, de...
Sajnos az sem ritka, hogy ami másnak öröm, az egyebeknek üröm. Sőt vannak úgynevezett ürömspecialisták, akik szeretik mások vidámságát tönkretenni. Eddig ez tiszta sor. De az Indexszel egyetértve " tarthatatlan, hogy verőlegények tüntetőket bántalmazhatnak". Tenni kell valamit -ez az általunk választott/fizetett politikusok dolga-, bízzunk benne, hogy tesznek is, mert a remény hal meg utoljára. A három szerencsétlen bántalmazott -jobbulás nekik, testi és lelki sebeikre- esete azonban túlmutat a szokásos takarítanivalón. Van itt egy mozzanat, ami felett átsiklik a sajtó, csupán a kétes szenzációt tálalva. Az egyik sértett ugyanis tanárember, méghozzá iskolaigazgató. Feltételezhető, hogy a látlelet bántalmazást tanúsító leírásán túl, értelmesen és szavahihetően el tud mondani egy eseménysort, akár többször egymásután hiba nélkül. Az meg végképp nem valószínű, hogy egyszer részletesen elmondja a kórházba menetel előtti harmincfős támadást (hármuk ellen), a rendőrök csak őket érintő igazoltatását (miközben a bátrak lassan elszeleltek) és a hiábavaló kérést, hogy a sértetteken kívül, tán a még ott lévő támadók személyazonosságát is tisztázni kellene.
Majd előkerül a rendőrségi jegyzőkönyv, mely szerint: „a Szent István körúton szombaton 18 óra 30 perc körüli időben egy állampolgár intette le az ott haladó rendőrségi gépjárművet, és elmondta a rendőröknek, hogy egy nagyobb csoport konfliktusba került három személlyel, akiket inzultáltak. A három személy közölte, hogy a csoport már eltávozott tagjaival szóváltásba keveredtek, majd dulakodás alakult ki, egyiküket megütötték, mindhármukat leköpték. A rendőrök kérdésére közölték: orvosi ellátást nem igényelnek, rendőri intézkedést nem kérnek, a támadóik a helyszínről már eltávoztak.” És milyen cseles ez a Justitia, hogy végül mindig kikacsingat a kendő alól; kiderült, hogy a hármak előtt, egy ifjú párt (jelen esetben fiú és leány) is ért inzultus a téren. Az őket megtámadók pavlovi lámpája a lány kezében lévő szivárványszínű zászlócska volt. A kért rendőri fellépést a yardok nem teljesítették, mert mint feltételezhető, az egyszerűsített felvételi követelményekben az éles hallás képessége nem kötelező, így a kérésre nem is reagáltak. A hármak egyike is újra felismerte a téren a feketeruhások némelyikét, és ugyancsak intézkedést kért. Ekkor már működött a Starkey, -nem, nem hál'Istennek nem Mauser-, amiről én beszélek az egy hallókészülek, így ők választ is kaptak imigyen: "kérem (ezt csak én teszem hozzá), ne provokálják az embereket"!
Kérdésem a következő: Tisztelt Dandártábornok Úr! (Hajdu), Tisztelt Nyugállományú Vezérezredes Úr! (Pintér) Önök nyugodtan alszanak? Mert mi nem. És rémálmainkban olyan operát hallgatunk Stuttgartban, melyben gárdisták vernek cigányokat. Mert bár cselekmény nélkül bűncselekmény sincs, de Európa nem hülye, és mi Európához tartozunk.
Ps: Ettől nem tisztábbak, csak még zavarosabbak az események. Pss: És ettől?