Az Európai Unió alapértékei: emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete. A Lisszaboni Szerződés 2009-es aláírása óta ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze dokumentumában. Az uniós intézményeknek kötelességük ezeket  tiszteletben tartani, ugyanúgy ahogy a  tagállami kormányoknak is ez a dolga. A jogállamiság fogalma nem képlékeny csabai kolbász, melyet a nagyérdemű zajos tetszése mellett tölthetünk meg változó összetételű tartalommal, hanem  bennéke minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul, melyek  kötelező érvényűek. Ezért megy mindig viccszámba Viviane Reding ekézése, akinek mint  Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosának kötelessége és nem szórakozása a tagállamok  ezen tevékenységeinek ellenőrzése.

Hazánk  nevében 2003 április 16-án Medgyesy Péter és Kovács László írta alá a szerződést, többek között az eseményre külön utazó Kávé és neje jelenlétében. "Régi adósságát törleszti a sors, törleszti Európa, és törlesztjük magunkkal szemben mi, magyarok"-jelentette ki a miniszterelnök. A jelenlegi  kormányfő  sem most kezdte a pávatáncot, a csatlakozás előtt őrnaszádunk nem állt harcban az uniós anyahajókkal, sőt ilyeneket mondott; "szerintem nem létezik az az ellentét, amely számos értelmiségi körben nyílt vitában, a nyilvánosság előtt folyó beszélgetésekben megjelenik (ilyen is volt valamikor-szerk.), miszerint valami feloldhatatlan ellentmondás állna fenn az uniós csatlakozás és Magyarország nemzeti értékeinek, hagyományainak átörökítése között", vagy: "a Magyarországra beruházott nemzetközi cégcsoportok azok, amelyek mellettünk, eltökélt Európai Unió-hívők mellett, a legerőteljesebben támogatják mindenhol a világon, Brüsszelben is, Magyarország európai uniós tagságát." Amikor a csatlakozási siker a belpolitikai ellenfél erősödését támogatta, akkor a sebeit nyalogató exkormányfő kommunikációjában rögtön megjelent a moszkovita hasonlat; "ha valaki azt gondolja, hogy leveleket írogathat Brüsszelből nekünk, és elmondhatja, hogy szerinte egyes magyar törvényeket hogyan kell módosítani, akkor téved, mert ezt a magyar nép többet már nem nyeli le. Ezt lenyeltük több mint 40 évig Moszkvától, de Brüsszeltől nem fogjuk elfogadni." A jogot tanult Kávé hiányzott a jogharmonizáció oktatókurzusáról. De már 2002-ben is volt élet számára az unión kívül is, amikor az akkori csurkisták felé kacsingatott-akarom mondani dürrögött.

Az európai parlamenti választásokon a gazdasági világválság, a baloldal töketlenkedése, vitathatatlan kormányzási hibái miatt kiábrándult többség jóvoltából tarolt a fidesz,  és hogy mi jön a 2010-es, kétharmados parlamenti győzelem után, azt -tán Debreczeni Józsefen kívül- senki nem hitte. A narancsos többség 7%-os hiánycéligényét a világválságtól is megrettent EU mereven elutasította, de ez nem zavarta a Szanaszétnézőt, hogy összekuszálja a gazdaságot. Az államcsőd reális lehetőséggé vált. Aztán jött az USA pénzpumpája, és idehaza az IMF-féle pávatánc török módra; nem kell az olcsó kamatozású, el nem mutyizható pénz a "mi bankunktól", jó nekünk, ha drágábban finanszírozzuk magunkat a piacról, felhasználva -míg kell- az IMF reputációját. És a 30 féle adóval, a magánnyugdíjak einstandolásával fogcsikorgatva (nem az övéket, a miénkét) tartottuk a hiánycélt, hogy választások előtt kikerülhessünk a szigorúbb ellenőrzéssel járó túlzottdeficit-eljárás alól. Így lett suska a  rezsirizsára és társaira, sárgacsekkadó, benzindrágulás, élelmiszerárrobbanás árnyékában. És közben suttyomban épült  a betonszarkofág, amelyre először Reding, majd Barosso, majd Merkel, majd az egész Unió, sőt az USA is felfigyelt. Másfél évnyi tanulmányozás után megszületett a Tavares-jelentés, és az Európai Parlament a jobboldal támogatásával (Reding, Barosso, Merkel is az) elfogadta az az Európai Unió Alapjogi Chartájával  rendszerszinten szembemenő kormány és kormányfő elmarasztalását, akik mellesleg a rég eltöpörödött kétharmaddal Magyarország nevében  beszélhetnek és sajnos cselekedhetnek is. Kávé dühbe gurult, és fittyet hányva a kínai hivatalos meghívásnak a kétharmaddal levezényelte az Unió elítélését, nehogy a nép észrevegye, hogy a királya meztelen.

