Aki figyelt, az a Zuschlag-ügyön keresztül -sőt már azt megelőzően is- bekandikálhatott a hazai pártharcok legsötétebb bugyraiba. Először tanúi lehettünk annak, hogy a politika hogyan képes szédítő magasságokba emelni az arra mentálisan felkészületlen ifjakat, majd hogyan taszítja magányos számkivetettségbe, ha a pártok házatáján folyó boszorkánykonyhában kifröccsen a moslék. Zuschlagék hiába  fizettek vissza az elsíbolt 75 millióból közel 50 millió HUF-ot, ez az ítélet minősítésén  nem változtatott. Közben érdekes hírek kerültek fel a netre, melyek később köddé váltak. A tárgyalás egyik koronatanúja a fővádlottat barátjaként emlegető könyvelő volt, aki később kirobbanó tehetségének megfelelően Fidesz-KDNP képviselőségig vitte, de üstökös csillaga ível tovább napjainkban is, hisz a trafikmutyi nyertesei között is ott Ván a neve. Az ízléstelen, hajdani Terror Háza előtti élcelődés másik résztvevője, Marsovszky is megúszta a börtönt. Persze voltak igazi tragédiák is; a vádlott anyjának és utolsóidős terhes feleségének a súlyos ítélet megalapozottságától függetlenül szörnyű lehetett hallani a 8 év és hat hónap elzárásról szóló bírósági döntést, melyet az Ítélőtábla végül 6 évre mérsékelt.

A több mint fél évtized rabság után Zuschlág a napokban szabadult. Tettéért megbűnhődött. Felesége időközben hat évesre cseperedett gyermekükkel várta haza. Békén kellene hagyni! De Kávé kommunikációs húsdarálója nem ismer irgalmat. A nagy hevületben még nem dőlt el, hogy a szokásos mantrázásnak megfelelően Gyurcsánnyal vagy az új veszedelemmel, Mesterházyval mossák össze az inkriminálódott nevet. Zsigó vitte a szót kocsival és birodalmi TV stábbal  az MSZP székháza elé, hóna alatt a kiskocsissal. És a kör összeért. Trafikmutyi itt, trafikmutyi ott, trafikmutyi mindenütt: nemcsak Ván polgártárs nyertese a minden idők legátláthatóbb és legtisztább pályázatának, hanem volt mit kérdezni az ezügyben közel sem beszédes Zsigó szóvívő úrtól is az MSZP-seknek.  Az ügyészség felkészültségét és a bíróság ítélkezését, úgy látszik, nem elég alaposnak tartó és ezért további vádaskodással élő narancsosok különben jól kerestek a dzsemborin, mert a Jókai utcában csak úgy hullottak rájuk a százasok, jelezve azt  az erkölcsi mélységet, melynek csúcsáról hirdették az igét.

Ha az ízlésficamos kommunikátoroknál csákány  lett volna, tán kihantolják szegény Tocsik Mártát is, akinek kampánycélú sárba tiprását nem kompenzálta a végül is felmentő ítélet. Vigyázat, uraim, mert ennek a Kávé által félázsiainak titulált népnek nagy lelke van, és ha valakiről bizton tudják, hogy a lopott pénz  nagyrészét visszatette -ami ugye politikuséknál nem gyakori-, és még ült is hat évecskét, akkor szánalom ébredhet a szívekben, és a kommunikációs puska csütörtököt mondhat, vagy visszafelé sülhet el.