Várhatott volna még pár napot Budapest frissen megbukott főpolgármestere (erkölcsi értelemben biztosan az), hogy stílusosan Szent Erzsébet napján hirdesse ki a vezetése alatt álló Fővárosi Közgyűlés fidesz/kdnpés/jobbikos szájkeresztény többsége a már másnaptól életbe lépő rendeletet, mely jogellenesnek minősíti a hajléktalan emberek életvitelszerű tartózkodását egyes közterületeken. Az érintett városrészek felsorolását érdemes részletesen elolvasni, mert józan ésszel úgyse tudná mégcsak megsaccolni se senki. Egyes kerületek polgármestereinek ez sem volt elég, és a II., a IV., a VI., a IX., a X., a XI., a XIII., a XIV., a XVI., a XVII, a XVIII., a XX., a XXI. és a XXII. kerület további területek rendeletbe foglalását kérte, és ezek a törvény erejénél fogva automatikusan be is kerültek oda. De ne feledkezzünk meg a VII. kerületi kiskocsisról sem, aki -a TASZ szerint- a hajléktalan emberek kriminalizációjának szimbolikus figurájává vált mint hajléktalanügyi referens, polgármester és országgyűlési képviselő.
Ahhoz, hogy ezt az égbekiáltó disznóságot meg lehessen csinálni, persze kellett Kávé és az ő "felcsúti konyhájában" kirostált kétharmada, akik a negyedik műgránitba -mely az ellenzék, Szabó Máté, alapjogi biztos, Sólyom László, volt köztársasasági elnök és a civil kritikusok szerint olyan módosítás, mely végső csapást mér az alkotmányosságra és a jogállamra- beszavazták a hajléktalan emberek kitiltását is. Hiába tiltakozott -diplomatikusan vagy határozottan- az Európai Bizottság elnöke és az alapvető jogokért felelős biztosa, a washingtoni külügyminisztérium, az Európa Tanács főtitkára és az ENSZ szakértői, Kávé lélekzavaros elképzelései szerint rendületlenül, mi, egyedüliként építjük igazán a keresztény Európát. A már átfazonírozott alkotmánybíróság testületének több tagja azonban rendszeresen forgathatja a Bibliát, és olvashatták Aranyszájú Szent János mindig aktuális fölhívását és intését: „Tisztelni akarod Krisztus testét? Ne menj el mellette, ha ruhátlan: és ne itt, a templomban tiszteld meg selyemruhákkal, hogy odakinn, ahol fázik és mezítelen, elmenj mellette.” A Bibliát nehéz letenni, szavai egyszerűek és érthetőek egyetemi tanárnak és segédmunkásnak egyaránt. Belőle világosan kiragyog, hogy az alkotmánybíróknál, de még Kávénál is létezik nagyobb hatalom. Mt 25,31-46: Az Úr az Utolsó Ítélet napján az ocsútól elválasztja a búzát... Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!
Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek, amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre."
Az alaptörvény őrei többnyire okos emberek, és az mindannyiuk számára világos lehetett, hogy a Jézus által mondott baloldal ez esetben nem a kávéi kommunyistákat jelentheti, a jobbra kerülés pedig ebben a helyzetben nem judás ezüstpénzeivel váltható meg. A lelkiismeret néha nagy tréfamester, és a marionettfigurák talár alá tömködték a zsinórokat, és alkotmányellenesnek nyilvánították a hajléktalan emberek bírságolását és közterületen élésének tiltását, sőt kiegészítő határozatban elrendelték a már korábban megsemmisített rendelkezés alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt szabálysértési eljárások felülvizsgálatát is. A Pesti Központi Kerületi Bíróság határozata pedig kimondta, hogy nem bűncselekmény a demonstratív lakásfoglalás! A jézusi jobboldalreményűek fellélegezhettek, vége a rémálomnak, valóban súlyos a probléma, sok a teeendő, a hajléktalanság fenyegető réme már százezer embert érinthet. De ne becsüljük le a patást! C.S. Lewis (huszadik századi író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek alkotója) szerint " a sátán legnagyobb modernkori cselvetése, hogy elhiteti, nem is létezik."
