Miközben az elmúlt hét sajtóhíreit -teljes joggal- a korrupciós kormányközeli botrány, és a netadó ellenében feltámadt apatikus ország tüntetései töltötték meg, szinte elsikkadt két egyáltalán nem jelentéktelen esemény. Egy nap különbséggel két tekintélyes, előéletükben egyértelműen jobboldalhoz köthető ember szólalt meg. A nagyvállalkozó Demján Sándor és az egyetemi tanár Mellár Tamás. Szavaik rímeltek egymásra; míg az OTSZ elnöke államilag irányított korrupcióról beszélt, a Századvég volt kutatási igazgatója pénzmosodának nevezte volt munkahelyét. Egyikük sem fecsegő személyiség, sokáig "taposták visszafelé a pohárba a vizet", míg az kicsordult. Hosszú némaságuk után nem mérlegeltek, állásfoglalásukban markánsan kiálltak az igazság mellett, leleplezve a kiépített centrális erőtér kulcsfiguráját Kávét is. Felszólamlásukba nem építettek be fékeket és ellensúlyokat, ahogy Sólyom szokta, úgy fogalmaztak, hogy abból mindenki értsen. Tálan a megbuherált választások után az amerikai kormányzat és diplomácia tűréshatárának vége volt az ébresztő, és éppen a szundi intervallumban jött a netadó, ami alarmírozta az eddig némákat is; kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül. Ezekben a napokban még a Kúria álmos szemhéja is feljebb emelkedett, a 3,3 millió mélyszegény országában. Érik a gyümölcs?