Tisztelt Demokratikus Ellenzéki Pártvezetők! Tisztelt Mögöttük Álló Szűk Ellenzéki "Elit"!
Ugye jó dolog tegeződni a néppel,mint Fülig Jimmy? Jó dolog utat mutatni, hogy csak Velünk sikerülhet! De a mi népünk nem hülye. Ha annyira nem tudna gondolkodni, ha a mikrofonból várnának minden útmutatást, a békemenetben csápolnának!
Igazán tragikus, hogy az egyik oldalon '56 október 23-án megismétlődött '57 május elseje, amikor százezrek ünnepelték szabadságunk évtizedekre szóló elvesztésének nyitányát; az erős, élethosszig megválasztott Vezetőt. Ma Kávé már nem celebek előtt beszélt, és a nyomaték kedvéért, az sem zavarta, hogy jól megemelt pulpituson is csak válláig ért a mögötte felsorakozó katonaságnak. Mert ez nem díszsorfal volt, ott jelképesen a harci beszéd bevethető katonái feszítettek. Olyan jövő védelmezői, amilyen Kazahszánban van, ahol Kövér október 23-án éljenzett, ahol az egyes számú kommunista vezető törvénybe iktatta, hogy élete végéig hatalmon marad. De Kávé félázsiai népét nem érdeklik a tények, nem érdekli őket az alkotmány, és hidegen hagyja a demokrácia, a százféle furmánnyal a kisembereket sújtó adók, az a pofátlanság, hogy miközben az Európai Unió 97%-os támogatásával történik minden beruházás, Brüsszel a Pávatáncos szimbolikájában Moszkvává vált.
Ebben a zagyva világban jól elfér egymás mellett Jézus Krisztus és a turul vére, a Jó Pásztor és a pogány ősmagyar vallás. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevélben hívta fel a figyelmet a kettő közötti nyilvánvaló összeférhetetlenségre, mindaddig míg a legfőbb Agykuszáló, Kávé beszédeiben nem élt ezzel napi szinten. Azóta az egyház hallgat. Az állami pénz pedig pumpálódik feléjük tovább, és Jézus felkent szolgái némák, ha a szegényekről, a hajléktalanokról és a fogyatékos emberekről van szó. Ferenc pápa még nem vette észre, hogy idehaza rendszerszintű a Franz-Peter Tebartz-van Elst-féle anyagias gondolkodás, hogy a magyar egyház inkább politizál, mint szolgál, és a krisztusi elvek helyett az orbániak nyomulnak be a templomokba. És ez azért fontos minden demokratának, és nemszájkereszténynek, mert lassan a polgári köröknél is jobb szervezőbázis a plébánia, a plébánia körök!
És a másik oldal? A csak lúzerségben karizmatikus demokratikus ellenzék! Az apolitikus alkatú Bajnai, akitől hibás helyzetértékelés volt az első hely vállalása is. Ismerhette a fidesz gátlástalan kommunikációját, a libás-vád felélesztésében színre lépésekor biztos lehetett, a rágalom visszaszorítása felemészt pénzt, fegyvert, paripát, és sajnos még csak nem is sikeres. Előélete gazdasági miniszterként Gurcsányhoz kötődik. Bajnai mögött társelnökként feszít az ifjú Szigetvári Viktor, akinek beszédstílusa, gondolkodásmódja a fidesz által idejében hátrahúzott Kovács Zoltánéra emlékeztet, eufemisztikus Gyurcsány-szapulása - kampányfőnöki múlt- inkább erősen visszatetsző. Juhász Péter jó szervező, jó kommunikátor, de a politikai realitásokat nélkülöző, indulattól vezérelt antréja után önként nem kellett volna aspirálnia "kirakat szerepért". Nem beszélve a magyar társadalom végtelen és mesterségesen fenntartott információhiányáról a marihuánával kapcsolatban, mely személyét ugyanolyan támadhatóvá tette -más vonatkozásban-, mint Bajnaiét. A szolidaritásos Kónya Péter katonai múltja miatt nem választható, a bohócforradalom utáni hálózatépítési aktivitása éles elmére vallott,csakúgy mint a kezdeti diskurzusai az Egyenes Beszédben. A társak által is elárult Sztálinorbán szobordöntés kommunikációja elcsúszott, kivitelezésébe ízlésficam került. A benn is vagyok, kinn is lennék sértődött (?) október 23-ai vonulása már inkább árt az ügynek. Fodor súlytalan, szagtalan az SZDSZ-t annó