Nem tetszik nekem, hogy amikor már nyakunkon a karácsony, két nap különbséggel hívnak tüntetni engem. Tudják, hogy elmegyek, ha fogcsikorgatva is, mert nem hagyok ki egyetlenegy esélyt sem ami rövid-, félhosszú-, vagy hosszútávon azzal kecsegtet, hogy "lesz még Magyar Köztársaság". Ökölbeszorított kézzel elmegyek, ha reményt látok arra, hogy nem kell a civilkurázsit olyan látványosan megtestesítő Goodfriend ügyvivő előtt szégyenkeznem, hogy magyar vagyok. Mert a világban engem is odasorolnak a hat kitiltott mellé, Kávé mellé, aki éjjel-nappal bömböli, hogy ő és Magyarország ugyanaz. Elmegyek, ha egy százalék esélyt látok arra, hogy az országgyűlés elnöke soha többé nem írhat hivatalos levelet tízmilliónyiunk pirulására, ha zászlófóbiáját nem teheti többé erőszakosan közüggyé. Elmegyek, ha a fene fenét eszik is, ha a jövőben félművelt jogfosztó jogászok nem nézhetnek hülyének egy egész nemzetet; és nem hihetik, hogy Vida Ildikó ügyvéddel kisért szánalmas, szárnyaszegett vadkacsatánca elterelheti a figyelmet a többi 5-ről+?² és arról ami a lényeg, hogy szájunkig ér a szar.
De a lábaim ólomból vannak, ha látom ezt a szánalmas castingolást, amit már végignéztünk, és végigszenvedtünk a rendvédelmiseknél, a Millánál, az egész demokratikus ellenzéknél. Erre már ráment 3 választás, Budapesttel együtt. Mi nem vagyunk biodíszlet az ismeretlen szónokok beszédeihez, mi leszünk ott vasárnap és kedden is. Nekünk elegünk van, és nyitott, vagy most végre felnyílt szemmel nézzük a kavarást. A tüntetésnaptárt már az első két tüntetés után létre kellett volna hozni! Annak kellett volna engedni, aki nem szervezett vidékieket is a megmozdulására. A facebookon könnyen lehetett volna a módosítást közzétenni. Most nem szabad elrontani! Európa vagy Ázsia. Demokrácia vagy Diktatúra. Obama vagy Putyin. Szabadság vagy Szolgaság. Ha igazán működésbe lendül a már kiépített "illiberális modell" Isten irgalmazzon nekünk. A 24. órában vagyunk.