Néhány éve két tehetséges fiatalember tűnt fel a politikai vitaműsorokban. Unikálissá egyéni látásmódjuk, mindig megalapozott véleményük tette őket. Aztán a látásmód megkopott, a gerinc pedig a luxusautók ülésformáját vette fel a villamoskapaszkodókon lógók merev, egyenes tartása helyett. Pályafutásuk részemről nem sok szót érdemelt volna, ha az elmúlt hónapban, két különböző, meghatározó online újságban nem jelenik meg mindkettőjükkel egy-egy terjedelmes önfelértékelő interjú, némi újságírói alákérdezéssel.
A MaNcs-ban Török Gábor először kifejti, hogy 8 év alatt csalódott a politikusokban: "rengeteg negatív tapasztalatot szereztem", és ezért 2006 óta inkább az üzleti élet legjelesebbjeit támogatja politológusi elemzéseivel. A különben éles eszű és nyelvű újságíró simán bekajálta ezt a kettéterelést, szelíden megemlítve, hogy az üzletembereknek azért "helyenként egyértelmű politikai érdekei is vannak", és megbirkózik-e ezzel "új munkaterületén"? Továbbá zsebben hagyta azt a kérdést is, hogy riportalanyának nem tűnt-e fel az elmúlt évtized alatt, hogy a "magyar út" inkább fordítva vezet: elmegyek politikusnak, hogy magam, családom, hűbéreseim nevében vagyonokat halmozzak fel. Az elmúlt húsz év nagy idő -elmélkedhettek volna- és bizony sokszor láttuk,hogy amikor már pajtában van Dagobert bácsi minden pénze, visszatérnek a szigorúan csak üzletemberek a porondra, "erkölcsösen" eladva vállalkozásaikat, hogy aztán majd- mit ad Isten- a volt cégek vak véletlenek alapján sorra nyerjék az EU által dotált állami beruházások pályázatait (aki legfölülről kezdve kapásból tízet nem tud felsorolni, ne olvasson tovább). Majd kifelejtettem, hogy arról sem esett szó, hogy az üzletemberi periódusokban illik szerezni valamilyen magas társadalmi funkciót is, hogy azért a tűzhely mellől ne kerüljünk messzire, ahogy erre az előző miniszterelnök felhívta a naivabbak figyelmét. Aztán az interjúban jön egy bájos rész, ahol a nyilatkozó politológus társairól leszedi a keresztvizet, gyakorlatilag kétségbe vonva szakmájuk hivatott gyakorlását. Saját megbízóiról, szerényen hallgat, alig lehet kihúzni belőle Csányi, Hernádi, Varga nevét. A csúnya politika távol tartása néha-néha azért neki sem sikerül, ismeri el. Mert jó, ha mindenki tudja -ha nem látta-, hogy Ő is a szotyizók között van a VIP páholyban, sőt össze is borul Kávéval -hah- a mobil fölött. Én itt már bekaptam a két Daedalont, így gond nélkül vettem tudomásul, hogy a riporter a Corvinus Egyetemen történt disputavezetés témájából milyen hihetetlenül könnyen hagyja kisiklani TG-t . Befejezésképpen "temetni jöttem Ceasart, nem dícsérni" stílusban jön egy kis választási esélylatolgatás: "ha azonban a baloldal nyer, talán még borzasztóbb világ jön" felhanggal. Mutyiországról (trafik, föld, takarékszövetkezet, szerencsejáték), szó se essen, de a beszélgetésbe bekerülnek a libák, Gyurcsány vállalhatatlansága olyan természetességgel, mint ahogy felkel a nap. Az a lehetőség, ami Európában sem ismeretlen, hogy a semmiből új erő születik, fel sem merül (bár szerintem sem valószínű), s az a lehetőség sem, hogy Mutyiország kétharmada Kedves Vezetőstül elméri a tűrési határt, és az egész összetákolt választási rendszer visszafelé sül el. A Nariban,Török közéleti/politikai aktivitásából kifelejti 2010 óta tartó aszófői képviselőségét, és a legfontosabbat , hogy elnöke az MLSZ Budapesti Társadalmi Elnökségének. Akkor meg az állítólagos Kubatov-listán mi lehet a neve mellett?
