Két nagyformátumú alkotó adta be pályázatát a Vígszínház igazgatói posztjára. Az egyik színészként, majd később rendezőként, végül pályája betetőzéseként színházigazgatóként is nagyot alkotott, a másik neve pedig mint nagy ho-ho-ho-horgász maradt meg homályosan emlékezetünkben. Eszenyi 2001-ben, 40 éves korában Mádltól vehette át a Kossuth-díjat, Balázs Péter 2012-ben 70 éves előszülinapi ajándékként az újratöltött KosSuth bizottság javaslatára kapott kitüntetést. Az indoklás csodapók csodamód vicces volt, pláne ha utánanézünk annak is, hogyan lett egyszeri vendégszínész-rendezőből szinidirektor Szolnokon. Persze valamit nagyon kellett tudnia, és abban nem is volt hiba, egyik állandó bio díszlete volt Kávé beszédeinek.
Beadta, megnyeri, sima Vidnyánszky-szindróma -gondolja az ember kofferja felett mélázva-, miközben nem tud választani a Berlin vagy London matrica között. De hívő emberként nem hanyagolhatom el a csodák lehetőségét sem, pláne ha elnézem Eszenyit, aki élete legnagyobb, többször 24 órás szerepét alakítja, hogy megtarthassa imádott színházát. Mert bizony, azokban az országokban ahol nem borít be minden kis szegletet Kávé átható illata, ott természetes, hogy egy művész szerződésújítások sorozatán keresztül hozzon létre alkotóműhelyt, és ne hagyja rángatni magát az egyre elszabadultabb politikai hatalomtól.
És jött a csoda! Bár az életszakaszok WHO által közzétett beosztása szerint Balázs még csak az idősödés korát éli (60-75 éves korig), mégsem számít orvosi ritkaságnak, hogy a mozgásszegény életmód (sok üldögélés a Kedves Vezető tribünjein) rontja a memóriát, és az ember a pályázati kiírás feltételei közül kifelejt egyet-mást pl. az üzleti tervet. Az agyi látenciaidő 1 hét volt, a mosakodás, miszerint nem kapta meg a színháztól a szükséges adatokat, szánalmas. A fővárosi eltussolás sikertelensége Tüttő Kata érdeme. Ezt hívják sakk-mattnak, de nem az iskolaigazgatókon, kórházvezetőkön, bírókon edzett narancsos kétharmad számára. Zakatoltak az agyak, hírek szerint felmerült, hogy legyen a szőkeség kizáró tényező, és ezt tán visszamenőleg is be lehetne tenni az alapöntvénybe, vagy esetleg színházigazgató csak 70 éven felül lehet valaki, -de akkor mi lesz Dörnerrel és Vidnyánszkyval-, így ezt elvetették. Maradt az elsősegélyként előrángatott eredménytelenítése a pályázatoknak. Igen, mindkettőnek! Mert Eszenyi több pénzt kért, és tervezett be a fővárostól, de ők biz' egy kanyi fillért sem akarnak adni, áll az indoklásban. A HVG.hu jövőbelátó képességgel rendelkezik, mert már szeptember 4-én írásban rögzítette, hogy átlagosnál szerényebben számít a Vígszínház jelenlegi igazgatója plussz forrásokra: "Eszenyi a 2013-as fővárosi önkormányzati támogatás minimális növekedésével számol, ami idén 930 millió forint volt. Ebből 351 millió az ingatlanok bérleti díja, így ez valóságosan 579 millió forintot tesz ki. A központi költségvetésből és a gazdasági társaságoktól származó támogatás ezt egymilliárdra egészíti ki. Mindez a költségek 57 százalékára nyújt csak fedezetet. Ezt Eszenyi kevesli, mint írja, a "modern, 21. századi művészszínház fenntartói elvárás, ebből nehezen megvalósítható". Nem lehetne egy kicsit focizni a Vígben? De félre a tréfával, az óra újra indul, mert ez a világ Orbán-Tarlós világa, ahol minden lehetséges, ahol a föld lapos, és Michelangelo széklábat farag, és Tarlós tízparancsolatában a hetedik az, hogy ne hazudj! Lehetne gyakorolni. Balázs meg szórjon hamut a fejére, és menjen vissza horgászni Szolnokra a Zagyvarosban. Adja Isten!
