Azelőtt könnyű volt. Döbrögi uram ellopott mindent a szegény emberektől, mígnem akadt végre valaki (Ludas Matyi) aki ezt megelégelte, jól elnáspágolta őt, majd elkergette.
A lopás az megvan ma is, de a Döbrögik úgy elszaporodtak, hogy Ludas Matyi legyen a talpán, aki ennyi tekintetes urat fa köré tud tekerni. Meg érezhettek ők is valamit a levegőben a veszélyből, így hozzákezdtek minden karolható fa kivágásához, főleg a pesti oldalon, ahol a rebellisebb népek laknak. Közben kidobolták: Hirdettessék ki a törvény erejénél fogva válsághelyzet. Csavarjuk, csűrjük, csaljuk még a magunk által beiktatott törvényeket is, ha a helyzet úgy hozza- tették hozzá nagy titokban. Nem tévedhetünk nagyot, ha kiokumuláljuk, hogy valami ilyesmi egyesség születhetett a telthasúak között Döbrög várában. A helyzet meg -isten uccse- egymás után "úgy hozza": nemzeti-föld, nemzeti-bankok, nemzeti-letelepedési kötvény, nemzeti-trafik, nemzeti-casino, nemzeti-TV2, nemzeti-stadionok, nemzeti-rokonok és nemzeti-kisvasutak, nemzeti-festmények és Nemzeti Hauszmann Terv, nemzeti-étkészletek. A nemzeti-órákat még a boltokban veszik. Efélékkel gyalázzák a tekintetesek a nemzet fogalmát napvirradattól napestéig. A Döbrögik legdöbrögebbike meg olyat bírt mondani, hogy olyan még Fazekas Mihálynak se jutott von eszébe saját meséjében, pedig Ő ugyancsak híres mesemondó. Döbrögfalva ura külhonban az terjesztette, hogy kedves népe mit nem tenne vele, ha nem venné körül karókkal a portánkat. Persze maga sem gondolta aképpen, csak kiengedte a sötétség szavait az agyából a száján keresztül. Erre meg ezért volt szükség, hogy a köznép szokja és mondogassa maga is az efféle ocsmányságokat, ha haragra gerjed. Meg azért is, hogy a pórnépnek a koponyája szegletében mindig ott legyen a "deres-tudat" .
Ha az uraság ezt sugallja, a pandúr azt hiszi, neki meg muszáj aszerint cselekedni. Így történhetett, hogy az árnyas Liget fáinak kiirtása közben Illés Magáhoztért Zoltán összeakasztotta nemlétező bajszát az egyik porkolábbal. Azelőtt a Kossuth tér fáinak kivágása idején még Ő is a kerekasztal körül ült. A József nádor tér fáinak tarvágása idején sem kakukkolt idejében a faliórája. Pedig már akkor is tudhatta, hogy a hatalmasságok szeretik a csengő, külhoni aranytallérokat, és ezeknek zsebbetereléséhez jól jön az utak, paloták építgetése, melyek helyét a lombos-erdő kivágatása teremti meg.(itt, itt, itt, itt, itt és itt). Magáhoztért Zoltánnak sajnos volt lehetősége tétlenkedésén javítani, mert a minap a Ligetben ismét nagy csúnyaság esett. Sarkára is állt derekasan, először elvörösödött a feje, jogos haragjában, majd száját nyitva lefújta a pandúr csodatevő sipkáját. Nekünk, meseolvasóknak az új szereplő jelenléte mindenképpen örömteli, mert ő egy olyan eredeti figura, aki életének nagy részében bújta a könyveket, és szeretve védte a madárfüttyös rekettyéseket. A "zöld erdő" lovagjaként ismét védheti a mezítlábasok szusszantását, és a jó ligeti levegőt.
Döbrögi uramék szolgahadát tegnap éjjel sikerült elzavarni. Mindenki fülébe csengtek Magáhoztért Zoltán szavai: " Csak néhány ember zsebéről és pénztárcájáról szól az ország és a fák sorsa".
A pártoskodók és az egyszerű emberek ezért aznap éjjel nem egymást méricskélték, hanem nagy egyetértésben összefogtak a sóhajtozó fák védelmében. Döbrögfalva nagyuráról pedig kihirdették, hogy akár a szavait, akár a tetteit nézik szívesebben látnánk őt már egy másik mesében. De nagy eszük révén, azért azt is sejtették, hogy ahhoz még sok ludat, fát, virágot kell megmenteni, és ha a Döbrögik eszejárása netán diadalmaskodna, a történet vége is szomorúra fordulhatna. De az is megeshet, hogy a jó ügy érdekében a mese folytatásán változtatnak, és a fák védelmében a Ludas Matyiknak együtt kell körbeölelniük a Ligetet. De oda se neki -mormogják, csak az a fontos, hogy a legvége jó legyen, ahogy illik.
