Nyolc évtizednek kellett eltelnie mire méltó helyét elnyerte György az apród. A szocializmus vérzivataros évei után sem került tudását és művészetét megillető magasságokba éppen csak harapdálta a Parnasszust, és lehet, hogy a kishitűeknek úgy tünt, hogy az aggkor felé közelítve már nem várható változás. Aki erre következtetett, az nem tudja követni a Kedves Vezető eszejárását, ami persze egyszerű halandótól nem is várható el. Ki-ki a képességei szerint! A bírói kar színejavának kiebrudalása után következett a kórházigazgatók katapultáltatása, tudásra, érdemekre való tekintet nélkül a 62 éves korhatárra hívatkozva, kettétörve karriereket, megfosztva a társadalmat teljesítményük, tapasztalatuk gyümölcseitől.
De kinek volt közülük maga vágta apródhaja? És kinek volt közülük apródgerince? Tudták, hogy a gerincoszlop izomzat nélkül 2 kg súlytól is meggörbülne, és akkor még nem számítottuk a jellem és az erkölcs súlyát! Fekete felhők borítják a magyar kultúra egét!