Kávé kormányában csak úgy nyüzsögnek a tehetségesebbnél tehetségesebb ifjak, már ha viszonyítási alapként fiatalnak és demokratának tekintjük Kávé királyt, aki éppen cca. 300.000.000.000 millió forintért valósítja meg gyermekkori álmát, hogy ő legyen a vár ura. Ha beköltözik, az olyan, mintha minden magyar, az egész nemzet ott páváskodna vele együtt. Na, ennek elmagyarázása is az egyik feladata L. Simon Lászlónak, a miniszterelnök földijének, aki még ráadásul ugyanazon gimnázium padjait is koptatta, mint kalácsadó gazdája. L.Simon helyét az apparátusban nem volt egyszerű megtalálni, hisz ő maga is sokáig küszködött, hogy Baudelaire vagy Simon Legree váljék belőle.
Politikai sokoldalúságának csak Kávé nem szab határt, költészetét óvakodnék megítélni és olvasni. Földjeit foglyokkal túratja, saját törvényjavaslatait nem mindig van ideje elolvasni. Méltó famulusa Lázár Fácán Jánosnak, bizonyított előtte a Magyar Rádió Kuratóriumi elnökségében, a pénzosztó NKA élén, az EMMI kultúrális államtitkáraként, néhány kormánybiztosi megbízatás mellett. Eleinte még lavírozott, sumákolt az Új Színház botrányos Dörner-pályázata ügyében éppúgy, mint a Nemzeti Színház Vidnyánszky általi einstandolásakor. Később, -erőre kapván- már magabiztosan ebrudalta ki a Kossuth térről József Attilát (irodalmi díjának pironkodó névadóját), pöffeszkedett országszerte a háttérdíszletként szolgáló tucatnyinál több -általa avatott- szobor előtt, egyet azonban még ő sem mert vállalni: nem sózhatták rá giccses Gábriel leleplezését a Szabadság téren. Lehet, hogy holt volt költőként mégis érzékenyebb a lelke a történelmi korokon is átívelő szégyen iránt?
Újfideszesként újította meg a kormány avatási politikáját, a Várbazárnál alkalmazott módszer azóta "intermittentium singultum festumként" vonult be a szakirodalomba. Egyre inkább Kávé micsodájává vált - jobbkeze Matolcsy, balkeze Lázár. Megvan, lángpallósává! Általa sújtott le Kávé az RTK Klubra, itt is alkalmazva az intermittentium singultum technikáját; 40%, majd 50%-os adó formájában. Jöhet még ennél több is, ha az RTL nem érti meg a neki lélekben felajánlott közszolgálatiság dicsőséges lehetőségét, ami nem más, mint hangya szorgalommal segíteni pártunk és kormányunk, ezért népünk, és így Kávé munkáját. És ha már a tv csatornákat sem lehet kitisztítani, mennyivel jobban kell félteni félázsiai nemzetünket az internettől, mely veszélyezteti a 3 éves kortól óvoda, nyista gimnázium, lebutított szakmunkássulik falanszteri ifjúságképzési programját, melynek remélt végterméke a gondolkodni nem tudó, vezethető népmassza. Ebből a jól kigondolt csapdából jelent menekülőutat a net, nem csoda ha félteni kell tőle a magyarokat.
De nem a fentiek L. Simon legsikerültebb produkciói, még csak nem is Paks kapcsán produkált kirohanása a zöldenergia ellen, melynek örökbecsű mondatát érdemes lesz tanítani az egyetemeken "Áramra éjszaka is szükség van (coki neked naperegia), valamint akkor is, amikor nem fúj a szél" (kockout szélmalmok). Az eddigi csúcs kétségtelenül a Vida-ügy, amikor az amerikai kitiltási botrány kapcsán érezte, hogy a gazdi igazán bajban van, és itt a Nagy Érdemszerzés ideje. Ritmusérzéke azonban ezúttal is cserbenhagyta, és a fejvesztetten kapkodó kormánypropaganda tébolyában először nekiment Vida Ildikónak, annak megfelelően, ahogy azt a Napi Gazdaság a honi levegőbe bepermetezte, és erélyesen rászólt -fél szeme a nemzet focistadion építőjén- , hogy asszongya; Vida ne rugdossa a labdát a kormány térfelére! Sajna ekkorra már Vida a narancsszínű boszorkánykonyhában átlényegült Jeanne d'Arc-ká, és így L. Simonnak is javítani kellet. Mit tehetett a satus helyzetben, segítségül hívta rég elfeledett költői fantáziáját, -hogy egyszerre mosdathassa ki a hazugság szennyeséből az újkeletű szentet és a kormányt- és kinyilvánította, hogy Jeanne, Ildikó, Erzsébet ugyan levelét megírta, de az nyilván a postán elveszett. Ennél már nincs lejjebb, akarom mondani Kávénál feljebb, ez az ember egy igazi Jolly Joker (vagy legalább felerészt). Kávé megnyugodhat, jobb kezekbe nem helyezhette volna a várrekonstrukciót.
