Kényszerbagoly

Azt gondoltam, engem már nem könnyű zavarba hozni, de most -bevallom- teljességgel sikerült! Írásos dokumentumom van róla, hogy elsőként tiltakoztam Thorbjorn Jaglandnál, a norvég Nobel-bizottság elnökénél, amikor október 12-én Oslóban bejelentette, hogy a 2012-es Nobel-békedíjat az Európai Unió kapta az európai kontinens békés fejlődésében, a demokrácia és az emberi jogok elterjesztésében játszott meghatározó szerepéért, és nem a békemenet.  A díjat a három legfőbb uniós intézmény vezetője - Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, valamint Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke együtt vehette át. Tiltakozásommal egyidőben felkértem Áder János urat, alkotmányunk védőjét, hogy képviselje kezdeményezésemet az említett szervezetnél. Momentán még nem kaptam értesítést, hogy hol tart az ügy, de nem is tudom, nem kellene-e felhívnom Janót, hogy mégse írja alá ezt a levelet (ha azt már aláírta). Bizonytalankodásom oka a békemenetesek "civil honvédő hadseregének" (CHH) hadrendbe állítása, az a nagyformátumú szellemi honvédelem, melynek célja, hogy megvédjük magunkat magunktól, vagyis az Európai Úniótól. A militans békemenetesek "civil etikai megmozdulásának" megálmodója az a nemfideszes, szigorúan civil, fideszes Csizmadia László, akinek szervezete ellentüntetést hívott a Lendvay utcába, megregulázni a rakoncátlan ifjakat, akik kollégiumnak nézték a  székházat, majd békésen garázdálkodtak. Ott történt, hogy a savas bácsi verbális savval, a szőke szenátor jobbján Kocsissal, először süteménnyel, (mely házi, de pont úgy néz ki, mint a bolti vaniliáskarika, tudják Schitt szeméről) majd feljelentéssel kényeztette el a focirajongóktól körbevett nevetőket. A békésnek nem mondható békemenetesek molinója "Boldog Ünnepeket" kívánt. Szédüléses panaszaim elhatalmasodása közben, néztem a Kedves Vezető nyilatkozatait: szabadságharcról, békemenetről, hóban kiskutyáról, rezsicsökkentésről, és elhatároztam, hogyha minden átlag amerikai megengedheti magának, nekem is pszichológus után kell néznem. Persze nálunk ez sem úgy megy mint szövetségeseinknél?, jelentős időcsúszásban volt az agybűvölő, igy várni kellett. A könyvespolcról leemeltem Karl Ludvig Bühler könyvét és belelapozgattam az aha-élményt taglaló tanulmányába, ebben kifejti, hogy ez nem más, mint a megoldás váratlan, intuíción alapuló felmerülése problémamegoldás (gondolkodás) során, vagy egy addig nem értett probléma hirtelen megértése. Na, több se kellett nekem! Megspóroltam a vizitdíjat, már csak kabátfelvétel közben vetettem  pillantásomat egy szétnyitott Wolfgang Köhler munkáját elemző jegyzetre, ahol szemléletes rajzok mutatták, hogyha a csimpánzok el akarják érni a narancsot banánt ketrecükben hihetetlen cselekvéssorok kivitelezésére képesek. Hazafelé a szép napsütésben azon gondolkodtam, hogy mégse kellene ennyire a közvélemény kutatókra hagyatkozni, mert ha az a mélyen hallgató 50% olyan reménytelen lenne, nem hordanának ezek össze hetet havat. De vissza az aha-élményhez, és a CHH-hoz: