Kávé egyes számú politikai bizalmasának lenni nem tuti befektetés. Bár a Kedves Vezető az ejtett kegyenceket nem a Towerbe csukatja, hanem valamilyen hátrébbi pozicióval stafírozza ki, az élvonalba -ami ez esetben a Vele való napi kapcsolatot, és ezáltal a hatalom kéjes közelségét jelenti- a visszatérés szinte lehetetlen. Ezért is érdekes egy olyan férfiú politikai pályája, aki szívós kitartással egyengette saját útját az áhított Második Ember pozíciójába, majd amikor mindezt elérte -kombinációs számításaiba belezavarodva- maga mutatta be az udvarban azt a farkaskölyköt, aki rövid időn belül nyers nyomulásával kiütötte mindabból, amit ő agysejtjeinek szorgos munkájával ért el.
A WikiLeaks által kiszivárogtatott iratokból két gondolat érdemel kiemelést, ami rávilágít a szürke eminenciás, szemüvegvillantós tisztviselő gazdájáról alkotott véleményére; 2006-ban azt állította, hogy Kávé szerepköre ugyan megkérdőjelezhetetlen, de ez nem volt mindig így, a több emberre támaszkodó vezetés szóbajövetelét illetően pedig hezitálónak jellemezte őt, és ez a véleménye csak erősödhetett 2008-ra, mert ugyancsak a WikiLeaks szerint ekkor azt találta mondani, hogy "ingadozik, mint mindig".
Ez az összességében nem túl hízelgő vélemény nem akadályozta meg a pedagóguscsaládból származó jogtudóst, hogy különböző -a létrafokokon egészen a miniszterelnök-helyettességig felfelé tartó- funkciókban a fidesz és személy szerint Kávé kommunikációját irányítsa, átszervezze a pártstruktúrát, majd programalkotóként kidolgozza azt a kormánystruktúrát és működést, mely mára a fékek és ellensúlyok lebontásához, a választási rendszer átalakításához, a hozzá -reményei szerint- lojális választókerületi elnökök kinevezéséhez vezetett. Az egyre nagyobb hatalomért vállalt kockázatkészségét jól jellemzi, hogy karrierjének ugródeszkáiként a fidesz választási vereségét hozó 2002-es, illetve 2006-os évet lehet megjelölni. Előbbinél a narancsosok elnöki kabinetfőnöke, utóbbinál -mint frissen megválasztott képviselő- a holdudvar hátralépését kihasználva, a frakció vezetője lett. Érdekes, hogy az éleslátásáról nem egyöntetűen híres magyar értelmiség a kiforgatott öszödi beszéd után primadonnaként szólózó Navracsicsról máig megőrizte a joviális, kompromisszumkész értelmiségi illúzióját.
Az MSZP-SZDSZ kormánykoalició hibája miatt bekövetkező kétharmados narancsömlés után kormányzóként tekintett rá a parlament, és lehet, hogy Kávé maga is. Aztán jött a hibás helyzetértékelés. Pedig tudta, hogy hiába segíti bizalmi embereit az általa kialakított kormányzati struktúrában az államtitkári székekbe, a csúcsminiszterek kinevezése csakis Kávé akaratán múlik, ahogy nincs beleszólása a parkolópályára kerülők és az üstökösként előretörők névsorába sem. Lázár jó érzékkkel lépett rajta keresztül, amikor Kávé "magamagát is alávetve a frakciófegyelemnek"(sic!) támogatta a törvénygyár felgyorsítását, és ezáltal az akkor frakcióvezetői pozicióban lévő politikus hatalmának erősödését a közigazgatási és igazságügyi minisztererrel szemben. Később a mentor rovására reális esélyként merült fel csúcsminisztériumának kettéosztása, hogy Kávé így juttassa kormányzati szerepkörbe új kedvencét. Lázár miniszterelnökségi államtitkárként és fidesz alelnökként a Navracsicshoz és Pintérhez fűzödő kapcsolatát firtató újságírói kérdésekre így nyilatkozott :"Nem engedhetem meg magamnak, hogy bármelyik miniszterrel személyes konfliktusom legyen, még ha van is személyes véleményem, hogy adott esetben hülyeséget csinál".
De mielőtt elkezdenénk a miniszterelnök-helyettest sajnálni, érdemes elgondolkodnunk azon a romboláson, ami nélküle nem jöhetett volna létre a hazai igazságszolgáltatásban. Tevékeny támogatása nélkül lehet, hogy ma "szegényebbek lennénk" egy Tavares-jelentéssel. Ha jelleme oly feddhetetlen lenne, ahogy a honi mainstream értelmiség hiszi, nem használta volna fel a tragikus leányfalui gyermekgázolást a Viviane Reding ellen irányuló honi lejáratókampányhoz, és főleg nem tanúsított volna halogató magatartást egy másik, szűkebb pátriájában történt halálos gázolás ügyében. A Blikk szerint a történteknek köze van ahhoz, hogy Navracsics Tibor nagy kézilabda-rajongó, és veszprémi születésűként különösen a szívén viseli a Bajnokok Ligájában szereplő csapat sorsát. Joggal teszi fel az egyik blog a sokakban megfogalmazódó kérdést: Navracsics gázolója kevésbé bűnös? Vagy egyetemesebben : Amicus Plato, magis amica veritas (Barátodért se tagadd az igazat). Ízlésem szerint az ilyen esetekben a semmi haszonnal nem járó elzárás helyett a Berlusconinak is kiszabható büntetési módot kellene választani, aminek az egyén és a társadalom szempontjából is lenne értelme. A "végső meghallgatás" során meg úgyis mindnyájan számot adunk mindenről.
Ps:http://index.hu/kulfold/2014/09/13/orban_huseges_szolgajanak_nevezte_navracsicsot_egy_nemet_radio/
