Négy éve volt a demokratikus ellenzék főfoglalkozású politikusainak, hogy kidolgozott programokkal, új arcokkal szervezzék meg Kávé és üzletfeleinek leváltását. Nem ez történt. Csaknem tétlenül szemlélték ahogy újra leereszkedett nyugati határszakaszunkon a képzeletbeli vasfüggöny, kis ajtóval, mint hajdan a színházakban, hogy a résre nyitott átjárón keresztül bemarkolhassa Kávé és udvartartása az Unióból érkező euró milliárdokat, melyekből a hazai beruházások 97%-át finanszírozták. A surranópályát nemzetiszínű zászlókkal is dúsan lefedték, a nép saját maga főzte ingyenpálinkával ihatta gondolkodásképtelenné magát, miközben a rádióból heti rendszerességgel zeng és zengett a vezér szava; hogy merre van előre! A köznek hazudott tévékben, és a sajnos sokszor szintén csak paródiaként Isten házának nevezhető templomokban nyóc év alatt tökéletesre csiszolt technikával folyt a parasztvakítás. Az országot és a határon túli nemzetet megszállták a szürke urak, adóinkból származó pénzt csörgetve zsebeikben, és rávették az embereket, hogy takarékoskodjanak az idővel, de annyira, hogy mire észbekaptak volna már horthy tengeresincs tengernagy fehérlovas szelleme vágtatott éjjelente a városok és falvak útjain. Az utak mentén "közmunkás" jelölést viselő rabszolgák pléhkanállal tömködték a kátyúkat, hogy éhbérükért tovább vonszolják a következő hónapba maguk és családjuk reménytelen életét. A városokban és különösen a fővárosban, köddé szurkált hajléktalan emberek nemlétező vécék után kutatva könnyítették maguk mellé az el nem fogyasztott étel még mindig termelődő salakját, miközben a köztereken zavartalanul vedelő hányásturisták szégyen nélkül tették ugyanezt szép hajadon lányainktól kísérve.
Justitia kendőjét szemein oly szorosra kötötték, hogy kilesni már csak éjjelente mert, akkor meg mivégre? A Magyar Köztársaságból: Magyarország; Alkotmányunkból: alaptörvény; Parlamentünkből: lamenta lett. Közben a bilin kívül kiborult a trafikmutyi, a földzabra, a takarékbankok beszippantása, a NAV botrány. Lassan nincs olyan család ahol ne kellene hamuba sült pogácsát csomagolni a tanulni vágyó gyereknek, dolgozni vágyó rokonnak.
És akkor Ti feltettétek a kérdést, hogy Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, Bokros vagy Pityipalkó? Miért néztek minket olyan hülyének, mint a LejtMenet Pártját hátrahagyó Ertsey .(lesz még EU választás is) Rájöttetek végre, hogy tudunk számolni? Hogy a változást akaró hallgató, vagy hazudó többség csak akkor mozdul ha van miért? Hogy a plebs nem töri magát azért, hogy a kisparlament kisbársonyszékeiben eggyel több demokráciát temető gyászhuszár üljön 2014 április 6 után. A körön kívüli Kuncze okt. 23-án helyesen értékelt. Mi is értékeltünk. Nem is egyszer. Gyurcsányt is. Nem is egyszer. Kövér is beszélt. Sajnos, nem is egyszer (innen tudható, hogy jó az irány). Most eljött az igazság órája -gondolható, hogy ezt a történelmi pillanatot elősegítik az általunk nem is ismert közvélemény-kutatások adatai is-. Az elmúlt 4 év betonszarkofágjának utolsó kockája a kérharmaddal kificamított választási forgatókönyv. Nem személyekről, pártokról, hanem a demokráciáról van szó. Közös lista, mindenkit jobbról-balról mozgósítani képes listavezető.. (Repülj Sólyom?) Süllyed a demokrácia hajója. Fel a vitorlákkal!
PS: Róna is jöhet. A listavezető emberi kvalitásai legalább olyan fontosak, mint integráló szerepe. A kukkoló sajtó meg ne fanyalogjon, és ne próbáljon irányítani: