A demokratikus ellenzék tovább folytatja vízilabdamérkőzését (rúgások a nemesebb szervekre, diszkrét lehúzások, vándorvesegyártás stb.), és nem veszi észre, hogy a csapat megosztása csak edzőmérkőzéseken célszerű,hogy a gyerekmedencében faltolnak, miközben a mélyvízben már folyik a bajnokság, a játékosoknak utasításokat adó edző pedig nem más, mint Kávé (Kedves Vezető), az ellenfél diktátora diktálója.
Így állunk július idusán, amikor a devizahitelekkel megnyomorított családok, a több generációra érvényes kötelező óvatosság helyett, újabb narancssárga légvárakba kapaszkodnak, és a rezsicsökkenés bűvszavától megrészegülve, nem veszik észre, hogy itt maximum a rezsi egy részének időszakos eltüntetéséről van szó, mert Kiskocsis sem ekhós szekéren hozza a gázt, a szőke szenátorasszony mosolya nem minenkinél termel áramot, és Lázár legfeljebb feltámadási, de nem temetkezési biztos lehet. Szemét meg annyi van, mint Nápolyban, a szó ilyen és olyan értelmezésében egyaránt, ha kicsit csökken, észre sem vesszük.
Egy biztos, a rezsi-rizsa a választásokig folytatódni fog, a lelkes publikum inspirálja a Münchausen bárókat. A jelenleg bódítható félmillió mellé félő, hogy újabbak csatlakoznak. Persze a másfélmillió mélyszegénységben élő honfitársunk rezsijével nincs mit bűvészkedni, ott nem válik be a rezsi-rizsa, de a narancsos médiaoligarháknak hála, az ő szavuk nem hallatszik messzire. A többiek meg szeretik a tündérmeséket, és Kávé jobbkeze becsületesen belemondta a nagyvilágba, hogy ami itt zajlik, az biz' a mesék birodalmába tartozik. A három év háromtucat ad hoc adója alapot teremtett a túlzottdeficiteljárás alóli kikerülésünknek, mely után az eddigi szoros gazdasági folyamatellenőrzés megszűnésével, háboríthatatlanul lehet játszani az "itt a piros, hol a piros" pénzbeszedési technikát, mert az állampolgárok jelentős hányada képtelen átlátni, hogy a nem közvetlenül őket érintő, de biztosan az ő pénztárcájukat csapoló adók eredetileg is nekik lettek postázva. Az már csak hab a tortán, hogy a mostantól a választásokig hintett rezsi-rizsa százalékok az azt megelőző három év alatt folyamatosan emelkedtek -a hoztam is meg nem is- népmesei elemek alapján.
A dolog morális oldala pedig messze túlmutat a gazdaságin, sőt a választásin is; az Európai Parlament demokráciadeficit határozatának 2/3-os elítélése utat zár hazánk előtt, hogy ne maradhassunk Szent István népe, és visszavezet a kádári, sőt a Kádárt pórázon tartó SZU (Szovjetunió) diktatúra világába, ahol a hűséges alattvaló mindenképpen elnyeri méltó büntetését. Addig, ameddig a TEK mellett még feláll a Kávé által vízionált erős magyar hadsereg is, ígérgetni kell a jónépnek tücsköt-bogarat. És amikor a betonszarkofág becsukódik, nem kérdéses, kire oszthatjuk a hős azeri elnök szerepét, de a baltás gyilkos szerepkörére nagy pozícióharc várható. Ez idő tájra már múlt időben beszélhetünk a földzabráról, a trafikmutyiról, a takarékszövetkezetek einstandolásáról, és Mo Jen hallucinatorikus realizmusa tudná csak megmondani, hogy még mi mindenről. A demokratikus ellenzék meg mit csinál, it csinál, t csinál, csinál, inál, nál, ál, l.