Miközben idehaza lassan mindent elárszt a Balog, Kerényi, Fekete, Vidnyánszky-féle hordalékos, kétharmados áradat (fogalmazás az árvízi aktualitásnak megfelelően), eközben az Egyesült Királyságban kevesebben mint egytucatnyian óriási kulturális sikert értek el az ottani "Csillag születik" vetélkedőn. Pedig nem tüntette ki őket a tojásos miniszter, mint Petrást, bíztatást sem kaptak néhány nemzeti mutyitrafikbolt formájában, mint a valaha tehetségesnek hitt Biodíszlet Tamás, és nem kísérelték meg a lehetetlent, hogy a duracell nyusziként magát lájkoló Petőfi-imitátor dicsfényében sütkérezzenek, mint Vidnyánszky. Feketéről már külön nem szólok, mert ő ugye túl sötét.
De a honi művészeti miliő ecsetelésénél muszáj visszatérni még egy-két szóval a lajbishoz, mint szemléltetőeszközhöz, mert annyira jellemző, hogy mivé lesz a tehetség, ha kifelé hétrétgörnyed, befelé meg az ego és hatalomvágy telhetetlen étvágya miatt pukkadásig feszül. Alföldi, aki nem maga választotta az ellenfél szerepét, naggyá tette a Nemzetit, és a Nemzeti naggyá tette őt. Az évek során színészként és rendezőként is egyre magasabbra jutott a Parnasszus hegyén. Rendezéseiben -ahogy a színre vitt művekben is- az írói-rendezői mondanivalót mindig jól szolgáló formában jelent meg a szexualitás. Utolsó dunaparti rendezésében a Mephisztóban a legnagyobbak közé emelkedett. A lajbis félútról csúszik gyors ütemben seggen lefelé a hegyoldalon, utolsó lendületet adó műremeke Georges Feydeau: Bolha a fülbe című élőadása. A darab eljátszásával büntetett színészek a rendezői koncepciónak megfelelően harsányan trágárak, két fütyilengetés és mellmarkolászás közben a kuplerájjá avanzsált Európai Uniót fikázzák. Szegény lajbis valamit nagyon félreértett, nem attól lesz valaki művész, amit a lába között hord. Üzenjük a debreceni városúrnak, felpattanhat kedvenc motorjára, viheti vissza a lajbist, itt Budapesten ma tényleg nagyon meleg van, 30 fok! A cívisvárosba való visszatérés előtt használják fel a POSZT-on állítólag nyerhető két jegyet a Stuttgarti Operaház-ba, Hector Berlioz: Faust elkárhozása című előadására.
Szóval, az Európai Unió mi is vagyunk, ahogy az az Egyesült Királyság is. A kapuk szélesre tárva, a Britain's Got Talent tehetségkutatóban; csak a tehetség számít, no és a nézők szimpátiája. Nagy-Brittánia lakói érthetőbb leckét adtak a mélyről fakadó demokráciából, mint a német közszolgálati tv, ezért nyírják ott 500 éve a füvet, ezért nem kell nekik alkotmány. Persze ezt nem mindenki értheti, nekik szól a WDR gyermekműsora. Mi pedig gratuláljunk a brit alattvalóknak és elsősorban a fantasztikus Attraction árnyszínháznak, minden tagjának külön-külön, és vezetőjüknek Szűcs Zoltánnak. Sok sikert, sok pénzt, de elsősorban sok boldogságot!
