Blaskó Péter a Nemzet Művésze. Blaskó Péter vitathatatlanul nagy színész, számtalan felejthetetlen alakítás létrehozója; Lear királytól, Wolandig, Petur bántól, Galileiig. A nagy szerepek közözött pozitív és negatív jellemű hősök egyaránt találhatóak, az előadóművész karizmájának nagyságát az jelöli, mennyire hitelesen "hozza a figurát" saját lelke bugyraiból. A szerepek mögött létező embert azonban csak akkor ismerhetjük meg, ha maga is ambicionálja a színpadon túli kitárulkozást. Csak ilyenkor derül ki, hogy Liliomfival, Hendrik Höfgennel,vagy Frederick Bronskival hasonlatos-e saját jelleme.
Blaskó magánemberként, és értelmiségiként akkor vált közismertté, amikor -Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elleni tiltakozásul- 2008-ban nem vette át tőle a Kossuth-díjat. Pedig akkortájt még nem a perzisztáló miniszterelnök kiváltsága volt a művészeti és tudományos díjak odaítélésének végső ámenje, mint manapság Észak-Koreában, és idehaza Viktorfalván.
A politikai jellegű főszerep eljátszása után, szakmapolitikai előadásban is színpadra lépett a Nemzet Színésze, a mai szóhasználat szerint "a másik oldalon"; az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházért állt ki. Persze nem a gazdájához hasonlatosan telhetetlen étvágyú Lajbis ellen, hanem a másik által létrehozott érték védelmében. Aztán Blaskó is ott fehérlett a Nemzeti fekete napján, az évadnyitón. 2011-ben pedig alig három év késéssel boldog mosollyal vette át a köztársaságtalanított Magyarország Kossuth-díját Kávétól és schitt Páltól.
Blaskó művész úr nem ragadtatta magát nyílt levél megírására Kerényi ámokfutásának különböző stációiban, nem ágált Eszenyi Enikő vesszőfuttatásakor, a Timeával súlyosbított Andy Vajna garázdálkodását látván, az agg Fekete kultúrkampfjának szédületeit is jól tolerálta, nem kérdezte Kávét -az azóta megszokott sajátságos spórolási stratégiáról-, hogy hogyan sikerült egy 1,7 milliárdért hirdetett épületre 2 milliárdot átcsoportosítani. Nem intette rendre Vidnyánszkyt; hogy kultúrember a széken ül, és nem focizik vele, de az idei POSZT szervezésének vérlázító nyitányakor sem ragadott tollat, amikor Csáki Juditot kiutálták a zsűriből (belejöttek a kaposvári előjáték után). A levélírási viszketegség akár anafilaxiás sokkba is átmehetett volna, ha az elmúlt öt év nagypolitikai történéseit is számbavesszük, melyek az illiberális mutyiország megszületéséhez vezettek.
És akkor jött a Vidnyánszky gründolta Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM). Az einstandolt Nemzeti Színházban a fesztivál keretében fellépett a bécsi Burgtheater társulata is, a magyar közönségnek Csehov: Sirály-át hozták el. Az index.hu e témával foglalkozó cikkéből értesültünk, hogy "a Burgtheater budapesti részvételének feltétele az volt, hogy rendezzenek vitát a „nemzeti színház” fogalmáról. Éppen ezért április 13-án a Goethe Intézetben tartottak megbeszélést, amelyen kiderült, hogy bár sok kérdésben nem értenek egyet, van mód és szándék az együttműködésre. Emellett április 18-ra szakmai vitát szerveztek, amelyre Karin Bergmann, a színház intendánsa – korábbi ígérete ellenére – nem ment el, ahogyan a közönségtalálkozó is elmaradt. Érdekes lenne tudni, hogy mi történt azon az április tizenharmadikai napon.
