Gesztenyeérés idején egyértelműen olyan érzés kerítette hatalmába a demokrácia híveit, hogy mérhetetlenül alkalmatlan politikusok képviselik közös ügyünket, akik csak maguknak kaparnak. Miután sikerült el'aszni a parlamenti választásokat az utolsó utáni pillanatban létrejött összefogással, nem átallották a flepnis politológusokkal együtt azt hirdetni, hogy a vereség a közös kiállás miatt következett be, és nem azért, mert nem volt hiteles az összekapaszkodás. Ugyanis miközben "összefogtak",  a közös képeken egymásnak szamárfület mutattak és ráléptek a másik tyúkszemére. Jelen liliputi vezetőink  csak annyira akartak minket lelkesíteni, hogy ott maradhassanak az alighúsosfazék közelében, de politikailag ne kelljen tenniük semmit, főleg ne koptassák magukat. A demokráciáért ájulásig lelkesedő pártvezetők azt is képtelenek voltak  felmérni, hogy okkal vagy oktalanul besározott személyük médiaarcként nem használható, árt a közös ügynek. A sajtó egy része  -Kávéfóbia helyett- részletes programokat követelt, miközben a részletes program ordítva adta magát: az orwelli rendszer felszámolása, a fékek és ellensúlyok helyreállítása, a mutyik és einstandolások leállítása. Az elefántcsonttoronyban ülő legfőbb alkotmánybíró kölnis zsebkendőn keresztül fanyalgott, a LejtMenetPártja pedig környezetvédő malommal hajtotta a vizet a néróiániusok mindent elársztó és elpusztító  szennyvízcsatornájába. Aki még kételkedett a legtöbb ellenzéki pártkorifeus impotenciájában, az bizonyítékot nyerhetett azáltal, amit ezek a miskárolók szegény Falussal csináltak  az önkormányzati választások idején.

A doktor bizonyos teoretikus elgondolások szerint jó válsztás lett volna; az egészségügy romokban, ezt minden ember a saját bőrén érzi, a fiatal szakemberek végzés előtt megtöltik a fapadosokat, a tapasztalt kórházvezetők szinte mindegyike kirúgva, a kávéi szivattyú pedig válzozatlan energiával kifelé pumpálja a KLIK-hez hasonló vízfej GYEMSZI segítségével a pénzt az egészségügyi rendszerből. A szép szőke herceghez képest a főváros jövendő gyógyítója intellektuális küllemű, megjelenése kellemes. Alkalmas arra, hogy a reményt és a hitet legalább ébrentartsa, hogy "lesz még Magyar Köztársaság". De a pártok megijedtek a túl sikeres fővárosi parlamenti választások láttán: mit tehet a szavazók akaratából nyerésre esélyes főpolgármester a nagypolitikai kétharmad ármánykodása mellett? Csak a testületi arányokat számolgatták lázasan, meg azt, hogy akkor Feri erősödik-e, meg hogy el tudják-e takarni a szégyent, hogy Bajnai a választások közepén nyúlcipőt húzott, meg hogy Tóbiás mellett visszalopakodhat-e Mesterházy, meg hogy lesz-e csocsó-csapatnál nagyobb támogatottsága Fodornak, meg hogy Juhászt tisztára mossák a méltánytalan kábítószeres vádak alól.

Közben a doki számolta a napokat és önjáró lett, mögötte kevés pénz és nulla kommunikációs szakértelem. Ez azért is furcsa, mert az "Együtt" új vezetőjének -aki stílusában feltűnően hasonlít  Kávé újrahasznosított Kovácsára- ez a szakmája. És ráadásul Falus Ferencet ők húzták ki a cilinderből. Pedig már Wermer András, a habonyizálás előtti piáros is megmondta, hogy a politikus olyan mint a mosópor, el kell adni a népnek. Na, ez fényesen sikerült. Nem idézem a kudarcok lépcsőfokait, mert mellékes.

Végül az aspiráns túlvesztette magát. Jelképesen: nem alighúsosfazék, hanem moslékoskondér juthat csak a demokratáknak. Örök sötétség narancsszirupba fojtva. De itt van még Bokros, elfogadottsága reménykeltő, jó esélyei vannak a szervilis Szőke Herceggel szemben. Egyrészt természetesen ősz, másrészt szerfelett okos, harmadrészt igen egyenes a gerince. Emlékeznek, ő volt az, aki a mai kvázi oktatási hozzájárulás töredékösszegének megfelelő tandíj bevezetési kisérleténél kiállt a diákok elé. Igaz, akkor az intézkedéseket az indokolta, hogy napok választották el az országot a tényleges államcsődtől.

Ha most a demokratikus ellenzék maroknyi sajtója Faluson vihorászik, ha most Demszky kinyitja a száját, hogy lám én megmondtam, ha most a riporterek nem a lehetséges győzelemre és mozgósításra koncentrálnak, hanem a "honnan lesz pénz" kezdetű nótát fújják, akkor megérdemeljük sorsunkat. Ha Bokrosnak valóban annyi esze van, mint gondolom, akkor minden beszédében elmondja, hogy  az adók nem a közép- és annál is szegényebb rétegeket kell, hogy sújtsák, hanem az oligarhákat, valamint a szíjjártókat, rogánokat, mészárosokat. A milliárdok helyett a százmilliókról kell beszélni. És a mutyikról, és a demokráciáról.  A negyedik hatalmi ágnak értenie kell a rendkívüli idők szavát! Ja és mégegyszer: RESPECT FOR  FALUS!