De volt még egy kis dilemma, a túlzottdeficit-eljárás megszűnése a pénzcsapok megnyitását jelentette, és Kávé a lenyúlt közszolgálati médián keresztül azt is  kidoboltatta,  hogy Magyarország a második legtöbb uniós forrást fogja kapni a 2014 és 2020 között. Tehát jóval többet kapunk, mint amennyit befizetünk, konkrétan,évi 1000-1200 milliárddal forinttal leszünk vastagabbak. De a páva felfújódott -pedig azt a pulyka szokta- és szemrebbenés nélkül monitorba és tollba mondta, hogy ahol a félázsiai magyar látja a táblát, hogy aszongya: épült az Európai Unió támogatásával, ne higgye, mert csak a sajátunkat kapjuk vissza a rusnyáktól.

Amint az ember hosszan elgondolkodott ezen az orbáni félázsiai vezetnivaló dolgon, nyakunkba zúdult a TÁRKI-felmérés (MTI nyomta mindenhová), hogy a többség szerint rossz az EU-tagság, évtizedes trendforduló az európai uniós tagság megítélésében! Majd az augusztus 30-án kiadott közleményt szeptember 2-án korrigálták, miszerint pont fordítva valahogy. Kénytelen vagyok idemásolni, mert az ominózus cikkek kezdenek eltünedezni a netről, tehát tárkiul:

Ön hogy látja, általában Magyarország tagsága az Európai Unióban összességében jó dolog, se nem jó se nem rossz, nem jó dolog, vagy nem tudja megítélni?
A megkérdezettek 32 százaléka szerint jó Magyarországnak az EU-tagság és mintegy 7 százalék azok aránya, akik ezt nem tudják eldönteni. Ezek az adatok helyesen szerepeltek a közleményünkben.
Az EU-tagságot nem jó dolognak tartók aránya helyesen a magyar lakosság 22 százaléka, míg 39 százalék azok részesedése, akik szerint se nem jó, se nem rossz Magyarországnak az EU-tagság. Ez utóbbi két adatnak a közleményben történt felcserélése okozta a hibát.

Két nap alatt csak betévedt oda valaki, aki ért a számokhoz és a betűkhöz egyszerre.Közben a hír bejárta a honi és a világsajtót. A javítás ugyanúgy mindenütt megjelenik majd? És a füleket ki mossa ki? A kazali röhögésnek igazán helye van itt, csak kiegészítjük még két stroffedlivel:

                                                          Olvasom az újságban a Tárki-híreket,
                                                          Azt hittem, az MTI-nek én is hihetek,
                                                          EU-t fikáz szerintük a legtöbbik magyar,
                                                          Pedig csak a számok rendje volt ami cudar.

                                                          Húhúhúhúhú... háháháhá... há... há... há... há
                                                          Hihihihi... háháháhá... há... há... há... há
                                                          Háháháhá... háháháhá... há... há... há... há
                                                          Húhúhúhúhú... háháháhá... hi... há... há