Egy biztos, a lajbis Vidnyánszkynak nem sikerült sirálytollat tűznie pörge kalapjára. A magunk izlése szerint a botrányt már a Színházi Találkozó névválasztása is előkészítette, hisz a Falanszter-jelenetet megalkotó Madách Luthere, Platónja, Cassiusa, Michelangelója napjaink mesterségesen lebutított oktatás- és kulturpolitikájában is csak büntetett vesztes lehetne. A MITEM frivol elnevezésére tudatosan vagy ösztönösen brilliáns válasz a Sirály színrevitele. Az itthoni apatikus többség tengődésére jól rímel Csehov hőseinek sorsrontó passzivitása, mely előrevetíti a jobb sorsra érdemesek bukását.
A színházi este végén Martin Reinke színész -vélhetően a többi vendégművésszel egyetértésben- németül és angolul olvasta fel a következőket: „Mélyen tisztelt Közönség! Tudomásunk van arról a nehéz helyzetről, amelyben a nagyszerű magyar nép és kulturális élet jelenleg van. Demokratikus úton és demokratikus választások által olyan helyzetbe sodorta magát, amely által egyre inkább eltávolodik a demokrácia szellemétől és Európától. Aggodalommal töltenek el minket ezek a fejlemények, mint önök közül is sokakat. Ennek ellenére eljöttünk, és szívesen játszottunk önöknek. Csehov úgy képviseli közös európai kultúránkat, mint talán kevesen. Tudniuk kell, hogy összetartozunk. Köszönjük a meghívást!” A beszéd közben az aradi vértanúk arcmásai jelentek meg a kivetítőn, feltehetően a direktor bosszúfricskájaként. De a giccses épület gondolatficamos igazgatójának ötlete másként is értelmezhető, mint ami a sugallt szándék. A "gaz, szabadságtipró osztrákok" üzenet helyett, sokaknak a nemzetekfölötti szabadságvágyat jelképezték a vértanúk.
Kard ki kard -gondolhatta a Gyurcsánynak (a Magyar Köztársaságnak) figyiszt mutató, orbáni Kossuth-díj birtokos Blaskó, aki valószínüleg ritkán gondol európai polgárként magára. Kikérte, bekérte, számonkérte a történteket, és sajnos közben nevetségessé tette magát hamis hangjaival, mint a Sirály színpadra vágyó Nyinája. A célbavett ország, célbavett művészei ugyanis saját hazájukban sem nemzeti pántlikás kultúrát terjesztenek, bátran foglalkoztak és foglalkoznak közéleti visszásságokkal Haiderrel, vagy nélküle.
Nem véletlen, hogy ismét Bécs lett a világ legélhetőbb városa és nem Budapest. Nekünk Kávénk van, aki mutatja az utat visszafelé a kirekesztés legsötétebb bugyraiba, nekik ötleteik és pénzügyi forrásaik hogy hogyan küzdjenek a rasszizmus minden formája ellen. Például, idén februárban rasszizmus-ellenes poszterkampányt szerveztek Bécsben. A versenyre 250 pályamű érkezett, ezek közül választotta ki a zsűri és a közönség a győztes plakátot, ami most városszerte látható a közterületeken és a metrókocsikban. A város integrációért felelős kancellárja, Sandra Frauenberger a plakátversenyt kommentálva elmondta, hogy az összes beérkezett nevezés a sokszínűség, a befogadás mellett tett hitet, erősítve ezzel a tényt, hogy Bécs egy nyitott város. "Ez egy nagyon fontos és erős üzenet egy olyan korban, amikor a kisebbségek sokszor újra nem érzik magukat biztonságban" A Bécsi városházán egyébként évek óta működik az antirasszista projektekkel foglalkozó, és ezeket támogató Integráció és Sokszínűség Részleg, (Integration and Diversity Department) ahová bárki pályázhat egy legfeljebb 5000 Eurós keretre, amiből rasszizmus és kirekesztés-ellenes projekteket lehet megvalósítani.
Ez röviden Ausztria és Magyarország, Bécs és Budapest, a Burgtheater és a Nemzeti Színház, Martin Reinke és Blaskó Péter, Frederick Bronski és Hendrik Höfgen története.
