Elkezdődött a választási kampány, és ilyenkor minden negatív hír veszélyeztetheti a papagájkommunikáció hipnózisában élő ideális szavazó éberaltatását. A demokratikus ellenzékkel, a Velencei Bizottsággal, az Európai Unióval, az IMF-fel, a multikkal, a bankokkal, a diákokkal, a tanárokkal, az orvosokkal, a leváltott iskola-, színház-, és kórházigazgatókkal, a bírókkal, a megalázott rendvédelmisekkel, a rokkant- és hajléktalan emberekkel, a nőkkel, a melegekkel, a szinglikkel, a kisemmizett gazdálkodókkal harcban álló Kávé, kormányával, narancssárga talpsimítóival együtt reszket Mutyiország fennmaradásáért. Csak semmi elhamarkodott mozdulat, hulljon az égből a rezsi-rizsa, hadd temesse maga alá a még mindig parázsló trafikbotrányt, földzabrát, takarékszövetkezet-einstandolást, az egész unortodox gazdaságpolitikát, legalább 2014-ig. Aztán ahogy a nemzet orvosa mondta: húsz évre itt minden megoldódna. Putyin vagy Berlusconi? Csak óvatosan ezekkel a félázsiai származékokkal, néha túl közérthető a TASZ, az ENSZ, a Tavares-jelentés és nyomában az Európai Parlament határozata. Mit is mondtak a római császárok? Mi kell a népnek, hogy ne a politikára figyeljen: panem et circenses! A panem; a rezsi-rizsa, a circenses; természetesen a foci. Két svájci lap is megírta, hogy a székesfehérvári VIP-páholy, olyan mint amilyen a Kreml dísztribünje volt : "fontos támpontot kínál az elemzésekhez az „orbanológusoknak”, és mutatja, hogy éppen ki élvezi vagy ki nem élvezi a politikus kegyeit". És mégis hiába pénz, fegyver és paripa, hiba csúszott a számításokba.
Mert annak még örülhetünk, hogy Kávé 110-130 milliárdot költ stadionépítésre (1milliárd=1000millió), hiszen ebben a permanens fülkeforradalomban, amikor az éber narancssárga csapatok állandó békeharcban állnak, az is előfordulhatna, hogy rombolnak, és ugye Róma felgyújtását még senki sem forintosította. Ez a horribilis összeg még nem tartalmazza a kis kerek pattogó labda rugdosásába invesztált költségeket. Persze minden pénzt megér a nagyérdemű mulattatása, és a tizenegy fickónak tényleg egészséges a zöld gyepen szaladgálni. De ideje lecserélni a népet is, mert az NB I-es mérkőzésekről eltűnt a nézők egynegyede, az átlagnézőszám 3812-ről 2762-re csökkent egy szezon alatt. A tervgazdálkodás irányszámai és előjele ezzel szögesen ellentétben állnak, mert 2020-ra évi ezres drukkeraktívummal számolva, el kell érnünk a tízezres nézői darabszámot. Ez dukál Kávé álmaihoz is, amikor 2020-ban az EB döntőn, a Puskás stadion VIP-páholyából köpné a szotyit királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsuák társaságában.
Aquinoi Szent Tamással vallom, hogy "mindennek megvan az elégséges oka", és mint a felcsúti talpsimogató modotta volt, ez nem lehet más, mint Gyurcsány és az elmúltnyócév. De akkor nem értem, hogy még a "vészkorszakban" is továbbjutók voltak a kupacsapatok, hogy pont a Kánaánban futballtörténelmi volt a eggresülés.
