Miközben a legtöbb nagyvárosban vízosztással, köztéri kutak és csapok megnyitásával és az utak locsolásával próbálják elviselhetőbbé tenni a meleget, Kiskunhalason pedig 41,9 fokkal megdőlt az abszolút melegrekord, a fidesz-kdnp többségű ózdi képviselő-testület "pazarló vízkivételezés" miatt 128 kútból 28-at elzárt, és 61-nél nyomáscsökkentést hajtatott végre a vízművekkel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy percenként 50 liter helyett 5 liter víz nyerhető. Az érintett területeken túlnyomórészt cigányok laknak, akiknek házaiban nincs vezetékes víz. Vitalis Iván a város Pénzügyi és Gazdasági Bizottságának elnöke a szégyenletes rendelet "megalkotásakor" évi 10 milliós kárról beszélt, a nagyvonalú polgármester ezt az összeget hétvégére már 13 millióra emelte.
A károkozás mint intézkedési ok különben is módfelett érdekes, hisz az Együtt-PM önkormányzati törvényre hivatkozó közleménye egyértelműen leszögezi: "Törvényellenes a közkutak elzárása olyan lakott belterületi városrészen, ahol az ingatlanokba nincs bevezetve a víz, mert az önkormányzatokról szóló törvény szerint az ivóvízellátás biztosítása önkormányzati alapfeladat, és ezt a feladatellátást a közkutak elzárása nyilván meghiúsítja". Az ivást, mosakodást és főzést károkozásként feltüntetni különben is bicsaklott lélekre vall. A média érdeklődésére ingerülten reagáló Fürjes Pál polgármester -akinél a centrális szűkítőt szintén hónapokkal ezelőtt felszerelhették-, azt is elmondta, hogy mindenki számára biztosították az ivóvizet. Embertelenről magyarra lefordítva ez annyit tesz -a helyi informátorok szerint-, hogy légvonalban, térkép fölött rajzoltak 150 méteres köröket, figyelmen kívül hagyva, hogy a ténylegesen megteendő út az otthon és a kút között ennek többszöröse lehet. Szakértők szerint egy család napi vízszükséglete minimum 20-30 liter ivóvíz, egy vödörbe csurig töltve 10 liter fér. A jogos felháborodás egyre dagad, pedig a luciferi slusszpoén még rejtve maradt a hazai közvélemény előtt. Ha Ózd város honlapjára kattintunk, meglepő információkhoz juthatunk:
"A Svájci-magyar együttműködési program keretein belül Ózd városa lehetőséget kapott ivóvízhálózatának felújítására és fejlesztésére. A projekt teljes költségvetése 1,72 milliárd forint, melyből 1,46 milliárdot a svájci fél bocsát a város rendelkezésére vissza nem térítendő támogatás formájában...A felújítás mellett a csőhálózat bővítésére is sor kerül, vannak ugyanis Ózdnak olyan utcái, területei, ahol még nincs bevezetve minden lakóházba az ivóvíz. A svájci fél nagy hangsúlyt fektet a projektnek ezen részére, amely a hátrányosabb helyzetben lévő ózdi lakosok számára nyújt nagy segítséget a jobb életkörülmények kialakításában. Az építkezési munkálatok 2013-tól 2015-ig tartanak."
Vajon mi motiválhatja a "mélyen keresztény elkötelezettségű" pártok emberbaráti cselekedetét, így 1,46 milliárd ajándékforinttal a zsebükben? A svájci adakozók szándékát megismerve nem hiszem, hogy bármilyen végelszámolási bonyodalmat okozna, ha a vonatkozó szakirodalom beszerzésénél egy Biblia is bevételezésre kerülne. A hosszas keresgélés elkerülése érdekében a következő testületi ülésen Mt 25,31-46-ot javasolom felolvasni, amikor az Úr az az Utolsó Ítélet napján az ocsútól elválasztja a búzát; ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!
Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek, amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre." Az ózdi képviselő-testület számára sajnálatos perspektíva, hogy Isten jobbján nem a fidesz-kdnp és balján nem a demokratikus ellenzék áll majd.
Ps: Ha valami politikai (politika=közélet) tiltakozásért kiált, akkor az ózdi esemény egyértelműen ilyen. Ha megoldódik az embertelen intézkedésből adódó probléma, akkor azért, mert megtörténhetett, és azért, hogy máshol, más formában, ne történhessen meg, ha nem oldódik meg, akkor meg azért. Az embert az Isten saját képmására teremtette, a tiltakozás minden tisztességes ember joga és minden keresztény ember kötelessége. A végsőkig megroppantott gerinc szervilizmusával még sohasem lehetett célt érni.
"A szeretet szolgálatát sajátos lelkületnek kell mozgatnia és meghatároznia: úgy kell törődnünk a másikkal, mint Istentől a felelősségünkre bízott személlyel. Jézus tanítványaiként arra vagyunk hivatva, hogy felebarátnak tekintsünk minden embert,[412](Vö. Lk 10,29–37.) előnyben részesítve azt, aki szegényebb, magányosabb, rászorulóbb. Éppen az éhezőnek, szomjazónak, hontalannak, ruhátlannak, betegnek, fogolynak – ugyanígy a meg nem született gyermeknek, a szenvedő vagy haldokló öregnek – nyújtott segítség lehetőség arra, hogy Jézusnak szolgáljunk, miként Ő maga mondta: „Valahányszor megtettétek egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”.[413]Mt 25,40.Éppen ezért nem vehetjük hallatlanba Aranyszájú Szent János mindig aktuális fölhívását és ítéletét: „Tisztelni akarod Krisztus testét? Ne menj el mellette, ha ruhátlan: és ne itt, a templomban tiszteld meg selyemruhákkal, hogy odakinn, ahol fázik és mezítelen, elmenj mellette.”[414] In Matthaeum homilia 50,3. PG 58:508. Az életnek szóló szeretetszolgálatnak nagyon egységesnek kell lennie: nem tűrheti a pártoskodást vagy diszkriminációt, mert az emberi élet minden szakaszában és helyzetében szent és sérthetetlen; oszthatatlan érték. Tehát az egész életet és mindenki életét kell gondjainkba venni. Sőt, még mélyebbre hatolva az élet és a szeretet gyökeréig kell elmenni." ( II János Pál: Evangelium vitae)
