Élesszeműek bizonyára észrevették, hogy megcseréltem a kronológiai sorrendet, és csak némi késéssel reagálok arra a gyalázatra, mely Bajer Zsolt pacás tollából fröccsent a nemzetre. A fokozatosság elvének betartása miatt ugyanis az ember szívesebben lép először a kutyaszarba, és csak onnan át a tehénlepénybe. Nem szeretnék a bukott diák zsurnalisztikát alulról sem nyaldosó írásművével foglalkozni, inkább a sajnos napjainkra oly jellemző, az azt körülvevő egyéb eseményekre szeretném felhívni a figyelmet!
Hétfőn Kálmán Olga a közigazgatásról szóló lájtos kérdéseivel egészen elandalította Navracsics Tibort, majd nekiszegezte a kérdések kérdését: mit szól inkriminált szösszenethez. A miniszterelnök-helyettes, közigazgatási- és igazságügyi miniszter elítélte a cigányok többségét állatoknak bélyegző, azok likvidálását kívánatosnak tartó elmélkedésnek álcázott elmebajt. Az Egyenes Beszéd egyenes műsorvezetőjének kérdésére még azt is hagyta kipréselni magából, hogy a tollnok ezután -szerinte- nem fér be a kétharmadba.
Az események felgyorsultak, a Videoton, és az Ikarusz sok dolgozójának napi imájába foglalt Széles Gábor médiabirodalmár először elnézést kért, bár rutinosan már itt belekeverte, hogy tulajdonképpen a Békemenet elleni szervezett támadásnak vagyunk tanúi (sic!). Sietett elítélni a rasszizmust, és eldicsekedett vele, hogy a tiltakozó flashmob résztvevőinek transzparenseit hagyták kitenni a MH székházának is helyet adó épület bejáratánál. Józan ésszel fel nem fogható -az enyémmel legalábbis-nagyonis-, hogy a következő napon az arcában nevét hordó ember már a főmunkatársért, -ő Zsolti-, a lapért, és a munkáját végző nemzeti kormányért való kiállásra buzdított. Az echos lejáratásról, országrontásról, bűnpártolásról a rasszizmust kiforgató ballib. szervezkedéséről, végül gyilkosvédelmezésről hablatyolt "Válasz a Támadásokra" című regényében. Nem, nem ahhoz nem elég hosszú, inkább meséjében... Nem, nem a mese az legalább szép, inkább...(házi feladat).
A 2008-as rutin sokat segített, na meg a szőke szóvívő, aki újságírói munkásságként aposztrofálta a publicisztikát, hogy jól értsék a tutit washingtoni szenátortársai is. Sokan értették; az ügyészség, a Hajléktalaneltakarító, a narancssárga Aligkivehető munkástagozatos. A hazai többség, a nemzetközi sajtó, az Európai Bizottság igazságügyi-, szabadságjogi kérdésekben illetékes alelnöke Viviane Reding azonban nem! Széles két beszéjpontja között, mely nem egyenes, újra megszólalt a Kedves Vezető barátja is. ( A Barát hallgatott, nem egészen úgy mint a fociügyben, hanem igazán). Amit többek között megdönthetetlen "alibiként" mondott, az magáért beszél: ha ő likvidálni akarna bárkit, azt nem vennénk észre.., ja csak a szél!
