A  Bálványosi Szabadegyetem már régen nem Bálványoson (csak a bálvány a régi), hanem Tusnádfürdőn székel. A szabadegyetem már régen nem szabadegyetem, hanem szponzorált tejjel-mézzel folyó Kánaán sok bulizenével. Cserébe mindössze egy kis kötelező Kávé-fejtágítást kell elszenvedni, de a külmagyaroknak ez sem kötelező, csak az udvartartásnak és a reménybeli csókos csúszómászóknak. Meg is látszott az önkéntesség eredménye a nemzetmentő előadásának jelentősen foghíjas hallgatóságán. Az egyik vezető internetes hírportál beszámolója szerint: a nagyszínpad előtti rész fele is csak hézagosan telt meg. De a cél kijelölése vezéri feladat, és Kávé pontosan tudja, hogy a jóltartott, hátba veregetett erdélyi honfitársaink feladata nem a széksorok, hanem a szavazóurnák megtöltése lesz.

A beszédet nem érdemes részletesen elemezni, egyszerű, szerény kis világmagyarázatnál nem volt több, dominanciáját  féltő Amerikával, kétpólusú Európával -mi és a többi- (sic!), választásokra belopakodó, ármánykodó jobboldali Redinggel, akinek nevét a vudu szabályok szerint már ki sem mondja egy tisztességes nemzeti a négyzeten. A határokon innen dicséretet kapott  az OTP (a református felcsúti Szűzanya segítsen!), a MOL (Sander nélkül), a Trigránit (nem Demjén -ő zenélt-, hanem Demján a tak-szövök iszonyúan dühös elnöke) és a Közgép (a láthatatlan kisegér Simicska, aki az állami beruházások európai pénzéből dübörög). 

Kávé azt is megemlítette, hogy türelem kell hozzánk: monotóniatűrés, mert van, hogy bizonyos dolgokat százszor is el kell ismételnie, illetve azt, hogyha támadás éri, akkor egyre erősebben tud visszaütni. „Ütésre keményedni kell” – mondta. Mikolát egyetlen fotón sem fedeztem fel. Kányádi Sándort sem láttam a képeken, de Kávé őt idézve: kutyának lánc kell,  vagy valami ilyesmit mondott. Az előadás  végén a hőségre való tekintettel, néhány kreatív, innovatív fiatal nem virágot, hanem paradicsomot dobált a színpadra. Az első hírek szerint a találkozó jól szolgálta a magyar-román kapcsolatok javulását, mely vélhetően kihatással lesz az erdélyi magyarok mindennapjaira. A fontossági sorrendet azonban nem szabad elvéteni. („Figyeljék a számat kezemet, mert csalok!” -mondta Orbán Rodolfo.)  A VIP-kávéház részegen ölelkező politikusait és a tántorgó polgármestereket számba véve a találkozó jól sikerült, esszenciáját Németh Zsolt külügyi államtitkár foglalta össze: "Tusványos az a hely, ahol nem érdemes kijózanodni".

És ezért érdemes volt? Mert a nyitány így kezdődött: a miniszterelnöki konvojjal szembehaladó forgalmat leállították az autók zavartalan elhaladása érdekében, de egy figyelmetlenül vezető sofőr belecsúszott az előtte álló járműbe, és kilökte a konvoj elé. A sofőr szörnyethalt. Az ő nevét nem említették, csak a gépkocsioszlop magas rangú  sérültjeiét. Minden magyar jól van, a vétlen sofőr meghalt -adta hírül a Heti Válasz. Más források szerint a figyelmetlen autó valójában előzött, és ütközve a fiatalember pördült ki a konvoj elé, és vesztette életét.  Szombaton már egyszerűen csak szabálytalanul előző sofőrről írtak  az újságok. Értik ezt?