Szegény Illés Tanár Úr! Az önnön opportunizmusának végső büntetése lehetett, amikor helyette -az egyetemi tanár helyett- Kocsis Máté, a Ferencvárosi Torna Club alelnöke, a fidesz kommunikációs igazgatója kért bocsánatot Szél Bernadettől. Illés Zoltán született kisember, nagy ambiciókkal. Ameddig ezen törekvések a tudomány területén jelentkeztek, ment is a szekér: tudományos kutatómunka a Yale Egyetemen, főtanácsosi rang a Környezetgazdálkodási Intézetben, majd az Európai Unió budapesti nagykövetségén, később, 1994-ben a KEK Környezetgazdálkodási Továbbképző Központjának igazgatója lett. 1995-től Fulbright–Humphrey-ösztöndíjasként másfél év az Amerikai Egyesült Államokban, ahol kutatási témája: hatékony környezetvédelmi államigazgatás kialakítása és magyarországi adaptációja volt. Politikai pályafutásának kezdete egy államtitkár-helyettesi kinevezés 1990-ben, csúcsa a párttagságtól - 1994-től 2003-ig - a párt alelnöki funkciójának betöltése . Ezen időszakra esett 2001-ben a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnöksége is. Valahol a jobbra hajtűkanyarban eshetett le az őrnaszád vezérhajójáról, pedig szegény nagyon kapaszkodott. A narancsiszap 2010-es áradásakor egyéni mandátumot szerzett. Előtte ő is áteshetett a felcsúti magánvizsgán Kávé tanyáján, és valamivel meggyőzhette a Kedves Vezetőt, hogy européer volta, környezetvédelem iránti harcos elkötelezettsége mind, mind kipotyogtak a közismerten kátyús, Fecsút felé vezető úton.
És akkor jött a bizonyítás pillanata: a szakmailag jól felkészült Szél Bernadett olyan vádakat sorjázott Verespatak és Nagybánya cianidos aranybányászatával, az ott élők várható otthonvesztésével kapcsolatban, amelyek az ő szájába illettek volna valaha. Bonuszként a képviselőnő az elmaradt intézkedések ügyében még tetemre hívta magát Kávét is. Illés Zoltán fejében vélhetőleg nanosebességre kapcsolt a vészvillogó! Nem kell pszichológusnak lenni, hogy lássuk a gyötrelmes megfelelési kényszert: méltónak lenni a Lázárokhoz, Kocsisokhoz, Rogánokhoz, Szijjártókhoz (csak most el ne rontsam, gyerünk, Zoli, megy ez neked). És akkor már az első mondat rosszul csúszik ki a művelt férfiú száján: "Tisztelt, ah, kedves képviselő asszony!" Majdnem jajgat, de résen volt, sikerült a csel a kapu előtt (gyerünk tovább, egy kis bók nem árt)? "attól, hogy Ön szép" (jaj, javítani, javítani kell), "nem következik, hogy okos" (pfü, ezt is megúsztam, megy ez nekem): "egyesével kell visszautasítanom a sok butaságot (brrrr, puha vagy, Zoli), baromságot (oké, oké, jó a nyomvonal). "Én ott voltam, másokkal egyetemben" (persze másik Illés, másik fidesz). "Le a kalappal... nem nyalás részemről" (ennek nem lett volna szabad kicsúszni a szájamon),"ne vegye a szájára a miniszterelnök úr nevét". (Még valami kell, valami lázáros, ez lázálom): "attól, hogy ön pólóban beszél, nem környezetvédő".
Botrány garantálva, és mégsem sikerült! Mintha Danny DeVito táncolná a "Hattyúk tavát". És jön a kegyelemdöfés; Kocsis, aki megmutatja, aki hátulgombolósként is tudta, mikor kell pártot cserélni, aki nem nemzetközi publikációiról híres, hanem a nemzetközi média róla publikál ( hajléktalanügyben, székházvédelem ügyben), előlebben, nem mint Danny DeVito, hanem mint Vaclav Nyizsinszkij, és bocsánatot kér a narancsosok nevében. A Szél Bernadett által fel nem vett telefonok után Illés kétségbeesett kapkodása, akkor gyorsan egy sms-t! Komolyan szánandó! És még Kövér sem méltatja egy jó kis büntetésre. Ugyan már minek, súlytalan. Hogy nyomot hagyjon, ahhoz Varga Istvánnak, Balogh Józsefnek, Schmitt Pálnak, Tarlós Istvánnak, Lukács Tamásnak kell lenni. Mind jeles férfiú a gépezetben, tudják, hol a helyük, mint a jó katonák!
