Mi magyarok szeretünk siránkozni, még  nemzeti himnuszunk is a balsorsban jelöli meg  történelmi  hányattatásaink okát. Ezen szemléletnek a jobboldal módfelett örül, és -meg nem erősített hírek szerint- Hoffmann Rózsa már el is rendelte, hogy a balsors szóösszetételének előtagját első elemitől kezdve vastagított fekete betűkkel nyomtassák a tankönyvekbe, valamint  a -családi tiltakozás és strasbourgi jogorvoslati kérelem ellenére- még mindig Klebersberg Kúnónak nevezett műintézmény állítólag  be is építette  a meditációs órák egyentananyagába az 5.0 alaptörvénybe kerülésre is esélyes rendelkezést.

Jelenleg azonban nem az 5,0-val szeretnénk foglalkozni, hanem a nemrég született kistestvérkével, a gránitot már csak hírből ismerő 4.0-val, amit a magát  -ó balsors- magatehetetlennek ítélt Janó aláírásával szentesített. Mint tudjuk ebbe az okiratba visszaszuszakoltak minden olyan rendelkezést, amit előzőleg Sólyom, a ha-hangjára talált magyar ifjúság, az ellenzék, a Velencei Bizottság és Brüsszel kifogásolt az alkotmányos demokrácia védelmében fellépve. Az ajándékcsomagot bontogató alkotmánybírók  szép masni helyett gúzsba kötésre leltek  a kétharmadot Michael Flatlay-ként vezénylő Kávé (Kedves Vezető) jóvoltából, aki mint tudjuk, nem sztepp, hanem pávatáncos. Míg csak táncol, nincs is baj, de Brehm "Az állatok világa" című örökbecsű munkájában felhívja a figyelmet, hogy nevezett madár "hangja ördögi", tehát jogos az  a zoológiai következtetés, hogy minél ritkábban ragadtatja magát hangicsálásra, az a környezetének (értsd alatta az egész pagonyt) annál jobb. A hazai beszédírók nyilván nem olvasták a művet (bocsi, igazán sajnálom az állásvesztést), de a brüsszeliek szemmel láthatóan igen, különösen Viviene Reding, aki nem kalapjára szeretne egy tollat a madár ékességéből, sőt nem is bulldogként üldözi a tollászkodót, hanem úgy látszik vagy Brehm-et, vagy a tisztségével járó feladatokat jól ismeri. Azt még a hazai kiskakasok  is tudják -bár fő tevékenységük az ízléstelen karaktergyilkosságban merül ki-, hogy Reding az alapvető jogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős uniós biztos, a bizottság alelnöke, és így nem kedvtelésből, hanem minden uniós polgár (mi is azok vagyunk) iránt vállalt szent kötelességből  védelmezi a demokráciát.

Az Európai Tanács (ET) monitoring bizottsága a magyarországi fejlemények következtében ma megszavazta a megfigyelési eljárás megindítását, ami uniós tagállam esetében példátlan, és csak az európai alapértékek súlyos veszélyeztetése tette indokolttá. A kormány illetékes államtitkára (nevét nem érdemes megjegyezni) először állítólag GPS-ért rohant a közeli Elektro Wordbe, hogy betáplálja főnökének a kanosszajárás legrövidebb útvonalát, de autójába ülve morzejeleket kapott az Ezredvégtől, így kocsiját -környezettudatos magatartásra hivatkozva- leállította (mert ha az ember nagyon belejön a münchauseni kommunikációba, nehéz abbahagyni), és sajtótájékoztatót tartott magának, melyet a honi média hűen közvetített. Eszerint: 1. egyes képviselők nem csomagoltak uzsit, és éhesek voltak, 2. az nem demokrácia, hogy alig van többség. 3,4,5.  és az egészet a 4 db. szoci képviselő csinálta, karöltve a néppárti Barossóval, Redinggel, Merkellel és a szegények pápájával, aki a hajléktalanokhoz való hozzáállása miatt szintén nem megbízható.

És akkor vissza a balsorshoz! Most senki nem hagy minket cserben! Nincs török rabiga, Trianon, 56, csak "tenfiad" van. Ha a demokratikus ellenzék sipákolásba fog, és ezzel megvalósítja a fidesz legszebb álmait ("majd mi enyhítjük, megpróbáljuk....jaj...jaj,,jujj...jujjj") akkor hiába vagyunk mi is uniós állampolgárok, végleg elveszítjük a jövőnket! Akkor minden gyáva mondat egy újabb pillér Falanszterország megépítéséhez. Mentalitásváltás, igazán bátor európai értékekért való kiállás nélkül hallgatag marad az 50% is. Európa figyel ránk, és mi  Európa vagyunk!
Végezetül kedves pozicióharcoló demokratikus ellenzék: a sziklasírban lehet szép szerelmi kettőst énekelni, de úgyis elfogy a levegő...