A kór- és kortárs Kumin Ferenccel a HVG.hu készített interjút. A szintén jó nevű riporter kérdésről kérdésre hagyja magát vezettetni a nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkártól. Itt az első rész érthetően a volt köztársasági elnökkel, Sólyom Lászlóval való kapcsolatról szól, melyet a "Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico" mondással lehet legjobban kifejezni. (A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindannyian beleegyeztek én nem ellenzem.) Az elnöki főosztályvezetőnek jól jön az előző állás nyújtotta erkölcsi tőke, de a volt főnök alkotmányvédelmi tevékenységét megpróbálja úri huncutságként feltüntetni "az alkotmányjogászok egy különleges szakmai kasztot képeznek" , a témát ő is csak "kívülről volt képes kapargatni", akkor a pórnép mit akar (teszem hozzá én), nem nekik való. Bezzeg a magyar-magyar kapcsolatok, az tetszene neki -mármint Sólyomnak-, evez át csendesebb vizekre a köztisztviselő. Mint jó kommunikátor joggal gondolja, hogy a párkányi hídon való haccacáréra mindenki jól emlékszik, arra meg kevesen, hogy uniós jog nem sérült, és mi, félázsiai vezetnivalók az akkori elnöki fellépés és a külhoni magyarok necces választójogi gyakorlata közé egyenlőségjelet teszünk. Az exelnök számára fontos környezetvédelem miniatürizálására ügyes válaszként az alkotmányban (micsoda lapsus) rögzített "génmódosított növények tilalmával" reagál. Az meg, hogy a jövő nemzedékek ombudsmanjának intézménye megszűnt, csak technikai kérdés. Kissé terjedelmesebb rész következik ezután a "nincs független elemzői lét" kumini doktrinája alapján, ami csűrcsavarból magyarra fordítva azt jelenti, hogy szerinte ha valakinek valamilyen véleménye van a világról, politikáról, az nem lehet független elemző (ó jaj BBC elvek). Végül a befejező rész kenyérkereső állásának témájával foglalkozik. Rövidítve, általam; nem, nem kérdeznek alá a birodalmi TV-ben, nincs is alatta már hely. Nem, nem próbálják harmadrangú emberek negyedrangú cikkecskéivel ellensúlyozni a vezető jobboldali médiumok lesújtó publikációit a hazai rezsimről, a demokrácia állapotáról. Nem, nem megerőltető a kormányfő bárdolatlan kijelentéseinek hatását mérsékelni, hisz intelligens emberek a Lajtától nyugatra is értik a humort. Nem, nem sértődtek meg a kínaiak, hogy Kávé utolsó pillanatban lemondta tervezett útját, (hogy a Tavares jelentés után az itthoni parlamenti elítélő határozatot levezényelhesse), Kína tudja, ki a nagyhatalom, és kitől lehet segítséget várni. Nem, nem igaz, hogy az ózdi embertelen vízmegvonás a jobboldali önkormányzat részéről a cigányok ellen irányult.
Tényleg, honnan tudhatja az ember, hogy Ózdon túlnyomórészt cigányokat sújtott a kifolyószűkítés és a kútlezárás? Ennek a feltételezésnek rasszizmusszaga van! Ellenben a jó nemzetközi kapcsolatokat bizonyítja az a csaknem 1,5 millió HUF vissza nem térítendő svájci adomány is amelyet a főleg hátrányos helyzetű ózdiak vezetékes vízhez jutása érdekében kap 2013-2015 között az önkormányzat, vagy nem? Csak nehogy az legyen a vége, hogy nem idéztem pontosan a helyettes államtitkár urat, a teljes cikk be van linkelve!
És mi a közös kettejükben? A balzsam és a sampon. Mindkettő kell a tisztára mosdatáshoz.