Ritka az a pillanat, amikor mind a 9 855 571-en tudunk örülni valaminek. Mostanáig úgy gondoltam, hogy nagy valószínűséggel másnak örülnek az önkény hívei és haszonélvezői, és másnak a demokrácia helyreállításában reménykedők. De belátom tévedtem. L.Simon, koszorús költőnk talált egy legkisebb halmazt, úgy is mondhatnám közös pontot, és ez Kávé várbaköltözése. "Sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni.” És az örömnek nincs ára, ha húszmilliárd (20 000 000 000), hát húszmilliárd, az a lényeg, hogy a mi miniszterelnökünk értünk szüntelenül aggodó orcáján átsuhanjon egy mosoly. Az én kéglim is belekerült vagy 10 000 000-ba, neki meg nem kell a részleteken rágódni, össszedobjuk mi meg az EU. Megérdemli, mert szegény egyszer már fájón lecsúszott a Sándor-palotáról (persze Gurcsány hibája ez is), vissza is akart kapaszkodni, de aztán mégis úgy gondolta, nem lenne illő kiebrudalni az elnöki palotából a nagy Hó-horgászt, jó neki a karmelita kolostor is. Cirkusz ugyan még nem volt ott, de Várszínház, majd Nemzeti Táncszínház igen, lehet ott is bohóckodni, és a pénzforgatás is régi gyökerekkel rendelkezik az épületben, mert a nép szórakoztatására egykoron casinó is működött a falak között.
Aztán a sajtóból értesültem, hogy a felújításnál új építészeti stílust vezetnek be, melyet a szakma egyik jeles képviselője "lakájépítészetnek" nevezett, gondolom ez olyan lehet, mint az organikus építészet, de még jobban utána kellene olvasnom. Azt is olvastam, hogy Kávé 1. 000 000 000 milliárd forintból vásároltat műkincseket a belbecs fokozására. Én, a magam részéről rögtön megkönnyebbültem, egyrészt mert az összeget nem euróban számolták. Másrészt patyolatnál, sőt kokainnál is fehérebben állt előttem Habony Árpád -a nem közszereplő, nem kormánytisztviselő- aki a hozzá köthető Szerb utcai lakásban -a Brand Lab Kft jóvoltából- nyilván csak előlógatott pár műremeket a falon, hogy meggusztálhassák miként mutat majd más miliőben. Mert a baráti tanácsnak ugye súlya van,ha ára nincs is.
Amikor ennyire, de ennyire a helyére kerül minden, akkor mindig jön valami váratlan galiba. Mindannyiunk örömébe üröm vegyült. Mert mi van akkor, ha Magyarország üvegplafont áttörő miniszterelnöke, aki világpolitikai tényező (Török Gábortól csentem), panorámát akar mutatni világpolitikai vendégeinek? Csak nem kéredzkedhet át a Sándor-palotába? A világörökség részét képező épületegyüttesre pillanatok alatt ráálmodták azt a kívánatos erkélyt. És előre mondom, ha az UNESCO kekeckedni fog, abban biztosan benne lesz Soros György keze, mert állítólag rendben bement hozzájuk a kérelem, állagmegóvásra.
Az akadékoskodóknak meg különben is üzenem, hogy megbízható forrásból értesültem, miszerint a Sándor-palota erkélye is utólagos képződmény, sőt Veronában Júlia házához is később bütykölték oda a látogatók által megálmodott loggiát. Mi is követeljük a mi Kávénknak azt a teraszt amit egy Montageu-fiú és egy Capulet-lány megkaphatott. És erkély nélkül mire másznának fel az aktivisták?