Újabb meglepetéssel kedveskedik a kormányzat a bajbajutottaknak és betegeknek. Az adventi készülődés időszakában elsikkadt a bombasztikus hír, hogy az amúgy is haldokló egészségügy egyik legfontosabb területére, a mentőkhöz -Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár jóvoltából- új vezér kopogtatott be. Máté Gábor (nem a színészrendező-igazgató) életrajza a neten és az OMSZ honlapján sem lelhető fel. A sajtó által megszellőztetett cv-jében szerepel fesztivál és turisztika, pilótaság és közgazdaságtan, pontosabban mérnök-közgazdászképzés. Ja, és el ne feledjük, volt ő mentőápoló is anno, így a terület profi szakembere lehet. Ki kérdőjelezi meg, hogy a cirkuszban nem lehet jó légtornász a manézstakarító, ha felkergetik a lengőrúdra.
Új seprű jól söpör, nevéhez máris bátor paradigmaváltás köthető. Coki nektek a 15 percen belül kiérő segítség, nem kell ezzel stresszelni a kollegákat. A segélyhívó jobb, ha felkészül a keresztkérdésekre, mert ha nem jól válaszol, a mentők fityiszt mutathatnak. A példák is magávalragadók. Például a kifodult boka. Ebben az esetben jobb, ha van otthon röntgen, mert magára vessen a sérült, ha mégis törés, és elsántikál az sztk-ba, aztán tüdőembólia lesz a vége. Nem is beszélve a liftben rekedt lakókról (apropó, minek lift), akiknél jobb, ha statikai mérőeszközök is fellelhetőek a szütyőben, hisz nem a mentősök tehetnek róla, ha a kívánatos és kedélyes néhány órás meditáció közepette leszakad a felvonó. A gyengébb idegzetűek meg eleve gyalogoljanak, mert az attak utáni pánikbetegségüket nem fogja finanszírozni a társadalombiztosító (ha még lesz ilyen). A legszebb, az idős emberekkel kapcsolatos leplezetlenül intuitív magatartás, mely melengetően átsugárzik az új főigazgató azon szavain, hogy idézzem: "ha a nagymama leesett az ágyból és vissza kell rakni, akkor azt is meg kell csinálni valakinek, de korántsem biztos, hogy a mentőszolgálatnak. Lehet, hogy a falugondnoknak, vagy a szociális segítőnek a dolga". Tehát, tisztelt nagymamák, -és még életben lévő nagypapák, mert önök sem kivételek, ha kevesebben is vannak- precíz választ kérünk, hogy nincs-e stroke a háttérben, hogy becsszó nincs combnyaktörés, vagy pláne csigolyasérülés. Mert rossz válasz esetén nuku mentő, és nem a segélytaxi tehet róla, ha az időveszteség miatt a túlélési esélyek minimálissá válnak. Legjobb, ha rögtön bevallja mindenki, hogy csak ráfordultam a Playboyra. Csak semmi sumákság és bizonytalankodás, mert a mi szájkeresztény kormányzatunk úgysem kedveli az időseket (látjuk ezt a főváros első emberének legújabbkori nyilatkozatából). De ha még mindig bizonytalanok a kávéi ranglétrán elfoglalt helyükben, gondoljanak saját tapasztalataikra, amikor kényszerűségből "betévednek" egy-egy rendelőbe, vagy kórházba. És idézzék fel a fiatal Kávé lelkiségének önleleplező mondatát, miszerint "a nyugdíjasok felélik a gyermekeink jövőjét." Erre illik a szólás: magáért beszél. A paradigmaváltás -melyhez a társadalom megértő támogatása kívántatik- a rendszer újabb lépése a jövőzabálók hatástalanítására. Így ér össze az egészségügy és a nyugdíjrendszer. Hol van ez II. János Pál lelkületétől, aki azt hangsúlyozta, hogy minden társadalom annyit ér, amennyit az idősekkel és a gyerekekkel törődik.
De értse meg mindenki! A foci drága sport, a stadionok úgy kellenek, mint egy falat kenyér -akarom mondani új mentőautó-, aztán az olimpia, a várbaköltözés, a maga lábán álló család. És a legutóbbi, mongol testvéreink karácsonyi kistafírozása 25 millió dollár segélyhitellel, egy állatgyógyászati nagyüzem rekonstrukciójához. Hisz az állatok nem pusztulhatnak el!
