Horn Gyula temetése európai esemény lesz. Nem nehéz megjósolni, hogy az Unió vezetőitől a nagy országok irányítóiig sokan róják majd le kegyeletüket sírjánál.  Ő maga igazi hungarikummá válik, aki miatt barátsággal tekintenek ránk azok is, akik kormányunk demokráciadeficites regnálása óta tartozkodással méricskélnek minket mondván; ez az a nemzet, amelyik biankó kétharmadot adott Kávé demagogiájának (Kedves Vezető), és azóta is zümmögve tűri, hogy a peresztrojka által táplált szabadságvágyát betonszarkofágba zárják. Most ismét mi leszünk a nemzet, aki Horn kezével átvágta a vasfüggönyt  -és ezáltal egyesítette Németországot-, mi leszünk akik az Ő aláírásával kipöcköltük a szovjet csapatokat, akik mögötte állva csatlakozni kívántunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

Az angyalföldi srác nélkülöző gyermekkorát, családi tragédiáit, tanulmányait (diplomáit), az 56-os forradalomban betöltött szerepét sokan elemezték, és halála után újult erővel sok történész fogja boncolgatni. Ha biztos vagy csak bizonytalan fogást találtak volna rajta, arról 0-tól 90 éves korig minden magyar állampolgár tudna. Nem árt ha arra  is emlékezünk, hogy bár Sólyom köztársasági elnökként megtagadta tőle a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, egy német kisvárosban Wertheim am Main-ban a hálás német emberek már életében utcát neveztek el róla (üdítő olvasmány ezekben a TarlóstormaySS időkben). Különben életrajzaiban nyomonkövethető nemzetközi kitüntetéseinek hosszú listája.

Miniszterelnöksége idején némi érthető hezitálás után, saját népszerűségét, és mint kiderült, pártja következő választási esélyeit sem tette patikamérlegre, amikor "ránkszabadította" Bokros Lajost, hogy elrángassa hazáját  a fenyegető csőd széléről. Porhintésnek  -adóemelés közben-  nem beszélt rezsicsökkentésről, kedvezményes családi lélegzetvételről.

A rendszerváltás kezdetekor Kávé testesítette meg a lázadó, szárnyaló ifjúságot, Ő pedig a szocializmusból nehézkesen átgyalogló, döntési pozicióban lévő tanulódemokratát. Annyira szoronghatott, hogy nehogy eltévessze a nehezen létrehozott/kitanult demokrácia szabadságdallamát, hogy mindig szigorúan kottából játszott.
Még a választáson elért kétharmadot is inkább lecserélte koalícióra, hogy pártja MSZMP-s folytonossága ne  okozzon  hátrányt. Éleslátásáról, jó kritikai érzékéről ezzel kapcsolatban is saját szavai tanuskodnak.

Demokrataként, és sohanemvolt párttagként, gondalatvirágot helyezek a sírodra. Kisnagyember! Most már Te is biztosan tudod, hogy jól tanultad meg a leckét, és a búcsúztatónál joggal csatolják le nevedről  az első jelzőt, a végső számadásra nagy ember lettél.