A "szóra sem érdemes" és a "ki kell hányni, mert megfeXi az ember gyomrát" érzések között hánykolódtam, miközben a LejtMenet Pártjának elnökválasztási kongresszusáról hallgattam és olvastam a tudósításokat. Az ígéretes rügyezésből hínárosodásba átcsapó zöldpártban elnökjelöltté küzdhette le magát egy a nagypolitikában eleddig ismeretlen alak, bizonyos V.Zs. akinek fejében, kisgyermekkorában, szülei nem jól rendezhették el az erkölcs és etika kis fiókocskáit, mert ő bizony szeretettel fordulna minden politikai ellenfele felé Vonától, Orbánon keresztül Gyurcsányig, azt is mondani bírta: "nem szabad vakon hinnünk, hogy az igazság és szakértelem köztünk van". Magyarázza már el valaki, hogy ő maga akkor miért van ott?
De emelkedjünk a zavarosból kissé följebb, hogy rácsodálkozhassunk Róna Péter -általam egykor olimposzi magasságokba emelt- Ökopolisz társelnök beszédére. Sokáig úgy látszott, hogy az ő fejében a szürke kis agysejtek kivételes halmaza trónol, és ez a tézis csak akkor bukott meg, amikor kiderült, hogy tevékeny szerepe van abban, hogy -a Kávé szabta választási játékszabályok között- ne jöhessen létre az alkotmányos köztársaságot helyreállító maximalis összefogás. A társelnök a sokféleség maradéktalan tiszteletéről beszélt, ennek erkölcsi alapján jósolt nagy jövőt a pártnak. Az egy a zászló összefogást nem támogatta, az együttműködést jól meghatározott esetekben pártolta más politikai erőkkel. Azt már elfelejtette megemlíteni a társelnök, hogy éppen ezt szorgalmazta anno a demokratikus ellenzék, hogy "Koppány országa helyett Szt. István országa" lehessünk. A demokratikus ellenzék iszapbirkózása közepette Róna, Schiffer és Ertsey iszap alá rejtették ezt a fene nagy tiszteletet, és főleg a triumvirátus hölgy tagja nem fukarkodott volt párttársai besározásával: hol a jóízlés határát is túllépve közös háztartást fenntartani akaró, szeretőhöz pártoló hásastársról, hol Gyurcsány ágyába fekvő egykori barátokról pobedált. A hajdan ősfideszes Ertsey érvelése kimerült a pfuj, pfuj Gyurcsány "öszödözésben". Ha Kávé két évtizedes pártokra vonatkozó szalámitaktikáját megértettük, és észrevesszük az Ertsey nevet a jelenlegi építészkamara főtitkára, valamint az ócsai bukott lakópark mentora rovatban, furcsa gondolataink támadnak.
De nem kell össze-vissza fantáziálni, hogy megértsük a LejtMenet Pártjának -számomra nyilvánvaló- fő politikai üzenetét: a kis hatalom, nem hatalom. 2014-ben a párt segíthetett volna helyrebillenteni a demokráciát, de nulla esélye lenne meghatározó erővé válni! 2018-ban elméletileg már szabadabb a pálya -persze csak akkor, ha elfelejtjük Mikola dr. húszéves jövendőlését- de a Kedves Vezető és garnitúrája addigra paksra vágja az országot, fű se terem senkinek, nem hogy ökopolisz. A trafikmutyit kikottyantó Hadházy új pártját leleplező mondata minden demokrata számára egyenesen félelmetes: "hogy ki nyeri a választást, nem nagyon érdekes." Kövér kegy kellett ahhoz, hogy frakciója lehessen az LMP-nek. Sovány vigasz a sziréna a parlamentben. Fukushimában is szóltak a szirénák. Hogy Pakson soha ne vijjogjon, hogy Paks által ne legyünk ismét a SZU része, hogy ne adósodjanak el az unokáink és dédunokáink is, ahhoz valami komolyabbat kell tenni. Hölgyeim és Uraim! Kezeket az asztal fölé!