A belügyminiszter áprilisi törvényjavaslata az igen gombra ferroblondozott-kezűek által, szeptemberre bekerült a való világba. Hogy lényegét megértsük, a purgatoriumba kell alászállni: a világörökségi területeken tilos lesz az otthontalan embereknek élniük. Ezen túlmenően a helyi önkormányzatok és Budapesten a fővárosi önkormányzat felhatalmazást kapnak arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében rendeletben jelöljék ki a közterület azon részeit, ahol jogellenes életvitelszerűen tartózkodni. Ha a hatóság elkapja a szerencsétlent -és még mozog-, akkor: közmunka. Ha teli a gálya, vagy az emberáru munkára alkalmatlan, akkor: bírság. Ha E.T. közben nem viszi magával, és másodszor is lefülelik, akkor: börtön! A közterületen filléres csecsebecséket, maguk készítette hamutálcákat árusítókra is lesújt a porkoláb. Lomizni is tilos!
A szőke hercegnek buszra sem kellett szállni, hogy tudja, mit vár a gazdi grandiózus vezető. Némi szívszorító közjáték a civilektől ugyan megzavarta a félázsiai apátiát, de hamarosan rend lett a városházán. Egy felhívást azért fújdogál a novemberi szél. A választásra újradizájnolt főpolgármester mantrázza: igen, van elég hely, kórház is, ő ezeknek nem ad lakást. Az igazság: nincs elég férőhely, Budapesten kb. 10000 hajléktalan él. A férőhelyek száma iszonyatos túlzsúfoltság mellett 7000. Bogár, lopás, szardiniásdobozszerű elhelyezés. A leghidegebb napokon verseny-nyomorsorbanállás van a fagyni készülő rokkantnyugdíjas, kisnyugdíjas és hajléktalan között, mert a fűtetlen lakásból az előbbiek is a szállókba kényszerülnek. Nem mind alkoholista! Tán erről a KDNP-s Pálffy is csinált régen egy riportot a TV-ben. Nem mind pszichiátriai beteg, ha az, és mégis kinn van az utcán, az az állam bűne. Különben a betegség nem büntetendő, gyógyítani kell. A kórház? Emberfeletti munka, elégtelen finanszírozással. A túlélés a többségnek éjjel biztosított. Kitörési lehetőség, igazi segítség, minimális intimszféra -mint az állatnak a vacka- nincs. A nappali ingyenes WC-használat nem megoldott a fővárosban, ha egy ember naponta háromszor használ fizetős illemhelyet: 27000 Ft/hó. Telik? Kinek? Hangárba menjenek, még több ezer a hely! Uram, Istenem! Pedig a megoldást már kitalálták Európában és az USA-ban. Az ezerszámra üresen álló lakások, melyekről Tarlós hallani sem akar. A lepusztult semmi, az otthontalannak paradicsom. A lakásokat rendbe lehet hozni, a hajléktalan emberek mellé mentorokat kell állítani: szociális munkás és pszichológus szakembereket. És New York város tapasztalata szerint a reménytelenek több mint fele visszavezethető a munka világába. Bakos Péter a housing first módszert "kapásból lakásba" névre fordította. El kell kezdeni! Ha összeadjuk a rabok ellátásának napi költségét, a súlyosan beteg emberek gyógykezelését, a fokozott rendőri, rendészeti, erdészeti, közterületes jelenlétet, a rabszállító és mentőautók személyzet- és benzinpénzét, az üresen álló lakások emberektől való megóvását, az embertelen tömegszállások fenntartását, a hajléktalan emberek kriminalizálásának érdekében elköltött propagandapénzt, lehet, hogy anyagilag sem reménytelen az ügy. Ha mégis, kicsit lecsíphetnénk a stadionoktól.
Ismerőseimmel vasárnap este egyeztettem, és ők is úgy tapasztalták, hogy a szentmise keretében igen kevés templomban olvasták fel a Szent Erzsébet-napi püspöki körlevelet, inkább csak a mise végén, a hirdetéseknél utaltak rá. Nyilván a katolikus egyház papjai szégyelltek Erzsébetről beszélni az előző napok hallgatása után. Miközben a hagyományos Szent Erzsébet-kenyeret elvittük a hajléktalan emberek egyik búvóhelyére, Ferenc pápa hétvégi szavaira gondoltam: “Ki kell lépni saját közösségeinkből és bátran el kell jutni a lét perifériáira, ahol szükség van arra, hogy halljanak Isten közelségéről. Ő ugyanis senkit nem hagy magára, és mindig megmutatja gyengédségét és kimeríthetetlen irgalmasságát. Ezt az üzenetet kell elvinni az emberekhez.” Szájkeresztény politikus testvéreim, ti viszitek?