Felháborító, hogy ma már a bankokban sem lehet megbízni, pedig náluk helyezzük el, és még inkább tőlük kölcsönözzük a pénzt, ha bővében vagy szűkében vagyunk. Így pártunk és kormányunk vezetői mögé szorosan felsorakozva joggal várjuk el, hogy ők mindig diszkréten hallgassanak, pláne és főképp akkor ha a Kedves Vezető is megnyilvánul egyes kérdésekben. Emlékezünk még Lázár bonmot-jára, amikor azt állította, hogy az IMF delegáció hazament karácsonyozni, mert a Jézuskát otthon várják, no meg, hogy tartozunk nekik, kell a pénzünk..és akkor Olli Rehn, az EU pénzügyi biztosa, nem átallott megszólalni, és holmi jegybanktörvénnyel zaklatni minket. Aztán a rövid ideig fellegekben repkedő Fellegi ködösített -biztos a sok légnyomásváltozás nem tett jót neki- míg végül a savanyúan becsületesképű Vargára cserélték, közben lambadára ment a pávatánc, hol riszáltunk, hol -leginkább az abrosz alatt- fityiszt mutattunk az IMF-nek és Brüsszelnek. És akkor a neveletlenek újra megszólaltak, cáfolva a tárgyalások időpontját cumizás közben megálmodó kormánytisztviselőket, akik mindig azon a fülükön aludtak, amelyiken éppen hallani kellett volna az üzeneteket. Azt, hogy mindeközben Matolcsy miket mondott, azt így hirtelen nem tudom összerendezni, mert nem vagyok egy Freud.
A nemzetközi helyzet fokozódott, és főként az amerikai gazdaságpolitikai intézkedések miatt relativ pénzbőség lett a piacokon, ez pedig lehetővé tette, hogy Vezetőink innen finanszírozzák az országot. Ugyanis az átlagosnál jóval magasabb kamatokkal kibocsájtott magyar állampapírok vonzóbbak a befektetők számára, mint a válságközeli időszakban nagyberuházásokat indítani. Az pedig, hogy ez évente párszázmilliárd HUF-fal többe kerül hazánknak, mint az IMF nyújtotta kölcsön, ez egy cseppet sem érdekli gyorsnaszáddal körbetüzelő-forgó kétharmadot, fő, hogy a kazánházba senki ne nézzen le, mert ott minden csupa korom.
Közben a kis Varga még jobban belejött, mert amikor az IMF a szokásos éves országjelentés elkészítése, illetve a 2008-as hitelprogram utólagos ellenőrzése miatt januárban megérkezett, Varga legott kijelentette, hogy az Unióban, és így remélhetően a Nemzetközi Valutaalapnál is kezdenek megérteni minket (a kis buták!) Az orcátlanok azonban a jogos elvárásokkal szöges ellentétben, nem hatódtak meg a visszafogottan elegáns dícsérettől, és lesújtó gazdaságpolitikai értékelést adtak a világhíres -ez igaz- unortodoxiáról. Ez maga után vonhatja a túlzottdeficit-eljárás fennmaradását, és akkor nincs választás előtti osztogatás, csak fosztogatás, akarom mondani, további megszorítás, ami orwelli nyelven a zemberek további felemelését jelenti.
A Kedves Vezető ezután Brüsszelben kijelentette; "hogy az IMF nemet mondott a rugalmas hitelkeretre (flexible credit line, FCL) előterjesztett magyar igényre. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Magyarország nem kölcsönt akar az IMF-től, mert arra nincs szüksége, hiszen a piacról kívánja finanszírozni magát, az IMF azonban - mondta - mindenképpen kölcsönt akart folyósítani. Hozzátette, hogy az álláspontok nem közeledtek, de amíg az EU és az IMF nem utasítja el, addig Magyarország kérése érvényben marad". És ekkor megint ez a kapitális indiszkréció!! Megszólalt Gerry Rice az IMF külkapcsolatokért felelős igazgatója, és egyértelművé tette, hogy az IMF felfüggesztette a készenléti tárgyalásokat Magyarországgal. A kérdésre, hogy valótlanságot állított-e a magyar miniszterelnök, nem orwelli, hanem csak diplomáciai nyelven válaszolt, ami lefordítva: igent jelent.
De, és mégegyszer de! A Kedves Vezetőt nem olyan fából faragták -ennek még jelentősége lesz-, hogy zavarba jöjjön, heti, népéhez szóló szózatában elmagyarázta, hogy hogyan kell ezt érteni: Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.
És akkor rájöttem, mire kell Habony Árpád műbútorasztalos a belső-felső köröknek; évek óta sorozatgyártásban készülnek a hosszúorrú Pinokkiók, akiknek nyilvános megszólalása után mindig restaurálni kell azt a bizonyos testrészt.