Kapitális önleleplezést valósított meg a Kávé-rezsim a július 19.-ei éjszakai sompolygással. Immár nemcsak a giccshalmaz szoborkompozíció hirdeti torz, történelemhamisító eszmerendszerüket, hanem az éj leple alatti helyszínreszállítás és felállítás is rámutat az egész lopakodó diktatúra lényegére. A Kedves Vezetők világszerte mindenhez értenek -így van ezzel a miénk is- és sajnos ritkán párosul saját omnipotens küldetéstudatuk némi szép-, avagy arányérzékkel.
Így kaphatott közbeszerzési pályázat nélkül megbizatást - nemzetgazdasági érdekből- a szoborfarigcsálásra Párkányi Raab Péter, aki rátermettlenségét a Nemzeti Színház szobrainál már bizonyította. Az esztétikai ficamnál azonban fontosabb a kompozició által sugalmazott üzenet, mely egyértelművé igyekszik tenni Magyarország áldozatszerepét a német megszállókkal szemben, elleplezve és meghamisítva a történelmi tényeket: Magyarország proaktív szerepét a deportálásokban, szégyenteljes közreműködését az II.világháború borzalmaiban. A kalaptörvény (egyrészt mert annyit ér, másrészt mert sokan ezért vették a kalapjukat) preambulumának politikai kiagyalói a szabadság-téri műremekkel igazolnák az 1944-1990-ig terjedő időszak szuverenitás nélküli állapottá nyilvánításának létjogosultságát, és a 44-et megelőző, előkészítő Horthy-éra szerecsenmosdatását.
A széleskörű hazai és nemzetközi tiltakozás számító sunyításra késztette Kávét, az újabb kétharmad megszerzése érdekében a választások előtt. Leállították az építkezést, A miniszterelnök dodonai levelet írt a honi zsidóság képviselőinek, meg Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek, majd két nappal a fondorlatokkal terhes voksolás után, egyeztetések nélkül, újraindították az egész gépezetet.
A nem lankadó civil tiltakozás, a túlélők személyes emléktárgyainak spontán kiállítása, a világhírű karmester -Fischer Ádám- vezényelte Örömóda, az idős Mécs házaspár hétköznapi mártíromsága, a szabadság és a diktatúra, a hamis és az igaz, Tartuffe és Elmira küzdelmévé magasztosult. A golyóálló mellényt viselő milicisták kettős fémkordont húzva őrzik Kávé tárgyiasult zűrálmainak újabb remekét. A nagy hőségben a Gábrielre zúduló tojászápor már a levegőben megzápult. Ahogy lassan minden.
