Sólyom László kekszet osztott a menekülő gyerekeknek -másoknak példát mutatva gyakorolta hitét- a II János Pál pápa téren, majd a mozgó-rendelő munkatársaival -önkéntes segítőként- a Keleti pályaudvarnál is tevékenykedett. A szent pápáról elnevezett tér arról is nevezetes, hogy lakói a kávéi kommunikáció egyik nagymesterének migránsok elleni fondorkodását nem hagyták szó nélkül, és tömegével cáfolták facebookra felhordott hazugságait. Mindenki tette a dolgát, az ott élők a genius loci-nak megfelelően jártak el, Kocsis meg pappdaniskodott egy kicsit, mert az ilyesmiért Kávénál dupla csont a jutalom a vacsoraosztásnál.
Sólyom László nevét a magyar alkotmány megteremtőjeként tanulták meg sokan, majd még-többen akkor, amikor köztársasági elnök lett. Személyisége, politikai szerepvállalása vitatható, tisztessége nem. Makacssága legendás, hibabelátási képessége politikai pályájára nem jellemző. Éppen domináns személyisége miatt maradhatott meg annyi ember emlékezetében az az önmagában nem túl jelentős esemény, amikor a révkomáromi Szent István-szobor avatására Ficó nem engedte be Szlovákiába, arra hivatkozva, hogy a látogatás egybeesik a 68-as bevonulás évfordulójával. Az államfő -rá jellemzően- még így is elmondta beszédét, jobb híján hazai földön, a híd közepén. A félázsiai néplélek szempontjából órégi -tehát rég elfelejtett- 2009-es intermezzonak, az ad jelentőséget, hogy az emberi törpék által összegürcölt, és sorvadásnak indult CÖF és CÖKA pappdaniskodott kissé a révkomáromi eseménnyel kapcsolatban, azt állítva, hogy persze Sólyom a migránsokat babusgatja, de véreinket, a politikailag-üldözött felvidékieket meglepő (sic!) visszafordulásával cserbenhagyta anno. Részletesebben itt. Az meg már csak természetes, hogy nem intette jobb belátásra társait -vagy ha igen, nem kellő sikerrel- "az Úr civilje", Osztie plébános sem -aki különben KESZ elnökként a mozgalom egyik motorja- modván,hogy keresztény testvéreim, mélyedjetek el azokban a jézusi szavakban, melyek az utolsó ítéletről szólnak, és amit szemérmesen a sajtóban csak részleteiben szoktak idézni:
Mt 25,31-46: Az Úr az Utolsó Ítélet napján az ocsútól elválasztja a búzát... Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!
Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek, amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre."
Nem hiszem, hogy Kávé pluripotens Miniszterelnökségét vezető minisztere Sólyom iránti szimpátiából szólalt meg a CÖF nyilatkozata után, és azt sem, hogy magától. Azt még kevésbé, hogy a lelkiismerete nem hagyta aludni. Sokkal inkább azt gondolom, hogy gazdája és ő féltek attól, hogy a volt bétexes bumerángot hajított el, mely visszahull a fejükre. Mert bár a hazai templomok legtöbbjében nem foglalkoznak Ferenc pápa intelmeivel, Jézuséval se nagyon, azok mégis eljutnak a hívek egy részéhez. Meg az idegengyűlölet sem nő olyan mértékben, ahogy az a sok belefeccolt pénz után elvárható lenne, marad a rémes 40%-on. És Sólyomnak is van némi tekintélye, pláne az utódok tükrében. Így hát Lázár megvédte a volt államelnököt a CÖF-től. Különben a menekülőknél tett látogatása alkalmával Sólyom "kifelé" ki sem nyitotta a száját: aquila non captat muscas. Meg aztán:"A ti szavatok legyen: az igen: igen, a nem: nem! Ami ezen felül van, a Gonosztól való! ” (Mt 5,34-37). Nyilván Sólyom olvassa és érti is a bibliát. Idejében szólok: ez az ember tán mégis "veszélyes".