is megosztó (a szétforgácsolódás nem az ő főbűne, ő csak befejezte) politikus, pártja csak nevében szükséges a politikai palettán. Kuncze Gábor az MSZP-vel való koaliciós politikában döntő hibákat követett el, káderpolitikája katasztrofális volt (lásd pl. Kóka, Molnár),ettől függetlenül sok mindenben tisztán lát és értékel, harmadik vonalban sokat tudna használni,ha ambiciójának ez elégendő lenne... Bokros neve szitokszóvá aljasult a fidesz jóvoltából, ő legalább nem csinált pártot (Kuncze sem), személye a Horn-kormányhoz kötődik, illuzórikus, hogy megszólítsa a hallgatag jobboldaliakat (ha van ilyen). Személyes értéke Kuncze-formátumú. Gyurcsány személyének külön posztot szenteltem, aki kíváncsi az egyáltalán nem Gyurcsány-fan véleményemre, olvassa el most is! Mégis úgy látom, hogy a politikából és a küszöbön álló választási küzdelemből való száműzetési indítékok mögött régen nem a demokratikus ellenzékre szavazó polgárok számának vélt csökkenése áll, hanem egyéni ambiciók, ellentétek, régi sérelmek. Gyurcsány a róla írt poszt megszületése óta is minden sarkalatos kérdésben ellenzéki demokrataként reagált (pl. szobordöntés), pártjával a lényegre koncentrál, ami a kormányvátást jelenti, és tudja, hogy ez a narancsosok által svindlizett választási törvény miatt csak a legszélesebb összefogással lehetséges. Objektíven nagyszerű szónok, egyedüli, aki az ellenzéki oldalon nemcsak beszél, hanem hat is a tömegekre. Kávé nemhiába rettegi még mindig. Nem igaz, hogy az "összefogást, összefogást" a DK aktivistái skandálták a Műegyetem előtt! A tömeg Mesterházy szavaira reagált. Sajnos csak pár tízezren voltak kinn, el lehet hitetni a fanatikus hívekkel, hogy megalázták a vezért, de ez -ami már el is kezdődött- lenne a kegyelemdöfés a 2014-es választásokra. A fidesz pezsgőt bonthat! Ja és Mesterházy, sokat fejlődött, a keskenyszakállú zsúrfiú politikussá érett. Múltja azért neki is van:a kétharmados narancsuralmat megelőző parlamentben is frakcióvezető volt, ha nem is pártelnök. Politikus, államférfiúi adottságok nélkül. Ha esze van, társakat keres, ha esze van, nem a fidesz partitúrájából játszik, ha esze van,..Nem, ha a demokratikus ellenzék közös célját tartja szem előtt: az alkotmányos demokrácia helyreállítását, nem sértődik meg, mint egy primadonna!
Persze létezik még egy forgatókönyv, ami ezt a kiszorítósdit magyarázza; ha a demokratikus ellenzék eleve lemondott a győzelemről, akkor egyénileg, a kisebb parlamentben, a kevesebb helyből minden mandátumnak tripla súlya van.
Az elmúlt időkben, az időközi választásokon az együttjelölés ígéretes előrelépéseket hozott. A kormányváltást akaró többség nem ment ki az utcára, állását, egzisztenciáját féltve otthonról figyel! Őket lehet most az apátiába visszasüllyeszteni. A kétszázezer kedvezményezettet, félrevezetettet, vezérimádót, otthonmaradt társaikkal együtt még le lehet győzni! A Nemzeti Mutyikormány ellenében Széchenyi híres akadémiai beszédének szavaival kell küzdeni: "Óh, dicső hazafiság, te az egek legmagasabb magzata, ki a halhatatlanok sorába emeled az anyag fiait -mennyi rút, mennyi aljas búvik meg tisztes palástod alá, s hány ocsmány szégyenfi- mert ajkán nemzeti szó peng, ékeskedik czímeddel...Nincs elidegenítőbb, nincs visszataszítóbb valami, mint üres, nyavalyás, bűnös kebelre rámázolt hazafiság!" Talán még nem késő! Abból főzzünk, amink van. A magyar ugar legértékesebbjeinek kedvét az elmúlt húsz év úgyis elvette a hivatásként űzött honi politikától. Ha meg Pallas Athene pattanni akar, úgyis észrevesszük. De Ti, addig is, szálljatok le olymposi magasságotokból, és halljátok meg, amit az emberek kiabáltak: összefogást, összefogást! A felelősség valóban történelmi!
