Restellem, hogy amikor 3oo.ooo honfitársam rabszolga-közmunkából tengődik, 6oo.ooo látszatszavazatijoggal rendelkező hazánkfia pedig az Unióban próbál  megélhetést találni, én felteszem a lábam az asztalra, és nyugodt szívvel várom jövendő főnököm, Lázár kamarás értesítését, hogy egy jó kis fácánvadászat közben megbeszéljük javadalmazásom részleteit. Mert ki mást alkalmazna az "annyit is ér" kancellár (8300milliárdot), ha nem engem, aki még őelőtte is átláttam a szitán, és helyretettem a norvégokat királyilag. Már 2012-ben éles levélváltásban -na jó, csak én írtam neki- voltam  Thorbjorn Jaglanddal, a norvég Nobel-bizottság elnökével, hogy az Európai Unió helyett a békemenetnek adja a díjat. Másodszor akkor húzták ki nálam a gyufát, amikor Bjørn Engesland, a zavaros nevű "Norvég Helsinki Bizottság"  nevében megírta a "Veszélyben a demokrácia és az emberi jogok Magyarországon" című pamfletjét, melyben megkérdőjelezte az új magyar alaptörvény nagyszerűségét, és azt állította, hogy az abban foglaltak gyengítik a hatalmi egyensúlyokat, szűkítik a sajtószabadságot, és hogy a kormánypárt kedvére módosították a választási törvényt, és még megfejelte azzal, hogy a kormány nem lép fel a cigányokkal szembeni gyűlöletbeszéd ellen. Kávé meg én rögtön replikáztunk, lelepleztük a norvégok orvoslopkodó hajlamát, és a bergeni fantomegyetemet. A király védelmében -nem Haraldra gondolok- hadat üzentem a széllovagnak, de akkor még nem gondltam arra, hogy némi undorral ugyan, de ne fogadjuk el a Norvég Alap 40 milliárdos adományát. De csak szép sorjában...Még jött a Jeszenszky-ügy: nem a kalacsnyikov, az 97-ben volt, hanem a cigányok házasodási szokásairól kifejtett gondolatfutam, melyet Osló nem fogadott kellő lelkesedéssel.

Most már kanyarodjunk a célegyenesbe. Ilyen előzmények után érthető, hogy az utolsó élő polihisztorok egyike alaposan utánanézett, hogy mi hiányzik a lajbi zsebéből, és elsőre kitapintotta a Norvég Alap 40 milliárdjának tizedét, azt amit a civilek osztanak szét. A tettek embere -eddigi hírek szerint saját gépén- levelet írt az északiaknak, oda tolják az összas lovettát ahová dukál. A felszólítottak először azt hitték, hogy torzít a tihanyi visszhang, majd mikor rájöttek, hogy mi a dörgés az alap pénzének elosztása körül, azonnal intézkedtek. Ez a megoldás majdnem sírba tette Lázárt; a kancler által megtámadott hazai civilek: az Ökotárs Alapítvány mellett a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, az Autonómia Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány -akiknek példaértékű tevékenysége  a norvégok által támogatott többi ország számára is mintaként szolgált- továbbra is megkaphatják a pénzt, de az -adományozóval való egyeztetés nélkül átalakított- állami rendszer felé a csapokat lezárták. Persze János és én elvagyunk a 40.000.000.000 millió forint nélkül is, ezért nem fog csökkenni a fizum. Csak Kávé - a megahisztor- meg ne haragudjon rá. Mert az érthetőség kedvéért: a labda még mindig a mi térfelünkön pattog. És Kávé nem rúghat öngólt, inkább megcseréli a csapatokat. De egy éjjel Peer Gynt képzeletének mesealakjai átírhatják a pöffeszkedő plakátjait: Respekt for Norge! Ennek még lenne alapja is.

Ps:http://www.origo.hu/itthon/20140519-a-magyar-kormany-es-norvegia-konfliktusa-a-norveg-alapok-ugyeben.html

http://www.origo.hu/itthon/20140521-a-kehi-atvizsgalja-a-norveg-alap-penzeit.html--nem vicc!!