Stuárt Mária óta tudjuk, hogy akik a nagypolitika sakktábláján játékosok, azoknál a női nem önmagában nem jelent biztosítékot a lefejezés ellen. Sőt, az EMMI nevezetű humántemetőben, ha baj van, a munkamegosztás a következő; figyelemelterelésként az ügyeletes államtitkárasszony repül,(szerencsére nem a feje) lásd Hoffmann Rózsa, majd utóda, Czunyiné. Balog páter pedig közben leszalámizza az elégedetlenkedőket. A két áldozat eleddig Rózsa asszony, a hajdan jó szakember és pártállami funkcionárius, és Czunyiné, aki úgy belesímult a fidesz által diktált nőideál elvárásaiba, hogy erősen kell gondolkodnunk, hogy van-e "saját neve". Mindkettejük államtitkári működésére közösen jellemző volt az elérhetetlenség és az agresszivitás, tán azért, mert olyan programot kellett keresztülverniük a közoktatásban, amiről ők is tudhatták, hogy még lejjebb löki az amúgy sem világelső hazai képzést.
Érdekes, hogy a témába vágó elemzéseikben sokan csak a Patyomkin-falu házainak pergő vakolatáig jutnak el, és nem látják, hogy a házsorok mögött lévő üresség nem esetleges, hanem mérnöki -akarom mondani jogászi pontossággal megtervezett. A megrendelő természetesen Kávé, aki a Gurcsány-féle hét szűk esztendő alatt pontosan megtervezte a hatalom megragadásának és a perzisztáló önkényuralom megtartásának módozatait. Aki azt hiszi, hogy a végrehajtó, vagy sugalmazó a vitatható képességű Parragh, vagy a Lelketlen Lelkész, az nagyot téved. A kormánymegragadás idején két fő bizalmasa volt a nemzet első emberének: pénztárcáját Simicska Lajosnak, eszét Navracsics Tibornak hívták. Simicska, ha hinni lehet a szemünknek, időközben lapátra került Közgépestől, Navracsics jobban járt, őt a vezér által utált Dagobert bácsihoz, az Európai Unióba száműzték, kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosnak. Ha Fortuna tréfásabb kedvében van, még megkaphatta volna az egészségügyet meg a szociális szférát is, hogy együtt legyen a kis EMMI, az általa megalkotott gigaminisztérium. De az Unió még holtában sem ilyen hülye, Navra sem az, csakhogy neki célja volt a 2010-re kigondolt, és 2014-ig -közigazgatási és igazságügyi miniszterként, miniszterelnök-helyettesként- megvalósított átalakítással, mely tökéletesen szolgálja az illiberális demokrácia=persistáló önkényuralom céljait.
A szociális szféra agonizál, a legkiszolgáltatottabbakat az út szélén hagyták, gyermekéhezés, minimálbérből tengődés, rokkantak kisemmizése, új rabszolgaság=közmunka megteremtése, a hajléktalanság kriminalizálása jelzi a fidesz irányt. Ezek az emberek az esetleges éhséglázadásig nem jelentenek veszélyt a rendszerre, csak tengődnek, nagyrészük "egy falat plussz kenyérért" magát is felakasztaná. Akkorra meg, mire mégis lázadnának, készen lesz az alkotmámy 6.0 módosítása, mely Kávé kedve szerint ad döntési lehetőséget számára a külső vagy belső terrorveszély kihirdetésére. Az ágazat szétverésének prózai oka volt, az adminisztráció sajnálta az alamizsnát az árokba taszítottaktól.
A szociális ágazat egyszerű kinyírásánál sokkal szofisztikáltabb volt a szándék és a megvalósítás az egészségügy és az oktatásügy területén. A támadás fedőneve lehetett volna WTC, a New York-i World Trade Center ikertornyai ellen végrehajtott terrorakcióra hajazva. De tudjuk, hogy Kávé nem szereti az iróniát, pláne a feketehumort! Így az "ikertornyok" egyikének elorzott neve KLIK lett a másiké GYEMSZI majd ÁEEK.
Mielőtt rátérnénk a két mostohagyerekkel (a szociális ágazat az sem) történtek egyenkénti elemzésére, le lehet szögezni, hogy a sporttal ellentétben Orbán rühelli az oktatás-, és egészségügyet. A vagyonnyilatkozata szerint majdnem nincstelen miniszterelnök gyerekeinek iskoláztatásáról csak annyit tudunk, hogy nagylánya Svájcban tanul, focistaként megbukott fia pedig előszeretetttel ül be VIP páholyokba nagy nemzetközi meccseken. Miközben Európa boldogabbik felében az oktatás- és egészségügy természetes prioritás, nálunk pont az ellenkezője történik.
