Emlékeznek még arra, hogy közszolgálati televizió? És ne kacagjanak fel, ha azt mondom M1, mert nem mostanságra  értem, hanem 2006-ra, amikor Debreceni József társaságában két okos fiatalember -tojáshéjas politológusok- Lakner Zoltán és Török Gábor elemezte a magyar valóságot. A műsor címe Lapozó volt. Debreceni felvetette az aktuális témákat, és a két ifjú pengeéles elmével, objektíven elemezte a politikai közélet eseményeit. Ez nagyon régen volt. Török akkoriban állítólag  "a mi leszek ha nagy leszek" kérdésre azt válaszolta, hogy köztársasági elnök.

Aztán 2012-ben, a Török moderálta Corvinus-estektől volt hangos a sajtó, a szélsőjobb legitimizációjáról beszéltek, Lázár frakcióvezetőként eképpen tiltakozott: "A Jobbik legitimálása zajlik ezekben a vitákban, ami megdöbbenti, de aki szervezi, nyilván tudja, miért csinálja. Hozzátette: a parlamentben többször vitázik Jobbik-képviselőkkel, de azt azért meggondolná, hogy szakpolitikai kérdésekben, egyetemi térben szerepet vállalna-e". Azóta tudjuk, hogy Lázár nagyon sokra vitte, és Lázár "a tisztesség maga"(aki nem tudná az idézőjel Shakespeare miatt van).

De térjünk vissza az Úr 2012. esztendejéhez, amikor egyre valószínübb lett, hogy Török Gábor elszakadt a politológusok szokványos, tudományos objektív stílusától és elemzőből egyre inkább politikacsinálóvá lépett elő, miközben visszahúzódásáról nyilatkozott. A következő vele kapcsolatos bomba a hvg.hu cikkének megjelenésekor robbant, amit csak gyanúsabbá tett Vona heves cáfolata. Elfilozofálhattunk a kérdésen, hogy Török a jövőjét Kávé digitális oktatójaként, vagy a szélsőséges párt államfőjelöltjeként képzeli el.

Aztán 2014-ben a politika egéről elvonultak a sötét fellegek, Kávé és a fidesz megingása a múltba süllyedt, és hatalomtechnikai brillírozással, és ellenzéki bénáskodással újabb választási győzelem született. Aztán a 2015-ös év eleje ismét nem sok jót igért. A nép számára a vigil kómából is van visszatérés, és Kávénak az időközi választások tendenciája nem a budai királyi várba költözés felé mutatott. A demokratikus ellenzék egyszer képes volt összefogni és az illiberálisok rögtön készek lettek Veszprémben. Pedig itt is sertepertélt Török, jelöltségét lebegtetve, gyengítve Kész esélyeit.

Később az Elemző érdeklődése  egyértelműen az üveges szakma felé fordult. Először jött a Tapolcai választás és Rig Lajos, tanfolyamos felnőttszakápoló, egészségpolitikus a tapolcai kórház bezárása miatti elégedetlenséget meglovagolva mindent vitt. Török szerint a Jobbik  megcáfolta azt a vélekedést, amit velük szemben sokszor hangoztattak korábban, miszerint a radikális pártnak korlátozott a növekedési potenciálja. Török úgy fogalmazott, hogy áttörték a fejük felett lévő üvegplafont.

De még később egy újabb üvegplafonzúzó üstökös tünt fel a töröki égen. Miközben a menekülőkre a tenger hullámaiban halál leskeledett, e hullámokat meglovagolva  Kávé ismét magasba emelkedett. Török visszafogott elragadtatással először Kávé világpolitikai tényezővé válásáról értekezett, és a miniszterelnök a  menekültválságban tanúsított magatartásával kiérdemelte tőle a jobbikra korábban alkalmazott "áttörte az üvegplafont" kifejezést.

Most, hogy az alaptörvény 6.0 végső módosítása készül a rezsim, a narancsosoknak nincs meg a kétharmaduk ahhoz, amit elterveztek. A helyzet feszült, kell a jobboldali egység. Éppen jókor kezd Török Gábor ájult hozsannázásba  -facebook oldalán- a szélsőséges párt elnökének évadnyitó beszédéről: „Ilyen ideológiamentes, centrista, egyországos, hídépítős beszédet legutóbb talán az MDF-től hallottunk” (Hallják hídépítős, mint Széchenyi!) Továbbá, „ha valóban ez lesz a Jobbik politikája, akkor nem csupán a szélsőjobboldali, de akár a jobboldali megjelölés is idejétmúlt" Felejtsük el a párt múltját, jelenét, tetteit és szövetségeseit sugallja a lelkesült férfiú. 

Ha a két üvegplafondöngető valahogy egymásra találna, meglenne a kétharmad és Kávé -csakis az emberek védelmében- ha jónak látja bejelentheti a terrorveszélyt, amivel gyakorlatilag szükségállapotot vezetne be Magyarországon, amelyben a kormánynak "nem kellene betartania a törvényeket, leállíthatná az internetet, a posta és média működését, számlákat zárolhatna, és megtilthatná a gyülekezést és lezárná az államhatárt."

Szép "politológusi feladat" lenne tető alá hozni Magyarország centrista pártjainak szövetségét. Ezért köztársasági elnöki szék dukál. De kinek jut ilyesmi eszébe?