Szerkesztőségünk fociszakértőnek kikiáltott tagjai állítják, hogy ez volt az a fordulópont, amikor a Kávét körülvevő kommunikációs agytröszt azzal az ötlettel állhatott a Kedves Vezető elé, hogy ki kell őt vonni a labdarúgásról szóló médiahírekből, sőt a szotyit is, csak Anikó asszony örömére köpködheti a rózsadombi vagy felcsúti viskóban. Továbbá felhívhatták a figyelmét arra is, hogy tartózkodjon olyan bölcsességek közlésétől, hogy: "nem töltöttünk olyan sok időt távol a világ élvonalától, amennyit ott voltunk". Beszédeiben inkább a pogány Európával, mint Dzsudzsák aranylábával foglalkozzon. Cipő nélkül inkább zarándokútra induljon, mint a parlament aszfaltján zsonglőrködjön. Nehéz döntés lehetett, de van, amit még a focinál is jobban szeret Kávé... A fantaszták szerint a július végi kupakudarc után gyorsan megszületett a döntés, a felcsúti csodacsatár nem lehet ott a kétes kimenetelű román-magyar meccsen. Az idő vészesen fogyott, a kommunikátorok vért izzadhattak, milyen nemzetközi keresztény konferenciát lehetne összerántani hirtelenjében? Nekik semmi sem lehetetlen, de már csak a holland-magyarra sikerülhetett, oda is csak nyögvenyelősen. Hm, keresztény, halaszthatatlan, brilliáns ötlet kell. Nemde bejelentkezett szép hajadon jánya, hogy esküdni szeretne? A ferencesek szeptember 7-re vállalták a kötelező jegyesoktatás abszolválását, a metodista elhajlások kigyomlálását. Milyen pech, hogy egybeesik a román-magyarral! De a miniszterelnök is ember, sőt apa, és az első sajtóhírek augusztus elején már megjelentek a bulvársajtóban, amit Tóta W is alapvetően félreértett, és mindenki bekajált. A lagzi és a labdarúgás messze elkerülték egymást a hírekben! A holland-magyar meccsidő a "klérussal" telt. Az Andorra elleni mérkőzésre már egy sima kormányülés is elegendőnek bizonyult. A lapok viszont kiemelték, hogy ott ült Csányi, Schitt, Demján csupa "problémás" ember, nevük társulhat a focival. A 8-1 után Kávé csak napok múlva szólalt meg, betartva a jelképes agyrázkódáshoz szükséges szigorú pihenési időt. A kiesést nem is kommentálta, elvégre mi köze hozzá? Idáig az ügy Habony nélkül is világos.
De Csányiba beletörik a bicskám. Vajon ő, a mindenki fölött álló bizalmas, a beleegyezésével felkínált róka a vadászaton? Menjünk csak vissza az időben. A szégyenletes, tét nélküli, ún. barátságos magyar-izraeli mérkőzést követő FIFA-döntés zártkapus meccset rendelt el a magyar-románon. Kávé a szurkolókkal szolidaritást vállalva(?) nem ült be a VIP-páholyba, és otthon maradt. Csányi a flaszteren drukkolt a tömeggel. Aztán jött Lázár (tudjuk, "közvetlen lélegeztetőn él a miniszterelnöki előszobában"), aki úgy póbálta alázni Csányit, hogy közben az MLSZ-elnök látványosan jóban maradt Kávéval. Aztán a 8-1 után a másodosztály is nekiment a bankárnak. A "valami bűzlik Dániában" attitűd másokban is felmerülni látszott. Csányi nem véletlenül lett a leggazdagabbak listáján a number one, az egész labdarúgás aprópénz ahhoz képest, amiben ő játszik. A balhét jelenleg egyértelműen az MLSZ elnöke viszi el. Kávé a választások előtt az OTP-vezér segítségével levedlette a nemzeti focimezt. Amúgy a bankár művelt ember hírében áll, tudja, hogy a történelemben családon belül is kézbesítették már a selyemzsinórt. Éppen ezért kommunikációjával gátat szab a kiszolgáltatott áldozat szerepének, és felvillantja az ellenféllé válás lehetőségét is. Így van, vagy egészen másként? Ki tudja eldönteni Mutyiországban?
