Amikor az egy nemzedékkel előbb fújdogáló fényes szelek helyett a gorbacsovi буря söpört végig a bibói kollégium szobáin, nem sejthettük, hogy a fiatal demokratákká lényegülő ifikből, idősödő, verbalis-konzervatívok válnak-nem csekély autoriter beütéssel-. Azt azonban rögtön megértettük, hogy a 2010-es választások idején miért nem akart a magáról legfeljebb színét eláruló (mármint zöld) LMP összefeküdni az akkor nem éppen pályája csúcsán lévő, leszerepelt MSZP-vel, bár okosabbak és a Cassandra hajlamúak, már akkor megjósolták, hogy a Kedves Vezető élcsapatának birtokában a kétharmad veszélyes opció. Ami történt, megtörtént a fékek és ellensúlyok olvasztóba kerültek, az orwelli retorika pedig olyan mélységekbe emelkedett, hogy amikor reggel a Kossuth-on azt hallom, hogy süt a nap, legott automatikusan kinyitom az esernyőmet...
A választási rendszer előregisztráció nélkül is féloldalas, amolyan igazi "magyar narancs", magos, savanyú és le akarják nyomni a torkunkon, ellene csak az ellenzéki összefogás segíthetne. A mára már kisebbségbe szorult kétharmaddal szemben azonban nem elég a győzelem, a rezsim leváltása mellett a napi politikai érdekek szerint tákolt alaptörvény ALKOTMÁNNYÁ átalakítása is szükséges, ehhez pedig a kétharmad! Akár úgy is, hogy utána feloszlatja magát a parlament, és új választásokat ír ki. A Magyar Köztársaság újraálmodói mellé csak akkor fog felsorakozni ez a nem félázsiai, és nem csak az ostorcsattogtatásból értő, de nagyon kiábrándult, és kissé megfélemlített nemzet, ha kézzelfoghatóan látja az értelmét. Az a triller, ahol Viktor a producer, Andy a rendező, a Műcsarnokban felvett jeleneteknél minden koromFekete és a jófiúk mind sárgák (nem vagyok rasszista, nem kínaiakra, hanem narancsosokra gondoltam), és a többieknek a paradicsommal bekent statisztaszerep jut, na ez nem érdekli a népet.
"Ernyőszervezet, önálló pártokkal", -mondta a már válszthatatlansága miatt is hiteles, Kónya Péter, a DK is vesztett mumusságából, amikor Gurcsány kijelentette, hogy nincsenek kormánypoziciót elfoglaló ambiciói, és a kezdeti kommunikációs ügyetlenkedések után a millás Juhász Péter is felismerte, mi a különbség a lényegtelen és az életbevágóan fontos között. Bajnain már ne vitatkozzunk, annyi szól ellene, mint mellette, de a szakértelem és a tudatosan épített csapat biztos, hogy pozitívum. Az MSZP meg erősödik és élre állt, jönnek a kicsik és a Lázárok, de nem a "kiannyitéramennyijevan"-ra gondolok, hanem a politikai reinkarnálódókra. És akkor kéne még az LMP a maga párszázezer szavazójával, a sikeres protestáló párt, aki mostanáig választói előtt is megőrizte jobb-baloldali inkognitóját.
Erdő Péter is megmondta, hogy az állam hivatása a közjó szolgálata! Ez folyik most? A közig minden rendben is volna... Az egyfordulós++++ válsztási rendszer miatt az összefogás elutasítása nem hiba, hanem bűn!
Ennek ellenkezőjéről még Róna Péter sem tudott meggyőzni, akinek eleddig kristálytiszta logikájába szürkehályog csúszott,( a képzavar szemlélteti a véleményemet) és a tudásalapú társadalomra építkező gazdaságpolitika igénylése, jogos tárgyalási alapnak, de nem együttnemműködési kényszernek elegendő. A Párbeszéd Magyarországért Platform végül az ismételt kongresszusi kudarc után kilépett az LMP-ből, önálló pártot alapít, és a schifferi pirruszi győzelem vesztesei lettek a hazai demokraták mind egy szálig!
Az frakcióvezető indoka, miszerint a fújmúlttal nem közösködünk, vagy a családi anamnesisből származó fölösleges paranoiditásból fakad, vagy a mindegy, hogy kivel-, és főleg a hazával mi lesz, de mi csak 2018-ra lehetünk meghatározó erő logikájából, vagy ha nagyon szálazzuk a múltat a jobboldali hajszálgyökerekből... (Védegylet Lányival, fideszkétharmad, Sólyom köztársasági elnökké választása) csak így kapásból. Úgy emlékszem, hogy a volt fideszes, régi pártjából kiábrándult Ertsey Katalin mondta, hogy Schiffer orbáni tehetséggel megáldott ember! Na akkor nekünk végünk!
