Bevallom, nem vagyok az a fazon, aki körmét rágva kucorog az Eurovíziós Dalfesztivál(ok) alkalmával a tv előtt, drukkolva a döntőbe jutott hazánkfia helyezéséért. Ebben a versenyben a szavazatokat a szakmai zsűrin kívül a hallgatóság adja, egyéni produkciókat látunk-hallunk, melyekben az előadó(k), zeneszerző(k) és dalszövegíró(k) teljesítménye a meghatározó, és mivel nem népdalversenyről van szó, ezek inkább a globalizáció jegyében jók vagy rosszak, szerintem az évek folyamán inkább rosszak. A dalfesztivál lényege már régen a fesztivál és nem a dal. Hogy mégis kibányásztuk a sarokból a ritkán nézett dobozt, az annak volt köszönhető, hogy Magyarországot idén egy szimpatikusnak tűnő, tehetséges fiatalember képviselte. Jó érzékkel a verseny végére, a szavazást megelőző rövid nótarészletekre "érkeztünk". Két dolog tűnt fel; hogy Gundel Takács Gábor úgy konferál, mint akinek zabszem van a fenekében, na és persze az osztrák versenyző, Conchita Wurst. Azt rögtön megállapítottuk, hogy amit és ahogy előad, az show a javából: a színpadi megjelenést és az előadói teljesítményt tekintve egyaránt. A szavazás során 290 ponttal győzött, tizenhárom ország a maximális tizenkét vokssal repítette az első helyre. Hamarosan nyilvánossá vált, hogy a résztvevő országok lakossági voksain kívül a szakmai zsűrinél is ő végzett az élen. A 2014-es koppenhágai rendezvény központi témája stílusosan a tolerancia volt (nem csak ezért nyert). Érdemes megemlíteni még, hogy a fellépőkre saját országuk nézői nem szavazhattak.
Az előadóművész sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy győzelme mindazoknak a sikere, akik hisznek a diszkrimináció nélküli jövőben, a tolerancia és a tisztelet eljövendő világában. Ez lesz az, ami lebontja majd a határokat Kelet és Nyugat között. A meleg énekes sikeréhez többek között gratulált az osztrák államfő és a kancellár is. A tiszteletére rendezett fogadáson a vezető politikusok népük büszkeségéről- és arról beszéltek, hogy megértették Conchita Wurst üzenetét, mely nem más, mint a szeretet, a tolerancia és az életöröm. A dalnok művésznevét is e szellemben választotta: keresztnevét kubai barátnőjétől kapta, a Conchita becézett forma, jelentése fogantatás, gyakori spanyol keresztnév (pl.), vezetéknevének osztrák jelentése; teljesen/tök mindegy. Nem kell nyelvészkedni, maga mondta, hogy nevével azt hirdeti, mindegy honnan jöttél, a lényeg, hogy ki vagy!
Miközben Kávé Berlinben hívatlan prókátorként agitált a keresztény család értékei mellett, elkerülte figyelmét Ferenc pápa iránymutató júliusi megnyilatkozása e témakörben, és valószínüleg a hideg is kirázta volna, ha meghallja, hogyan gratulált Christoph Schönborn, a nagytekintélyű bécsi érsek Conchita győzelméhez. A Heute hasábjain többek között az alábbiakat írta : "Isten sokszínű kertjében nagy a tarkaság. Nem mindenki, aki férfinak született, érzi magát annak, és ez így van a nők körében is. Emberként ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, mint bárki más." De az egyháziakon kívül idézhetjük Udo Jürgens szavait, aki a "Merci Chérie" című dalával 48 évvel ezelőtt nyerte a fesztivált, osztrák színekben. A 79 éves énekes, zongorista és zeneszerző szerint a transznemű Conchita Wurst győzelme "nagyon fontos jelzés a világnak, azt tanúsítja, hogy Európa toleráns kontinens, ahol másféle életformák és gondolatok is esélyt kapnak".
De nem nálunk, a baromfiudvar egy szegletében. Hiába értékelte a hazai közönség és szakmai zsűri 10 ponttal a győztes teljesítményét, némelyek úgy gondolták, hogy ahol trágya van, ott mindig bugyoghat a szar szag. Állásfoglalásuk csak azért érdekes, mert nevükben szerepel hazánk, határokon innen és túl. Egy szavukat sem idézem, mert úgy érzem nyákos, piszkos leszek tőle. Jabbák ők a "Star Wars-ból".