Ma késő este fehér füst szállt fel a Sixtusi Kápolna kéményéből: "Habemus papam"! A 76 éves argentin bíboros, Jorge Mario Bergoglio jezsuita szerzetes volt, Szent Ferenc nevét választotta pápaként, és így  Ferenc néven foglalhattuk imáinkba -kérésének megfelelően- mielőtt  "urbi et orbi" áldást osztott volna, erre a nagyon nehezen szerethető világra. A szegények bíborosa volt, és okkal reméljük, hogy a szegények pápája  lesz. Olasz apja által választott hazájában szembeszállt a politikai hatalommal- nem azért, mert abból túl keveset kapott- hanem mindig az elesettekért és a Tanításért-. Sokan mondják, hogy konzervatív, de a mai zavarosfejű időkben divat összekeverni a következetességet a bigottsággal. Mesélik, hogy tömegközlekedéssel utazott Buenos Aires utcáin, és a "mennyben" is jól érezte magát túristaosztályon. A XXI. század egyik legnagyobb egyénisége II. János Pál nevezte ki évszázadunk születésének évében bíborossá.

A pápát üdvözölték a világ vezetői és farizeusai is. Rövid hallgatás után köszöntötte Őt,  Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök, akivel oly sokszor került komoly összeütközésbe a korrupciót és a szegények iránti érzéketlenséget ostorozva. Az elsők között gratulált a soha meg nem választott kisebbik iker, a KDNP is. Érdemes szó szerint átvenni az Index által is idézett sorokat: "A kereszténydemokraták örömmel értesültek arról, hogy megválasztották a Katolikus Egyház új vezetőjét. A sok szempontból lelki válságát is élő Európának, illetve az egész világnak nagy szüksége van egy minden körülmények között tiszta erkölcsi útmutatást adni tudó hangra". A pápa személyes karizmája mindig is fontos volt - hangsúlyozta a KDNP, megjegyezve: "olyan egyházfőre van szüksége a világnak, aki igazi erejét a szerénység nagyságával mutatja meg a világ sokszínű lakosságának". Első olvasatra a ferenci életrajz alapján a "szegénység nagyságával-t" olvastam, de rájöttem, hogy a jókívánság sokkal megfontoltabb, mint én gondolom. Biztos vagyok benne, hogy az első órák imádkozó öröme után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak eszébe ötlik az új pápát -aki mint hallottuk olasz származású- meghívni némi madárvadászatra, illetve emlékmű avatásra a  Vértesbe, és a diplomáciai kapcsolatok fejlesztése érdekében esetleg megajándékozni egy gyönyörű ZKK 600-sal, vagy méginkább egy VO Falcon Edition-nal. Ferenc rögtön átfogó képet kaphatna a hangadó hazai humanitáriusok (nem bírtam ellenállni az alliterációnak) lelkületéről.

Miközben  Vatikánvárosban a Szentlélek ihlette fehér füst felfelé szállt, itthon téliesre fordult az idő, és mindent beborított a lefelé kavargó szennyes szmog. Áder elnök úr is hazaérkezett Berlinből és a pápaválasztás estéjén gondolatai nyilván a Legszentebb körül kavarogtak. Lélekben visszatérhetett a történelemben egy dilemmájában  az ővét is meghaladó pillanatához, amikor a Názáreti sorsa megpecsételődött. Quintus Pontius Pilátus -neve átvitt értelemben semmirekellőt jelent- Tiberius császár helytartója volt "a történettudomány mai állása szerint halálra ítélte.. Jézust, de az Újszövetség szerint e tettében politikai érdekek motiválták és jobb meggyőződése ellenére cselekedett. „Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” Mt. 27,24. Az ihletett szavak melyekkel a TV-ben bejelentette a 4,0 alaptörvény aláírását a fentebbi gondolatsort legalábbis nem teszik lehetetlenné: "Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem" - fogalmazott Áder.

Bevégeztetett. Sólyom, a diákok, az összes Eu-s és világpolitikai demokráciát védő nobilitás és jómagam tiltakozása ellenére. A kereszténység, minden nagyszerű teológiai és filozófiai tudományos alátámasztottsága  ellenére végső soron hiten alapszik. Higgyünk mi is  a feltámadásban, az igazság győzelmében! De ha mondani és főleg elérni akarunk valamit, fogjuk meg mindnyájan egymás kezét, mint a hívők, ha igazán imádkoznak...