A felsőoktatáshoz való hozzáférés beszűkítése, a röghözkötés és a leplezett, vagy nyílt tandíjemelés vezetett többek között a HaHa tüntetésekhez, melyeket Balog páter a fenn már említett tartuffe-i módszerekkel leszalámizott. A tüntetéseken a mai rossz közemlékezettel ellentétben a tanárok nem elhanyagolható hányada is résztvett, megpecsételve ezzel például a Corvinus későbbi sorsát, melynek megfojtása és kiherélése azóta is folyamatosan zajlik. Napjainkban a századvéges -Kávé által (sic!) odaálmodott- Lánczi András viszi a pörölyt a befejezéshez, Matolcsy meg odapöttyinti saját fakultását, mint a piros pöttyök elkötelezett kutatója. Közben a pöttytelen közgazdászok tiltakoznak, de ez csak szeplő marad az önkényuralmi rendszer hátsóján. Az egyetemek önállóságának további csorbítását jelenti a kancellárok kinevezése, akiknek kvalifikáltságára csak három személyiséget említenék: a botrányszagtól rugalmasan visszakozó Selmeczi Gabrielláét a szegedi egyetemen, illetve a kínkeservesen visszavonuló Papp Ceciliáét a Szinház- és Filmművészeti Egyetemen, és a saját furkálódásaiba belebukó Kupper Andrásét a Zeneakadémián. De ne higgyük, hogy minden felsőoktatási intézmény sorsa ilyen silány, a Navracsics-féle janicsárképzőbe, és a még csak tervezőasztalon lévő Matolcsy-féle kecskeméti közgazdaságképzőbe dőlnek a milliárdok!
A gimnáziumokban és szakközépiskolákban sem jobb a helyzet. Tömeges bezárás a gimiknél, a szakközépiskoláknál pedig a tananyag szándékos lebutítása valósult meg, elvéve ezáltal a nebulóktól a piac- és versenyképesség lehetőségét, a folytonosan fejlődő technikához való alkalmazkodóképesség szakközépiskolákban tanulható spirituszát.
A falanszteri iskolarendszer nyitánya a 3 éves kortól kötelező óvoda, majd az általános iskolákban a gyerekek mérhetetlen túlterhelése kezdődik meg, a lexikális tudás agyonmantrázása mellett elmarad a digitális világ XXI. századi megismerése. Mindehhez jó kottát szolgáltatnak az idióták által írt kötelező egyentankönyvek, melyek elsajátítása garanciát nyújt a választás-, és gondolkodásképtelen ifjúság kinevelésére. A pedagógusok sanyargatása a kötelező óraszám emelésével, az egésznapos iskola megalkotásával, a spiclihálózat rendszerszintű felépítésével, a megalázó bérek látszólagos rendezésével vált teljessé. Az igazgatók jogfosztása megtörtént, de szembeállításuk a tantestületekkel nem mindenütt sikerült. A Hermann Ottó és a Teleki Blanka gimnázium tantestülete egységesen kiállt a narancsos oktatási rendszer ellen, 30000 magánszemély és 600 iskola csatlakozott eddig hozzájuk.
Nem a "bicikli lett túltolva", az alattvalók még nem elég félázsiaiak, és a Michelangelók még nem akarják tiltakozás nélkül faragni a széklábakat! Az egész oktatási rendszer a szájkeresztény, önkényuralmi kormányzás évtizedekre való bebetonozását szolgálja (és persze mellékesen a lopást). Ebből a nézőpontból minden érthető, logikus és megtervezett. A megrendelő Kávé, a tervező neve Navracsics, Balog csak egy picike famulus.
Közben a kommunikációs agymosoda két napra eltüntette a bepánikoló Balogot és a bekiberúgott Czunyinét, majd az egész merevmosolyú bagázs vakú elé állt és beszélt össze-vissza. Ne legyenek illúzióink, ha engednének, az önkény asztalának (plágium Kerényi-mester nyomán) egyik lábát hagynák kirúgni. Ma megvolt az első kerekasztal tárgyalás. A HaHa-időkben egységbontó PSZ elnök most kemény volt, nem ment el, az eddig harcosan következetes PDSZ vezető Mendrey tárgyalt és örült, hogy nem volt tabutéma, az MPT elnöke, Fábry Béla kijelentette, az történt amit várt, vagyis semmi. A klubrádióban Bolgár Györgynek szokatlan szívélyességgel nyilatkozott a szájkeresztény, feleségtényállást törlő Rétvári Bence, aki annyit beszélt, hogy az ember majdnem abba a hibába esett, hogy azt higgye, mond is valamit. De nem, Bolgár finom rákérdezései kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy nincs változtatási szándék, a szirénhangok csak a szombati tüntetés méretének csökkenésére irányulnak. Nem tárgyalni, mert nincs miről! Mi mindnyájan gyerekek, szülők, nagyszülők vagyunk, az oktatási rendszer ellenünkre, ellenünk készült. Mi vagyunk az áldozatok!
Az áldozat. II. rész (folyt. köv.) Egészségügy.
