Mint hajdan a kommunizmus kísértete Európát, úgy lengi körül a trafikbotrányt Lázár János személye. Már a törvény benyújtásakor napvilágot látott, hogy a Brüsszelbe eljuttatott mű -mely tartalmazta a parlament által csak három nappal később elfogadott módosításokat is- nem a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) uniós notifikációval foglalkozó főosztályán, hanem egy bizonyos Sánta János néven regisztrált gépen készültek. Persze a világért sem feltételezzük, hogy Sánta János rosszban sántikált, és mint a Continental Dohányipari Zrt. elnökének ne az lett volna a legfőbb szándéka, hogy a dohányzást a törvényben a lehetőségek végső határáig visszaszorítsák, különös tekintettel a fiatalkorúak pöfékelésére.
Szintén véletlen, hogy a Continental disztribúciós részlege történetesen a Lázár János irányította városhoz, Hódmezővásárhelyhez kötődik, és a két férfiú között évtizedes kapcsolat van. A teljesség kedvéért az is megemlítendő, hogy a végül elfogadott törvény messze nem egyezett a szintén Sánta által elnökölt Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetsége javaslatával, akik többek között 1000-1200 lakosra álmodtak meg egy trafikocskát, szemben a gépen készült végeredménnyel, mely ennek csak ötöde kb. 5000 bolt lett. Lehetséges, hogy elnök1 érdekei nem estek egybe elnök2 szövetség érdekeivel?
A probléma mélyebb elemzésekor egyértelművé válik a Lázár által említett irigységfaktorunk, hisz a jeles dohányos férfiú cége, -mely a messzeföldön versenyképes Pannónia és Silver cigarettákat gyártja (persze csak első látásra), nagy vesztese lett a disztribúciós hálózat kapacitásbeszűkülésének. Szakemberek állítása szerint az érintett cégeknél százával fogják elbocsájtani a logisztikában dolgozókat, visszaadni a lizingelt furgonokat. Az ok egyértelmű, a kisszámú nyertes bolt már jobban kézbentartható, és míg régebben létkérdés volt a kiskereskedőkkel való közvetlen kapcsolat -mely a saját termék polcon való helyétől, a vevővel való kommunicáció át-, illetve alátételes irányításáig terjedt-, a mai helyzetben már csak minilogisztikát igényel. A munkahelyeken is megspórolt "10-20 milliárd úgy áramlik a trafikosokhoz, hogy még egy szál cigit sem adnak el".
Még költséghatékonyabb az üzlet, ha figyelembe vesszük, hogy az ötezer boltnak a Micimackó és üzletfelei elosztásnak köszönhetően közel sem ötezer tulajdonosa van. Az is csak a sárga irigység szüleménye, hogy politikai boszorkánykonyhákban dőlt el a nyertesek névsora, bár a konyhából a nappali felé tereli az étlap elemzését a rengeteg neveket, helységeket és kétharmadot is megnevező híradás, mely a neten megjelent, sőt megszólalt a trafikügy Ángyán Józsefe, Hadházy Ákos, akinek refluxa támadt a sok visszanyelt hányadéktól. A dagadó botrányt Lázár a "ha már lúd, legyen kövér" útmutatás alapján gyorsan megfejelte. A pályázaton a régi üzemeltetők közül sokan azért nem indultak, mert véleményük szerint a 3 %-os kiskereskedelmi árrés nem volt elegendő az működtetéshez. Ezen segített a pályázatok lezajlása után a Feltámadott: maga erejéből 10%-ra, a végső döntést mindig magánál tartó (Kedves Vezető), Kávé biccentésére 12%-ra emelnék a haszonkulcsot. A válasz országos sikítás! A válasz válasza: a parlamenti kétharmad -történelmi felelősségét ismét a ruhatárba akasztva- megszavazta az átláthatóság korlátozását a törvénymódosítási javaslat benyújtása után két nappal, kivételes eljárásrendben. A "nekünk mindent lehet" gátlástalanság újabb aktusára, erkölcsi válaszul, a civil szervezetek kilátásba helyezték a korrupcióellenes bizottságból való kivonulásukat. A Transparency International Magyarország "nettó korrupcióról" beszél. Az ellenzék pedig hűtlen kezelés gyanújáról.
A dohányzás ellen valóban küzdők évek óta egyik leghatásosabb fegyverként a termék árának emelését tartják. Lehet,de a mi Lázárunk más előjellel optimista: szerinte nem fog a dohány ára emelkedni! A tét óriási, Magyarország a világ harmadik legnagyobb cigarettafogyasztó nemzete, 2010-ben az állami bevétel 360 milliárd HUF volt. A dohányzás közvetett és közvetlen költsége 441 milliárd HUF. A szaldó tehát első látásra 80 milliárd veszteség. De nem mindegy kinek a vesztesége, kinek a nyeresége, kinek a zsebe...
Magyarországon 3 millió ember dohányzik, a polgári körök és az évek óta folyamatosan júdáspénzzel is karbantartott plébániakörök mintájára a választások előtt kezdetét veszi a trafikkörök kialakítása. Hárommillió szenvedélybeteg feketeöves fideszcsikoknál vásárolja majd minden héten a füstölnivalót. Orwelli ötlet, gratula. Új-Zélandon a börtönök is füstmentesekké váltak. Hál istennek a mi politikusaink sem dohányoznak. Lázár szó szerint azt mondotta: "Ő oly mértékben antidohányos, hogy szíve szerint egyetlen trafik sem működhetne. Ugyanakkor vérzett a szíve a trafikokért, mondván klasszikus ilyen üzlet alig pár száz működik ma már". Nem tudom követni, de nem is akarom.