Tévednek, én Sztálinról beszélek, és ugye senki nem vitatja, hogy Joszif Visszárionovics diktátor volt. Kónya Péter nagy kópé, és a szabad asszociáció mestere, így elképzelhető, hogy úgy történt, hogy először betévedt a Vakok Állami Intézetébe, és megcsodálta Kávé gipszbe öntött képmását, majd a téma iránt érdeklődve az interneten elolvasta a kormány ezen fogyatékos emberekkel kapcsolatos egykori terveit, végül délután félig-meddig nyugdíjasként beült egy eldugott kis moziba, ahol megtekintette az Andrew G. Vajna és Joe Eszterhas nevével fémjelzett filmet, a Szabadság, szerelem címűt, így hangolódott rá a közelgő ünnepre. Kijőve elképedve olvasta, hogy mik nem történtek Baján -a többiről a három év alatt már mindenki, aki akart, úgyis hallott- hát nem csoda ha kavarogtak a fejében a gondolatok.
A Szolidaritás Mozgalom másnapi szülinapjára meg is lett a műalkotás, még Kávé atléta termetét sem ábrázolták élethűen, hogy jobban hasonlítson arra a másikra. A ledöntés koreográfiája is pontosan követte a régmúlt időket, megadva a politikai szimbólum rendvédelmis precizitását. Dehogy akartak ők olyan ízléstelenséget, mint ami 2006-ban a Gyurcsányt ábrázoló bábuval történt. A döntés után jött a vonulás: a bálvány hajdani lerombolása után is sétára indult szobordarabokkal a tömeg. Persze az egyértelmű üzenetet a kétharmad hirtelen támadt érzékenységgel szándékosan félretematizálta. Nem esett szó önkényről, Sztálinról, de valahol ők -ellentétben a zemberek egy részével- mégis tudták, miről szólt a tüntetés, mert legott vállalkoztak rá, hogy békemenet címen bedolgoznak a folytatásba, és az 57-es szégyenletes nagy gyaloglást is rekonstruálják. Az LMP is megszólalt, el lehet őket felejteni. Aki ismét helyesen értékelt az Gyurcsány volt, majd a legidősebb Bárándy. A demokratikus ellenzék soraiban rögtön zavar támadt, ahogy eléjük került a fidesz kotta. És ez nem először történik! Sőt azóta is. Mai hír, hogy az MSZP eu-s képviselői magyarázkodnak a Tavares-jelentés miatt. Nekik kell? Van értelme? Ahelyett, hogy elismételnék annak tartalmát és keletkezésének okát.
De azért történt valami nagyon jó is. A változást akaró többség csendes reménykedése végre testet öltött, és október 23-án a demokratikus ellenzék a közös és legfontosabb célra koncentrál végre: csak együtt sikerülhet! Tessék beleadni apait, anyait. Addig meg Szigetvári Viktorral az élen, lehet egy kis kommunikációt tanulni Higgins professzortól:
